Szőke vagyok, szőkének is látszok

Indulás Alexy-hoz!

"He? Barackot minek vettél?"

Amikor másnap felkeltem, a szokottabbnál kipihentebben ébredtem. 

Felültem, majd kinyújtózkodtam. A nap besütött az ablakon, és kellemes melegséggel simogatta a bőrömet.

Egyeltalán én, hogy kerültem be az ágyamba? Arra emlékszem, hogy Yves hazahozott a meki után, de... Elaludtam volna a kocsijába? Vagy amnéziás vagyok? Nem, az nem lehet...

Elmosolyodtam, de nem tudom, hogy miért. Kiszálltam az ágyamból, majd lementem a földszintre.

Senki se kelt még fel. Mady és Ethan gondolom Ethan szobájába voltak, mert nem volt senki a kanapén.

Egyedül egy ember volt a konyhába... Castiel. Mit keres itt korán reggel? Egy bögréből ivott valamit, bár azt meg kell hagyni, hogy baromi jól nézett ki a pasi. Atlétapólóba, térdig érő gatyában, és kócos hajjal...

- Mit keresel itt? - kérdeztem.

Rám nézett, majd elkerekedett a szeme. Lerakta a bögrét, aztán elmosolyodott.

- Tudod, Szöszi, egész... hm... Szexi vagy ebben a hálóingben.

Elpirultam, majd a pizsim szélét kezdtem el babrálni. Észre se vettem, de Castiel egy pillanat alatt közel került hozzám. Megfogta a hálóingem szélét, a keze súrolta az enyémet. Kezébe vette az anyagot, egy kicsit felemelte, így látszódott a combom. 

- Ez selyem ugye? Ja, kifejezetten az.

- Biztos onnan tudod, hogy a volt barátnőid is ilyet hordtak ugye? - billentettem oldalra a fejem.

Felnevetett, de aztán a kezét a derekamra kulcsolta, és magához húzott.

Megijedtem. Elvörösödtem, majd a földet kezdtem el bámulni, de aztán Castiel felemelte a fejem... és... újra az történt, mint a múltkor...

Ajkát gyorsan az enyémhez nyomta. A számat először nagyon szorosan összezártam, de amikor Castiel megsimította a combomat, elengedtem magam. Az ajkaimat megnyitottam neki, és utána Castiel a nyelvével óvatosan az enyémet kezdte el simogatni.

Felnyögtem, mire Castiel elhúzódott tőlem, de csak egy nagyon kicsit. 

És megtörtént az, amit életem végéig bánni fogok. Nem bírtam ki. Muszáj volt...

Megragadtam a tarkóját, és egy erőteljes mozdulattal magamhoz húztam. Vadul csókolni kezdtem, ő pedig még vadabbul viszonozta. Elvesztettem az eszemet...

Castiel megfordított, így helyet cseréltünk. Nekiszorított a falnak, majd az egyik kezét a falnak támasztotta, a másikat még mindig a derekamra szorította. A csókjaink nem szakadtak meg, abban a pár percben élveztem, amit a srác csinál.

Megemelt, én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábam. Ezzel a lendülettel fellöktem a lábammal egy széket, ami hangos robajjal dőlt el. Félnem kellett volna, hogy Ethan lejön. De ebben a pillanatban nem gondoltam semmire...

Még mindig a falnak szorult a hátam, Castiel erősen nekinyomott.

Magasabbra tolt, így le kellett hajtanom a fejem, hogy elérjem az ajkait. Megragadtam a pólóját, de pont a lábammal szorítottam oda a testéhez, ezért esélyem se volt. Össze-vissza rángattam, hátha elérek vele valamit, de nagyon nem történt semmit.

Castiel érezte a bénázásomat, így lerakott a földre, én pedig újra állásba kerültem. A ruhadarabja kiszabadult, így újra megragadtam.

Ajkaink csak akkor váltak el egymástól, amikor Castiel átbújtatta a fejét a pólóján. Amikor már megszabadult a felesleges anyagtól, újra elkezdett csókolni.

Éreztem, hogy Castiel óvatosan tolni kezdett. Engedtem neki, lépkedtem hátra fele. A srác tudta, hogy mögöttem van a szék, és el fogok esni. Hogy ezt megakadályozza, elszakadt tőlem, megemelt és átrakott a bútoron. A kezemmel a vállára támaszkodtam, majd pár másodpercig csak a szürke szempárba bámultam.

Castiel lerakott és ajkát újra az enyémhez préselte. 

