Tökéletes
"Minden este, mikor egyedül vagyok,
Jönnek a rosszabbnál rosszabb gondolatok,
Mégis mikor az elmémbe kúszol,
Úgy érzem minden jóra fordul.
Rég volt, hogy elköszöntünk,
Fakulnak az emlékek, az idő nyert,
És én csendben tűröm,
Hogy elcsúsznak a homályos képek.
Minden nap az éjjelt várom,
Nem érdekel a jelen,
Álmomban tökéletes,
Mert ott együtt lehetek veled.
Nem szeretnék mást, csak sétálni veled a csendben,
És érezni, hogy minden rendben...
Soha nem mondtam még el,
Szebben neked,
De egy könnycseppben benne volt minden!
Soha nem mondtam még el, de te érezted,
Hisz tudnod kell, tiéd a szívem!
Soha nem kérdeztem, nem harcoltam, hogy az életem része maradj, Mert tudom, hogy soha sem harcoltál...
Mondd meg nekem, mi a helyes, mit tegyek,
Hogy tökéletes legyek?
Úgy néz ki, ma sem tudod, ki vagyok,
Gondolsz valamit rólam, elméletet alkotsz, hibásat,
És a saját világod ajtaját lelakatolod előlem.
Éltünk mi már együtt, Emlékszem rád régről, a múltból.
Jól megmaradtunk így a talánban,
Egy örökkévaló "mi lett volna ha"-ban.
Átugrani kéne, de lépni se merek,
Cikáznak a gondolataim, nem tudlak kizárni belőlük.
Csak azt teszem amit szoktam,
Ellököm magamtól az embereket,
És várom, hogy magadhoz ölelj,
De tudom, hogy soha nem fogod megtenni...
Soha nem mondtam még el,
Szebben neked,
De egy könnycseppben benne volt minden!
Soha nem mondtam még el, de te érezted,
Hisz tudnod kell, tiéd a szívem!
Soha nem kérdeztem, nem harcoltam, hogy az életem része maradj, Mert tudom, hogy soha sem harcoltál...
Mondd meg nekem, mi a helyes, mit tegyek,
Hogy tökéletes legyek?
Kell néhány görbe este ahhoz, hogy könnyebbek legyenek az azt követő napok,
De a segítséged nélkül a múltban ragadok,
A bánat és félelem odaláncol,
Soha nem tudnál kihúzni onnan,
Sértetlenül nem távozhatok,
Bűnhődnöm kell, de nem leszel ott, hogy ápolj.
Minél messzebb próbálsz elrohanni,
Annál szorosabban kötődöm hozzád.
Soha nem mondtam még el,
Szebben neked,
De egy könnycseppben benne volt minden!
Soha nem mondtam még el, de te érezted,
Hisz tudnod kell, tiéd a szívem!
Soha nem kérdeztem, nem harcoltam, hogy az életem része maradj, Mert tudom, hogy soha sem harcoltál...
Mondd meg nekem, mi a helyes, mit tegyek,
Hogy tökéletes legyek?"
Álarc
"Láthatatlan fal mögé húzod magad,
Megtiltod, hogy jót lássanak, ne tagadd,
Csak egy próbát kértem, és megcsináltam,
És most itt állok és újra látlak.
Látom benned azt, amit mások nem vettek észre,
És azt szeretném, hogy te is lásd bennem azt,
Amit másnak nem mutatnék meg.
Nem tudom megígérni, hogy minden rendben lesz,
De azt igen, hogy a legrosszabb napjaidon nem egyedül leszel. Most itt kéne lenned és átölelned engem.
Emlékszem, velem szemben ültél
És nem hordtál álarcot!
Mégis távol estünk egymástól,
Kapaszkodtam beléd, de nem hagytál melletted,
Átugrani kéne, de lépni sem merek.
Néha azt mondom van kiút, és hiszem, hogy van,
De tudom hogy nincs, ez nem így működik,
Az arcod takartad, egy saját álarccal.
Én vigyázok rád, ígérem,
Jöhet bármi én megóvlak téged,
Lehet nem lesz egyszerű az élet,
De itt leszek neked, ameddig csak élek.
Félsz rám nézni, félsz keresni
Félsz egy választól, félsz, hogy belém szeretsz,
Egyszer úgyis szembe kell nézned velem.
Nem láttalak több ezer éve
Beleőrülök abban, hogy nem vagy nekem.
Ha hátat fordítasz, emlékül mit mondhatnék?
Angyalként futsz felém, démonként térsz vissza,
Mondd miért, miért húzod magad álarc mögé?
Nem lesz könnyű, iszonyat nehéz lesz,
De minden nap meg kell küzdenünk,
Esküszöm, egy nap letépem rólad a leplet.
Emlékszem, velem szemben ültél
És nem hordtál álarcot!
Mégis távol estünk egymástól,
Kapaszkodtam beléd, de nem hagytál melletted,
Átugrani kéne, de lépni sem merek.
Néha azt mondom van kiút, és hiszem, hogy van,
De tudom hogy nincs, ez nem így működik,
Az arcod takartad, egy saját álarccal.
Én vigyázok rád, ígérem,
Jöhet bármi én megóvlak téged,
Lehet nem lesz egyszerű az élet,
De itt leszek neked, ameddig csak élek.
Ezerszer feladnám, ha nem rólad szólna,
A biztos megöl, de túléled,
A kétely éltet, de belehalsz, mondd mi értelme van?
Szeretnélek boldoggá tenni, ha már fényem lettél a sötétben,
Mintha boldogság lennél, táncolnék ha rám mosolyogsz, mégis tudom,
Az álarcod vigyorog.
Mi más lehetnék, ha csak csönd vagyok neked?
Nem tudom miért, meddig maradok melletted,
De fogni fogom a kezed,
És őrizni a szíved.
Emlékszem, velem szemben ültél
És nem hordtál álarcot!
Mégis távol estünk egymástól,
Kapaszkodtam beléd, de nem hagytál melletted,
Átugrani kéne, de lépni sem merek.
Néha azt mondom van kiút, és hiszem, hogy van,
De tudom hogy nincs, ez nem így működik,
Az arcod takartad, egy saját álarccal.
Én vigyázok rád, ígérem,
Jöhet bármi én megóvlak téged,
Lehet nem lesz egyszerű az élet,
De itt leszek neked, ameddig csak élek."
Elég volt
"Üvölteni tudnék életem végéig, csakhogy eltűnj a francba,
Együtt voltunk, de ott hagytál,
Irigy vagy, mert más vagyok,
Utálsz, mert több vagyok nálad,
Szidsz, mert büszkén vagyok más,
Félsz, mert nem mersz a szemembe nézni!
Rég meg kellett volna mondanom,
Hogy elegem volt ebből az egészből,
Felkavartál, aztán elsétáltál,
Vártad, hogy majd megjavulok, és minden ismét a régi lesz, ahol eljátszatod ugyanezt.
Nem tartalak fontosnak, tűnj el a csendben,
Legalább nyugodtan érhetek a végbe.
Elég volt, hogy folyton vádolsz,
Elég volt, hogy nem hibázhatok,
Nem tehetek róla, hogy nem tűröd el!
Annyi minden tettem azért,
Hogy megfeleljek neked,
Baszódj meg, ha nem értékelted!
Felejts el, majd mással játszol,
Engedj elmenni, és ne tarts vissza!
Boldog lehettem volna veled, de te másképp gondoltad.
Van neked más, engem hagyj élni,
Elég volt, hogy csak játszol velem,
Ne keserítsd meg az életem azzal, hogy teszed nekem a szépet!
Elég volt, hogy nem hibázhatok,
Nem tehetek róla, hogy nem tűröd el!
Annyi minden tettem azért,
Hogy megfeleljek neked,
Baszódj meg, ha nem értékelted!
Felejts el, majd mással játszol,
Engedj elmenni, és ne tarts vissza!