Beértünk a nappaliba, majd éreztem, hogy a térdhajlatom a kanapéba ütközik. Eldőltem, és magammal rántottam Castielt.

Együtt feküdtünk a kanapén, és szavak nélkül csókoltunk egymást.

Castiel elszakadt az ajkaimtól, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Felsóhajtottam, behunytam a szemem. Piroska visszatért a számra, aztán óvatosan megharapta az alsó ajkamat. Felnevettem, de aztán Castiel elhallgattatott egy csókkal. A körmeimet belevájtam Castiel hátába, aki aztán felnyögött. Engedtem a szorításon, majd hosszasan megcsókoltam a nyakát. Beleremegett, elernyedt a cselekedet után. Észrevettem, hogy a kezem elkezdi kikapcsolni a nadrágja övét. Castiel belevigyorgott a csókba, de aztán rájöttem, hogy mit is csinálok.

- "Álj! - szóltam magamhoz. - Ezt nem csinálhatom!"

A testem nem engedelmeskedett. Hiába próbáltam magam leállítani, nem ment. Folyamatosan simogattam Castiel hátát, karját.

Piroska huncutul felnevetett, de majd újra megcsókolt, és a kezével felsimított a combomtól egészen a csípőmig. Feltolta a hálóingem, de aztán bevillantak Yves szavai:

- "Fogalmad sincs, hogy milyen veszéllyel nézel szembe! Nem akarom, hogy fájdalmat okozzon neked! Csak figyelmeztetni szeretnélek a legrosszabbra... Ezért mondom, hogy Castiel elég fájdalmas dolgot tud neked okozni lelkileg. Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz!"

Kipattant a szemem, és egy hatalmas mozdulattal ellöktem magamtól Castielt. Legurult a kanapéról, én pedig gyorsan felpattantam.

- Megőrültél?! - kérdezte.

- Én?! Majdnem megfektettél! Hidd el, ha nem állítalak le, már nálad lenne a szüzességem!

- Jól van, de ettől... - kezdett el felém indulni, de én hátraléptem, és közbevágtam.

- Ne... Hagyj békén.

- Mi van?!

- Csak ne nyúl hozzám oké?! Ennyit kérek! - kiáltottam.

- Mi van...? - ismételte. - Ha jól értettem, az előbbit TE is élvezted!

- Nem. Szarul értetted.

- Na jó, azt hiszed, hogy ezzel a válasszal lerendezel mindent?! - üvöltötte.

- Úr ég Castiel! Elvetted az eszemet! Nem tudtam tiltakozni! A testem nem engedelmeskedett!

- És ez az én bajom?!

- Nem, de ha nem kezdesz el csókolni, akkor ez nem történik meg hülye gyerek!

- Én vagyok a hülye?! Normális vagy?!

- Rossz hatással vagy rám Castiel... - enyhül meg a hangom. - El kéne, hogy felejtselek... - suttogtam.

- Mi-micsoda? - döbbent meg.

- El kell, hogy felejtselek - ráztam a fejem. - Egy egész életre. Szarni fogok rád, szarni fogok a együtt töltött időkre, és szarni fogok arra a kötelékre, ami hozzád köt. Megváltoztattál 5 nap alatt Castiel! Ez nem normális dolog! Ki kell téged törölnöm a fejemből... a srácok majd segítenek. Alexy megnevettet, Graham velem együtt fog mosolyogni Amanda hülyeségein, Rogerrel meg csináljuk a baromságokat... Yves pedig... Yves velem lesz minden egyes percben, és nem fogja hagyni, hogy rád gondoljak. Yves törődni fog velem, az érzéseimmel, és olyan dolgokkal, amiket te magasról lefostál. Yves elfogja szakítani a kettőnk között lévő köteléket... "Because maybe, you're gonna be that saves me... And after all... You're my Wonderwall" - énekeltem Yves sorait. - Ő megfogja adni nekem azt, amit tőled nem kaptam meg Castiel. Úgyhogy, mostantól kérlek próbálj meg te is békén hagyni. Nem akarom, hogy játsszál velem - fejeztem be.

Pislogás nélkül bámult rám, de aztán közömbös arccal megszólalt.

- Előtte mondhatok még valamit? - bólintottam, mire folytatta. - Menj a francba... Menj a jó büdös francba, te szemét ribanc!

Ökölbe szorult a kezem. Ezek után még ő van felháborodva?

Odamentem hozzá, és lekevertem neki egy hatalmas pofont. Jó nagyot csattant az arcán, oldalra vitte a fejét.