Boldog lehettem volna veled, de te másképp gondoltad.
Van neked más, engem hagyj élni,
Elég volt, hogy csak játszol velem,
Ne keserítsd meg az életem azzal, hogy teszed nekem a szépet!
Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem,
Megteszek mindent, amit rég nem mertem.
Nem fogok utánad futni,
Ha jössz jössz, ha nem leszarom.
Mindenki ismeri a nevem, de az igazi énem ismeri-e bárki is?
Ne akard tudni, milyen ha szarul vagyok, nem akarom, hogy tudd.
Ez egy játék, ahol nem én győzök,
És ha ismét veled leszek, kezdődik előröl a végtelen kísértés.
Gyerünk, nyugodtan taposs belém,
Megteszek mindent, amit rég nem mertem.
Nem fogok utánad futni,
Ha jössz jössz, ha nem leszarom.
Mindenki ismeri a nevem, de az igazi énem ismeri-e bárki is?
Ne akard tudni, milyen ha szarul vagyok, nem akarom, hogy tudd.
Ez egy játék, ahol nem én győzök,
És ha ismét veled leszek, kezdődik előröl a végtelen kísértés.
Gyerünk, nyugodtan taposs belém,
Ki tiltja meg, ki tart vissza?
Elég volt, hogy folyton vádolsz,
Elég volt, hogy nem hibázhatok,
Nem tehetek róla, hogy nem tűröd el!
Annyi minden tettem azért,
Hogy megfeleljek neked,
Baszódj meg, ha nem értékelted!
Felejts el, majd mással játszol,
Engedj elmenni, és ne tarts vissza!
Boldog lehettem volna veled, de te másképp gondoltad.
Van neked más, engem hagyj élni,
Elég volt, hogy csak játszol velem,
Ne keserítsd meg az életem azzal, hogy teszed nekem a szépet!
Elég volt, hogy nem hibázhatok,
Nem tehetek róla, hogy nem tűröd el!
Annyi minden tettem azért,
Hogy megfeleljek neked,
Baszódj meg, ha nem értékelted!
Felejts el, majd mással játszol,
Engedj elmenni, és ne tarts vissza!
Boldog lehettem volna veled, de te másképp gondoltad.
Van neked más, engem hagyj élni,
Elég volt, hogy csak játszol velem,
Ne keserítsd meg az életem azzal, hogy teszed nekem a szépet!
Nincs kedvem semmihez, és senkihez,
Csak ülök, és cigizek.
Tik-tak, a percek túl lassan járnak,
Mit gondolsz, meddig bírtam volna?
Értsd meg bassza meg, hogy nem kellesz többé nekem,
Egyedül kell tovább menned, nélkülem,
És soha többé nem fogom meg a kezed.
Mondd, ez milyen érzés?!
Érzed, ahogy ott hagytak téged a semmibe, mint egy jelentéktelen dolgot,
Hogy másszon fel egyedül a dombon?!
Támadj hátba, nem érdekel,
Ordibálj, nem fogom fel,
Ölj meg, nem fog fájni.
Csak ülök, és cigizek.
Tik-tak, a percek túl lassan járnak,
Mit gondolsz, meddig bírtam volna?
Értsd meg bassza meg, hogy nem kellesz többé nekem,
Egyedül kell tovább menned, nélkülem,
És soha többé nem fogom meg a kezed.
Mondd, ez milyen érzés?!
Érzed, ahogy ott hagytak téged a semmibe, mint egy jelentéktelen dolgot,
Hogy másszon fel egyedül a dombon?!
Támadj hátba, nem érdekel,
Ordibálj, nem fogom fel,
Ölj meg, nem fog fájni.
Elég volt, hogy folyton vádolsz,
Elég volt, hogy nem hibázhatok,
Nem tehetek róla, hogy nem tűröd el!
Annyi minden tettem azért,
Hogy megfeleljek neked,
Baszódj meg, ha nem értékelted!
Felejts el, majd mással játszol,
Engedj elmenni, és ne tarts vissza!