Castiel a pofon után még elfordítva hagyta a fejét egy ideig, de aztán visszafordult hozzám. Megszólalt a telefonom, így elmentem megkeresni.

Kifújtam a levegőt, hogy lenyugodjak, majd felvettem a telefont.

- Haló?

- Szijja Avery! - köszönt Alexy. - Mikor szeretnél jönni hozzánk? - kérdezte.

- Most azonnal.

- Most? 

- Igen. Tudod, van egy olyan személy a házunkba, akit nem bírok ki magam mellett. Legalábbis, most nem.

- Figyelj, felőlem bármikor jöhetsz - nevetett.

- Akkor most is akár?

- Most is akár. Nyitva hagyom az ajtót, majd nyugodtan gyere be oké?

- Oké! Várj! Mit vigyek magammal?

Alexy felnevetett, majd elmondta, hogy azért a legfontosabb cuccukat vigyem magammal.

Gyorsan bedobáltam mindent egy tatyóba, és már induláshoz készen álltam, amikor megszólalt a telóm... újra...

- Hogy engem nem tudnak békén hagyni - motyogtam, de aztán felvettem. - Tessék?

- Szeva Avy!

- Roger? - nevettem. - Honnan tudod a számomat?

- Yves megadta. Hülyének fogsz nézni, de van valaki rajtad kívül abba a szobába, ahol vagy? - kérdezte.

Rápillantottam a vörösre, aki a falnak támaszkodva hallgatta a beszélgetést.

- Nem. Nincs - mondtam, még mindig Castielt bámulva. - Tök egyedül vagyok.

Castiel kínosan felröhögött, de aztán Roger megszólalt.

- Jó. Nálunk éppen hanuka party folyik.

- Zsidó lettél, amióta nem láttalak?

Roger felröhögött, de aztán megkérdezte, hogy tudnánk-e gyorsan találkozni. Lee után Graham lett a dalfelelős, és talált egy számot, amit el kéne játszanunk majd a koncerten. A dalszövegét Amanda kinyomtatta, és Rogerrel elküldte, hogy adja oda nekem. Mondtam neki, hogy úgyis megyek egy barátomhoz, találkozzunk a parkba.

Felkaptam a táskámat, majd kinyitottam a bejárati ajtót. Visszafordultam, majd odaszóltam Castiel-nek.

- Tudod Castiel, az élet nélküled is megy tovább. Szóval, ha lehet akkor menj a faszba.

Becsaptam az ajtót, majd elindultam a park felé.

                                             ***

A parkban próbáltam nem ránézni arra a fára, ahol annyi időt eltöltöttem Castiellel. Á, és megint rá gondolok! Miért nem tudom kiverni a fejemből?

Nyújtogattam a nyakam, hátha megpillantom Roger arcát.

- Rossz felé nézel.

Ijedtembe ugrottam egyet, és egy furcsa pózt vettem fel.

- Ninja lettél, amióta nem láttalak? - kérdezte azt, amit régen én a telefonba.

- Roger! A szívbajt hozod rám!

- Ne aggódj Avy, majd akkor a próbán elversz a gitárommal - nevetett. 

Elmosolyodtam, de aztán Rogerrel leültünk egy padra. Kirángatta a táskájából a szöveget, majd a kezembe nyomta.

- Nesze. Yves elmondta a próbák menetét?

- Kössz. Nem, nem mondta el.

- Az az ökör... - röhögött. - Általában szerdán, meg pénteken szoktunk próbálni, de ha valakinek nem jó az aktuális nap, akkor átrakjuk máshova.

- Értem... Nekem mindegyik napom szabad, szóval nincs gond.

- Ezt öröm hallani.

Egy kis ideig csendben ültünk egymás mellett, de aztán megszólaltam.

- Kérdezhetek valamit?

- Már megtetted.

- Barom - csaptam meg a vállát. - Volt már barátnőd? - tettem fel a kérdésem.

- Volt. Egy csomó. De utána rájöttem, hogy nem kell csaj, mert folyamatosan csak rinyál, hogy ilyen romantikus meg olyan romantikus helyekre vigyem. Idegesítő. Pfuj!

Felnevettem, de aztán Roger mondta, hogy mennie kell. Elköszönten tőle, majd a távolba meredtem.

Egy óriási hülye vagyok. Hagyni, hogy Castiel megcsókoljon, aztán lefektessen a kanapéra... A legrosszabb az, hogy én is visszacsókoltam, meg én is kényeztettem... Hogy lehettem ekkora marha?