Boldog lehettem volna veled, de te másképp gondoltad.
Van neked más, engem hagyj élni,
Elég volt, hogy csak játszol velem,
Ne keserítsd meg az életem azzal, hogy teszed nekem a szépet!"
"Mindig amikor emlékezni próbálok,
Bármi, ami bennem lakozik
Csak még erősebben megláncol.
Minden egyes porcikám meg akar felelni neked,
De bármi is próbáltam lenni,
Nem sikerült.
Csak egy ember vagyok, kit a gyertyafény vezet,
Próbálok menekülni a bennem lakozó szörnyetegtől.
Semmi se elég sötét körülöttem, bármerre is nézek.
Ha elmondanám ki vagyok,
Nem fordítanál hátat nekem?
Ha megmutatnám, mi tettem,
Nem félnél tőlem?
Hívatlanul jött ez a teher,
Nem készültem fel,
Ha nem tiszta a lelkiismeretem,
Más lettem, mint a többiek?
A sötétben, a célkereszt közepén állok,
Együtt mozgok egy ismeretlen emberrel,
De mikor a feledés hív,
Nem merek felé lépni.
A bennem lévő sötétség elfedi,
Aki vagyok,
Megváltoztat teljesen, eltörli az elmém,
De hiába akarsz kihúzni innen, a pokol magához láncol.
Csak az időmet vesztegetem,
Ebben a rossz helyzetben,
A lábamhoz kötözött súllyal
Ránt le a mélybe,
Meg akar büntetni, a lehető legrosszabb módon.
Ha elmondanám ki vagyok,
Nem fordítanál hátat nekem?
Ha megmutatnám, mi tettem,
Nem félnél tőlem?
Hívatlanul jött ez a teher,
Nem készültem fel,
Ha nem tiszta a lelkiismeretem,
Más lettem, mint a többiek?
A sötétben, a célkereszt közepén állok,
Együtt mozgok egy ismeretlen emberrel,
Ki a végzetemet akarja,
De mikor a feledés hív,
Nem merek felé lépni.
Maradnék elveszett abban,
Amit találtunk,
Talán őrült vagyok, de már látom a végét,
A Feledés az, ki engem vár,
Elvakultan, arra várva hogy megtörjek, a padlóra hulljak.
Hogyha csak visszafele néznék,
Akkor az őrületbe kergetem magam.
Hallom magam, ahogy éjszaka kiáltok,
Kétségbeesés irányába dőlve,
Hiába áll előttem minden lehetőség.
Ha elmondanám ki vagyok,
Nem fordítanál hátat nekem?
Ha megmutatnám, mi tettem,
Nem félnél tőlem?
Hívatlanul jött ez a teher,
Nem készültem fel,
Ha nem tiszta a lelkiismeretem,
Más lettem, mint a többiek?
A sötétben, a célkereszt közepén állok,
Együtt mozgok egy ismeretlen emberrel,
Ki a végzetemet akarja,
De mikor a feledés hív,
Nem merek felé lépni.
Úgy ébredek, hogy hamuban és porban fekszem,
Mikor mindenem elposhad és hideg lesz,
Akkor már nem fogok félni, mikor változik arannyá a szívem.
Látom, ahogy a szemem előtt lepereg az életem.
Saját magam hőse vagyok,
De az elmémben démonokkal táncolok.
Kifutottam az időből,
A soha országútján, keresve a kiutat, de nem látom már értelmét.
Ha elmondanám ki vagyok,
Nem fordítanál hátat nekem?
Ha megmutatnám, mi tettem,
Nem félnél tőlem?
Hívatlanul jött ez a teher,
Nem készültem fel,
Ha nem tiszta a lelkiismeretem,
Más lettem, mint a többiek?
A sötétben, a célkereszt közepén állok,
Együtt mozgok egy ismeretlen emberrel,
Ki a végzetemet akarja,
De mikor a feledés hív,
Nem merek felé lépni."
"Van ez az érzés a személyiségemben,
Hullámzik, mikor beindítom,
A magasba repülök, nincs határ, amikor a zónákban vagyunk.