Összeharaptam a számat, hogy elfojtsam a könnyeimet. Nem sikerült...

Hagytam, hogy játsszon az érzéseimmel. Hagytam, hogy beleférkőzzön az agyamba. Hagytam, hogy bocsánatot kérjen. Hagytam, még a színészkedést is...

Megtöröltem az arcom, majd felpillantottam. A nap ugyanúgy sütött, nem kellett az eső miatt aggódni.

Van 2 teljes napom, hogy valamelyest elfelejtsem Castielt.

Felálltam, majd Alexy háza felé vettem az irányt. A lakcímét már régen elmondta, nekem csak az utat kellett figyelnem.

Nem sokára megálltam a házuk előtt. Alexy mit mondott? Kopogás nélkül bemehetek?

Így is tettem. Beléptem a házba, majd körbenéztem.

Egyenlőre nincs itt senki.

Ledobtam a tatyómat, majd bementem a a nappaliba. Körülnéztem, de nem találtam senki se.

Azt meg kellett állapítanom, hogy Alexyéknek szép, aranyos házuk van. Festmények vannak a falon, és sehol egy papírfecni, koszos tányér/pohár. Hirtelen valaki hátulról átölelt.

- Szia Avery! Jó, hogy itt vagy! - ölelt Alexy.

- Örülök, hogy itt lehetek - mosolyogtam rá, miután megfordultam, de aztán megkérdeztem. - A szüleid?

- Lementek a rokonokhoz egy hétvégére. Armin meg a szobájába kockul. Hol a cuccod?

- Ja, ledobtam az ajtó elé.

Alexy felnevetett, de aztán a táskámat behozta a nappaliba. Megkérdeztem, hogy mit is csináljunk. Alexy válaszolta, hogy éppen palacsintát akart sütni, de nincs itthon tojás. Armint le akarta küldeni a boltba, de nem akar kijönni a szobája biztonságos falai közül.

Felajánlottam neki, hogy majd én lemegyek, de Armint is kiviszem. Alexy szeme felcsillant, és beleegyezett.

Felálltam, majd Armin szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül benyitottam, és megpillantottam a kockát az ágyán, hason feküdve, és a konzolt nyomkodta.

- Hé, PSP! - szóltam.

- Jé, szia Avery! Hogy vagy? - válaszolt.

- Egész jól - mentem be a szobájába, majd becsuktam magam mögött az ajtót. - Mit csinálsz? Mi ez a játék?

- Tomb Raider. Ismered?

- Nem, de jónak tűnik - mosolyogtam.

- Kipróbálod? - nyújtotta felém a konzolt.

Lefeküdtem mellé, majd elvettem tőle. 

- Izé... mit kell nyomni, hogy ez a csaj elinduljon?

- Azt ott! - mutatta. - Ezzel ugrasz, ezzel pedig előveheted a fegyvereidet.

- Fegyverek is vannak benne?

- Persze. Legelőször csak íj, de már pisztolyom is van. Előnyösebb vele megölni az embereket.

- Milyen békés játék... - sápadtam el.

- Ne parázz, mert amúgy nagyon jó! Na, próbáld csak ki.

Felsóhajtottam, de aztán elkezdtem (nagyon bénán...) játszani. Amikor nem tudtam, mit kell csinálni, csak össze-vissza futkostam, Armin meg csak nevetett.

- Ne röhögj PSP, inkább segíts! Mi a szart kell most csinálnom? - dühöngtem.

- Na, add ide, és nézd, hogy hogy játszik egy profi!

Elvette tőlem, majd ő kezdett el játszani.

5 perc után Armin ledobta maga elé a konzolt, és megszólalt.

- Oké, fogalmam sincs, hogy mit kell csinálni.

Felröhögtem, de aztán Alexy felkiáltott a szobába.

- Avery, azt ígérted, hogy lemész a boltba!

- Ja, igen. Ez volt, az eredeti célom. Gyere, Armin, te is jössz! - ragadtam meg a karját, majd elkezdtem kihúzni az ajtón.

- Mi? De én nem akarok! - nyafogott.

- Akarsz, vagy sem, jössz és kész! Lehet, addig rájössz, hogy mit kell csinálni a Toti Reidben.

- Tomb Raider - javított ki.

- Teljesen mindegy.

Lehúztam a lépcsőn, majd gyorsan felöltöztem. Armin lassan, és nyafogva ugyan, de ő is magára kapta a kabátját, és a cipőjét. Alexy a kezembe nyomta a pénz, de azt láttam, hogy Armin sunyiba rak többet a zsebébe. Megint nyúlt a pénz felé, de Alexy odapillantott. Armin elkapta a kezét, zsebre dugta, majd rámosolygott Alexy-re.

- Ne vigyorogj, inkább mentél volna le a boltba! - szólta le a testvérét Alexy.

Ideges ugráltam, várva, hogy Armin jöjjön. Amikor végre elindult, megláttam egy képet a falon.

- Jé, ezek ti vagytok?

- Ja, mi vagyunk! De menjünk már! - rántott ki a lakásból.

- Mi ez a nagy lelkesedés? - vigyorogtam.

- Minél előbb odaérünk, annál előbb mehetünk haza - engedett el, majd gyorsan mellé léptem.

Szótlanul lépkedtünk egymás mellett, de aztán megláttam egy mókust. Szóltam Arminnak, de mire odafordult, a mókus eltűnt. Durcásan mondtam, hogy későn nézett, mire felnevetett.

Armin elkezdett mesélni egy történetet, amit nevetve hallgattam. 

Csak bámultam Armin arcát, ahogy nagy lelkesedéssel meséli a történetet, és megállapítottam, hogy kifejezetten jól áll hozzá a fekete kabátja. 

Armin most is helyes volt...

                                                   ***

Amikor beértünk a plázába (mert furcsa módon, volt ott egy bolt...) ismerős hangzavar fogadott. Armin pislogás nélkül állt, mintha sose járt volna itt.

Felnevettem, de aztán elindultam. Armin követett, majd azt vettem észre, hogy a kezét óvatosan az enyémhez érinti.

(Tudom, itt a csaj érinti hozzá, de más milyet nem találtam :DD)

Rápillantottam, és aztán egy határozott mozdulattal megfogtam a kezét. Armin elpirult, de aztán megkérdezte, hogy hova menjünk.

Épp válaszoltam volna, de megláttam valakit...

Castiel sétált egy szőke hajú csajjal a plázába. Nem igaz... ez mindig ott van, ahol én?! Amikor Yves elvitt a mekibe, akkor is ott volt! Aztán először fekete, aztán barna, majd szőke? Vörös nem lesz?

Elkaptam róluk a tekintetem, majd megszólaltam.

- Hát, a boltba kellene menni nem?

Armin felnevetett, majd észrevettem, hogy Castiel idenéz. Meglátta, hogy fogjuk egymás kezét, és utána kínosan felröhögött.

Körülnéztem, de aztán Castielék mögé mutattam.

- Ott! Ott a bolt! Oda kell bemennünk! - kiáltottam.

- És mellette ott a paradicsom! - szólt Armin.

- Mi van? - kuncogtam.

- Tele van a mellette lévő bolt játékokkal, meg filmekkel!

- Ott a helyünk!

- Ott biza! - emelte a kezét magasra, mire felröhögtem. - Na nyomás! - húzott maga után, én pedig nevetve követtem.

Elsiettünk Castielék mellett, aki utánunk fordult. Nagy boldogság töltött el, de aztán elváltunk Arminnal, mert ő ment a játékboltba, én pedig a boltba futotta be.

Egy SMS-t kaptam Alexytól:

                              

Hahó Avery, barackot is vegyél! Azt nem mondom el, hogy miért :D

Megrökönyödve bámultam a szövegre, de aztán megvontam a vállam. Ha kell venni, hát kell. Gyorsan megszereztem a dolgokat, amiket Alexy kért, kifizettem, majd kimentem a boltból. Beleütköztem egy csajba, aki meglehetősen hasonlított arra, aki Castiellel volt.

Fellöktem, ő pedig sikítva esett le a földre.

- Nem tudsz vigyázni?! - kérdezte szemrehányóan.

Hátrafordultam.

- Ó, letörtem a 30 centis körmöd? Ezer bocs! Meg egyébként nem hiszem, hogy 20 centis sarokba kéne mászkálni. De, ha neked így jó - vontam meg a vállam. - Amúgy meg, tudnék vigyázni. Csak éppen nincs kedvem - hagytam ott.

Megálltam a bolt előtt, de Armin nem jött. Kezdtem ideges lenni.

Bementem a boltba, és gondoltam, hogy ha meglátom, széttépem. Értem én, hogy neki ez a bolt maga a paradicsom, de azért siethetne is.

Megpillantottam PSP-t, ahogy egy filmet tart a kezébe, majd odamentem hozzá.