Zsebre vágom ezt a ragyogást és ezt a dalt,
Érzem, felhevül a vérem, mikor ez szól.
A fények alatt, mikor minden tökéletes,
Nem bújhatsz el, ha hozzád közeledek,
A mozgásunk egyforma, már te is tudod,
Csak tüneményesen vársz, míg megszólalt a dal.
Ugorj a szívverésed hangjára,
Míg az el nem hallgat!
Képtelen vagyok ez megállítani, édes!
Csak légy ma rossz!
Megőrültem, és félrebeszélek,
Gyerünk, csak ugorj fel a magasba!
Készülj fel a világra, takard el a hibádat,
Kapj el ha tudsz, de én örökre itt maradok,
Ma este teljesen szabad vagyok!
Kavard fel ezt a káoszt,
És szívem te tudod: ugorj!
Egytől tízig minden egy szinttel magasabban áll,
Még mikor őrülten rohanunk a romokban,
Akkor is elég gyorsak vagyunk.
Ne kérdezz semmit, csak érezd ki vagyok én.
A fejem búbjától a lábujjamig egy látványi sokkot okozok,
Az emberek csak annyit látnak belőlem, amennyit mutatok magamból,
A lábnyomaim gyorsabbak mindenki másnál, a fiatalságom egy teljesen más dimenzió,
Te pedig ne csüggedj édes!
Ugorj a szívverésed hangjára,
Míg az el nem hallgat!
Képtelen vagyok ez megállítani, édes!
Csak légy ma rossz!
Megőrültem, és félrebeszélek,
Gyerünk, csak ugorj fel a magasba!
Készülj fel a világra, takard el a hibádat,
Kapj el ha tudsz, de én örökre itt maradok,
Ma este teljesen szabad vagyok!
Kavard fel ezt a káoszt,
És szívem te tudod: ugorj!
Van valami csodálatos a levegőben, a véremben,
Eláraszt minden ok nélkül, nincs szükségem irányításra,
Olyan magasra repülök, nincs határ,
Amikor a zónámban vagyok.
Nem tudom levenni a szemem rólad,
Olyan csodásan mozogsz,
Tetszeni fog, mikor én is nekiállok.
Érzem a ritmust a testemben,
Nem akarom, hogy ez az este véget érjen.
Megpróbálhatod megváltoztatni a világot, de engem nem fogsz!
Ugorj a szívverésed hangjára,
Míg az el nem hallgat!
Képtelen vagyok ez megállítani, édes!
Csak légy ma rossz!
Megőrültem, és félrebeszélek,
Gyerünk, csak ugorj fel a magasba!
Készülj fel a világra, takard el a hibádat,
Kapj el ha tudsz, de én örökre itt maradok,
Ma este teljesen szabad vagyok!
Kavard fel ezt a káoszt,
És szívem te tudod: ugorj!"
"Bolond, az utamban állsz, mégis miről beszélsz?
A fejed belül olyan üres, a szavaid is mintha tollpihék lennének.
Ezen az apró, kis maroknyi helyen,
A Himaláját keresed, de én más vagyok.
Hé, meg fogsz sérülni,
Állj félre!
Néha, ha túl bátor vagy, az csak bajt okoz.
Kiálts, kiálts és kérd, hogy öljelek meg.
Mert tudom, nagyobb bajban vagy,
Mint amilyenekbe én szoktam keveredni.
Megütötted a főnyereményt,
Nem számít, mit mondanak mások,
Ezért hát ez a különbség közted, és köztem.
Míg nem fejeztük be, nem állhatunk le,
Mindig csak akkor jössz rá, hogy fáj,
Ha már összetörtél!
Nincs okom sajnálatra, miattad történt,
Nem én tiportam el a lelked, mégis engem hibáztatsz.
Ezért vagy még mindig ugyanott!
Ez a jó pofizás, amit úgy betanultál,
A barátság, amit már félrehajítottál,
Menj máshova, és ott mutasd ezt meg magadból,
Gyorsabban tanultad ezeket a rossz dolgokat, mint bárki más, basszus!
Te harcoló őrült, jól vagy?
Ha a halálba akarsz menni, én elkísérlek.
A végén nem fogok gúnyt űzni belőled, hogy:
"Mi van, te vesztes?"
Az állapotodra csak annyit mondok,
Hogy ostoba vagy, állj félre,
Ha nem teszed, mostantól nagyon vigyázz!
Megütötted a főnyereményt,
Nem számít, mit mondanak mások,
Ezért hát ez a különbség közted, és köztem.
Míg nem fejeztük be, nem állhatunk le,
Mindig csak akkor jössz rá, hogy fáj,
Ha már összetörtél!
Nincs okom sajnálatra, miattad történt,
Nem én tiportam el a lelked, mégis engem hibáztatsz.
Ezért vagy még mindig ugyanott!
Mégis mire alapozod a viselkedésed?
Mert nincs mire.
Pontosan mégis mit tanultál, hogy így tele vagy erővel?
A hírek ugyanazok, csak a kor változott,
Nem értem, mi ütött belénk.
Lenézel másokat, ez szánalmas,
Még ha ugrasz is, akkor is csak egy bolha maradsz!
Tartsd a ritmusom, ha annyira életképes vagy,
De ne rinyálj, ha két lépés után hanyatt dőlsz!
Ne maradj le prérifarkas, mert én vagyok a gyalogkakukk!
Megütötted a főnyereményt,
Nem számít, mit mondanak mások,
Ezért hát ez a különbség közted, és köztem.
Míg nem fejeztük be, nem állhatunk le,
Mindig csak akkor jössz rá, hogy fáj,
Ha már összetörtél!
Nincs okom sajnálatra, miattad történt,
Nem én tiportam el a lelked, mégis engem hibáztatsz.
Ezért vagy még mindig ugyanott!"
"Rossz vagy, már egy pillanatra meg tudom mondani,
Te vagy a hibás, túl könnyen kilógsz a sorból,
Azt hittem már megmondtam, hogy soha ne tedd,
Azért vagyok rossz, mert jobb vagyok nálad?
Azért különbözök, mert nem vagyok ugyan olyan?
Azt hittem megmondtam, hogy ne mutogass rám!
Hagyd hogy felemésszen a gondolat,
Hogy mindannyian mások vagyunk.
Nem érdekel, miért nem követed őket?
Mind ugyanolyanok vagyok, már rosszul vagyok tőle.
Ez nem vicces, miért csináltok úgy, mint a kalitkába zárt madár?
Ne ejtsd csapdába magad, siess, és kelj fel!
Ne érdekeljenek mások, te ragyogsz,
Mutasd meg ki vagy, és nyűgözd le a világot!
Olyan vagy, mint még senki más,
Ne bujkálj, ne érdekeljenek mások.
Rossz vagy, csinálj amit csak akarsz,
Te vagy a hibás, túl forró fejű vagy,
Azt hittem már megmondtam, hogy soha ne lógj ki a sorból!
Azért vagyok jó, mert tudom, mi a rossz?
Más vagyok, mert nem ijedtem meg tőled?
Azt hittem megmondtam, hogy ne mutogass rám!
A személyiséged nem te alkotod,
Érezd, hogy mások vagyunk.
Nem érdekel, miért nem követed őket?
Mind ugyanolyanok vagyok, már rosszul vagyok tőle.
Ez nem vicces, miért csináltok úgy, mint a kalitkába zárt madár?
Ne ejtsd csapdába magad, siess, és kelj fel!
Ne érdekeljenek mások, te ragyogsz,
Mutasd meg ki vagy, és nyűgözd le a világot!
Olyan vagy, mint még senki más,
Ne bujkálj, ne érdekeljenek mások.
Kiabáld a neved, a világ csak rád vár!
Fények, kamera, reflektor,
Én kiállok a rendszer ellen, ami azt mondta,
Adjam fel!