- Á, de jó, hogy jöttél Avery! Nézd, mit vettem - mutatta.

- Tök király. Mehetünk?

- Persze. De... He? Barackot minek vettél?

- A tesód mondta, hogy kell. Na, de gyere - karoltam belé, és kihúztam a boltból.

                                                     ***

- Alexy, ez a palacsinta isteni! Nem is tudtam, hogy tudsz főzni! - ámultam.

Alexy zavarában a tarkóját vakarta, és nevetgélt. Már este 9 óra van, és még csak most vacsorázunk... Nem vagyunk normálisak.

Armin már rég befalta a saját kajáját, és felment a szobájába.

Amikor megettem a palacsintát, segítettem Alexy-nek elpakolni, majd szóltam, hogy elmennék zuhanyozni. Megmutatta a fürdőszobát, majd mondta, hogy ha végeztem menjek be a szobájába.

Felkaptam a tatyómat, és beballagtam a fürdőszobába. Magamra engedtem a meleg vizet, és imádkoztam, hogy Armin ne nyisson be. 

De nem történt meg, mert a szobájába maradt egész végig. Kiszálltam a zuhanyzóból, és a cuccaim között kezdtem el kutatni, de pizsi nem volt sehol. Hol a francba lehet?!

Ó, hogy az a... Nem raktam be! Most mi a fenét csináljak?

Úgy döntöttem, hogy felveszek egy pólót ami a szárítón van... Remélhetőleg Alexy nem lesz mérges, ha az ő pólójába fogok aludni.

Lekaptam egy fekete pólót, és gyorsan magamra kaptam. Elég nagy volt rám, a combom közepéig ért, így úgy gondoltam, hogy gatyát nem is kell vennem. Alexy úgyis meleg, nem érdeklik a lányok.

Kimentem a fürdőből, de mire bementem Alexy szobájába, addigra ő már a földön szunyált. Fel kéne rakni, az ágyára...

Lassan kihátráltam a szobából, és Armin szobája felé vettem az irányt.

Lassan benyitottam, majd halkan megszólaltam.

- Hé, PSP - suttogtam. - A tesód elaludt a szobájába, csak éppen a földön. Segítesz rárakni az ágyára?

- Már megint? Öcsém, Alexy! - dobta le maga mellé a PSP-t, de aztán meglátott engem. - Jó-jól látom, hogy az én pólóm van rajtad?

Elvörösödtem, majd leszegtem a fejem.

- Nem-nem hoztam magammal a pizsa-pizsamámat - dadogtam. - Remélem nem baj, hogy... izé... hogy a te pólódat vettem fel...

- Ugyan, nem baj - mosolygott, mire megkönnyebbültem. - Na, gyere, felrakjuk Alexy-t az ágyra, hogy ne legyen rozzant.

Felnevettem, de aztán követtem Armint. Amikor megálltunk Alexy előtt, úgy döntöttünk, hogy ő a lábát, én pedig a kezét fogom fogni, és úgy rakjuk fel az ágyra. Háromra megemeltük, majd végül Alexy az ágyon kötött ki. Betakartam, és mosolyogva figyeltem, ahogy békésen szuszog.

- Na, ezzel is megvolnánk - jelentette ki Armin.

- Meg biza... - fújtam ki magam.

- Hé - mosolygott. - Rájöttem, hogy mit kell csinálni a Tomb Raider-ben. Van kedved megnézni?

- Van hát! - nevettem, majd együtt bementünk Armin szobájába.

Mielőtt bekapcsolta volna a TV-t, az ágyon fekvő PSP-re mutattam.

- Ezt mégis, hogy tudod használni?

- Megmutassam? - meg sem várta a válaszomat,leült az ágyra, én pedig előtte foglaltam helyet. 

Kezembe vettem a PSP-t, Armin pedig az ujjait az enyémre rakta. Bekapcsolta a kütyüt, én pedig elpirulva hallgattam Armin magyarázását.

Döbbenve játszottam az amúgy szerintem értelmetlen játékkal, Armin meg nevetve nézte, ahogy szerencsétlenül, de ugyanakkor izgalmasan játszok azzal a valamivel...

(Tudom, hogy rövid lett, de valahogy nem tudtam volna többet írni, mert akkor unalmas lenne :D azért remélem tetszett ^^)
(Ui.: Fogalmam sincs, hogy egy idő után miért változott meg a betű mérete, és miért lett fehérrel kihúzva. Bocsi, nem tudtam eltüntetni, bárhogy próbáltam -.-)