A világ az enyém, nem a tiéd,
Nem hagyom, hogy irányítsanak,
Hogy megmondják mit tegyek,
Olyan emberek, akik nem ismerik a történetem.
Menj, mondd meg a világnak, de nekem ne!
Nem érdekel, miért nem követed őket?
Mind ugyanolyanok vagyok, már rosszul vagyok tőle.
Ez nem vicces, miért csináltok úgy, mint a kalitkába zárt madár?
Ne ejtsd csapdába magad, siess, és kelj fel!
Ne érdekeljenek mások, te ragyogsz,
Mutasd meg ki vagy, és nyűgözd le a világot!
Olyan vagy, mint még senki más,
Ne bujkálj, ne érdekeljenek mások."
"A fellegekben jártam, és mégis olyan volt,
Mintha a padlón lennék.
Mert hogy talált magának valaki mást,
Esküszöm, nem tudom ezt elviselni,
Hogy tudom, ő már másé.
Könnyű volt beléd szeretni, de tudod, ez nem elég.
Már nem vagy itt, de erre gondolni se tudok,
Le kellett rólad mondanom, de még
Mindig érzem a levegőben.
Látom a gyönyörű arcát, de mégis
Elhagyott engem, szinte rosszul vagyok tőle.
Rá gondoltam,
Magamra gondoltam,
Magunkra gondoltam,
Hol tartanánk most?
Kinyitottam a szemem, és minden csak egy álom volt.
Visszamentem azon az úton,
Visszajön még?
Senki se tudja.
Aztán rájövök, hogy minden csak egy álom volt.
Mikor egyedül vagyok, esküszöm téged látlak mindenhol,
Próbálok túltenni az érzéseimet, de csak hagyom,
Hogy tovább égjen bennem.
És remélem tudni fogod, hogy te vagy az egyetlen,
Akire vágyok.
Nem adtam át az egész szerelmem,
És ezért van az, hogy most megfizetek.
Most is mindig rád gondolok.
Mikor egyedül vagyok, ezen mindig elgondolkozok,
De döntést hozott, hogy tovább lép,
Mert elrontottam.
Rá gondoltam,
Magamra gondoltam,
Magunkra gondoltam,
Hol tartanánk most?
Kinyitottam a szemem, és minden csak egy álom volt.
Visszamentem azon az úton,
Visszajön még?
Senki se tudja.
Aztán rájövök, hogy minden csak egy álom volt.
Ha valaha szerettél valakit,
Érzed, amit én érzek,
Most ők mind elhagytak, és azt kívánod,
Bárcsak mindent megadhatnál nekik.
Olyan szédültek vagyunk, nem tudjuk mitől,
De rendben leszünk, s mindketten túléljük.
Együtt vágtatunk a végtelen úton,
És mire megérkezünk, mind a ketten megőrülünk.
Rá gondoltam,
Magamra gondoltam,
Magunkra gondoltam,
Hol tartanánk most?
Kinyitottam a szemem, és minden csak egy álom volt.
Visszamentem azon az úton,
Visszajön még?
Senki se tudja.
Aztán rájövök, hogy minden csak egy álom volt."
Nem tehetek róla, hogy nem tűröd el!
Annyi minden tettem azért,
Hogy megfeleljek neked,
Baszódj meg, ha nem értékelted!
Felejts el, majd mással játszol,
Engedj elmenni, és ne tarts vissza!
Boldog lehettem volna veled, de te másképp gondoltad.
Van neked más, engem hagyj élni,
Elég volt, hogy csak játszol velem,
Ne keserítsd meg az életem azzal, hogy teszed nekem a szépet!"
Feledés
"Mindig amikor emlékezni próbálok,
Bármi, ami bennem lakozik
Csak még erősebben megláncol.
Minden egyes porcikám meg akar felelni neked,
De bármi is próbáltam lenni,
Nem sikerült.
Csak egy ember vagyok, kit a gyertyafény vezet,
Próbálok menekülni a bennem lakozó szörnyetegtől.
Semmi se elég sötét körülöttem, bármerre is nézek.
Ha elmondanám ki vagyok,
Nem fordítanál hátat nekem?
Ha megmutatnám, mi tettem,
Nem félnél tőlem?
Hívatlanul jött ez a teher,
Nem készültem fel,
Ha nem tiszta a lelkiismeretem,
Más lettem, mint a többiek?
A sötétben, a célkereszt közepén állok,
Együtt mozgok egy ismeretlen emberrel,
De mikor a feledés hív,
Nem merek felé lépni.
A bennem lévő sötétség elfedi,
Aki vagyok,
Megváltoztat teljesen, eltörli az elmém,
De hiába akarsz kihúzni innen, a pokol magához láncol.
Csak az időmet vesztegetem,
Ebben a rossz helyzetben,
A lábamhoz kötözött súllyal
Ránt le a mélybe,
Meg akar büntetni, a lehető legrosszabb módon.
Ha elmondanám ki vagyok,
Nem fordítanál hátat nekem?
Ha megmutatnám, mi tettem,
Nem félnél tőlem?
Hívatlanul jött ez a teher,
Nem készültem fel,
Ha nem tiszta a lelkiismeretem,
Más lettem, mint a többiek?
A sötétben, a célkereszt közepén állok,
Együtt mozgok egy ismeretlen emberrel,
Ki a végzetemet akarja,
De mikor a feledés hív,
Nem merek felé lépni.
Maradnék elveszett abban,
Amit találtunk,
Talán őrült vagyok, de már látom a végét,
A Feledés az, ki engem vár,
Elvakultan, arra várva hogy megtörjek, a padlóra hulljak.
Hogyha csak visszafele néznék,
Akkor az őrületbe kergetem magam.
Hallom magam, ahogy éjszaka kiáltok,
Kétségbeesés irányába dőlve,
Hiába áll előttem minden lehetőség.
Ha elmondanám ki vagyok,
Nem fordítanál hátat nekem?
Ha megmutatnám, mi tettem,
Nem félnél tőlem?
Hívatlanul jött ez a teher,
Nem készültem fel,
Ha nem tiszta a lelkiismeretem,
Más lettem, mint a többiek?
A sötétben, a célkereszt közepén állok,
Együtt mozgok egy ismeretlen emberrel,
Ki a végzetemet akarja,
De mikor a feledés hív,
Nem merek felé lépni.
Úgy ébredek, hogy hamuban és porban fekszem,
Mikor mindenem elposhad és hideg lesz,
Akkor már nem fogok félni, mikor változik arannyá a szívem.
Látom, ahogy a szemem előtt lepereg az életem.
Saját magam hőse vagyok,
De az elmémben démonokkal táncolok.
Kifutottam az időből,
A soha országútján, keresve a kiutat, de nem látom már értelmét.
Ha elmondanám ki vagyok,
Nem fordítanál hátat nekem?
Ha megmutatnám, mi tettem,
Nem félnél tőlem?
Hívatlanul jött ez a teher,
Nem készültem fel,
Ha nem tiszta a lelkiismeretem,
Más lettem, mint a többiek?
A sötétben, a célkereszt közepén állok,
Együtt mozgok egy ismeretlen emberrel,
Ki a végzetemet akarja,
De mikor a feledés hív,
Nem merek felé lépni."
Ugorj!
"Van ez az érzés a személyiségemben,
Hullámzik, mikor beindítom,
A magasba repülök, nincs határ, amikor a zónákban vagyunk.
Zsebre vágom ezt a ragyogást és ezt a dalt,
Érzem, felhevül a vérem, mikor ez szól.
A fények alatt, mikor minden tökéletes,
Nem bújhatsz el, ha hozzád közeledek,
A mozgásunk egyforma, már te is tudod,
Csak tüneményesen vársz, míg megszólalt a dal.
Ugorj a szívverésed hangjára,
Míg az el nem hallgat!
Képtelen vagyok ez megállítani, édes!
Csak légy ma rossz!
Megőrültem, és félrebeszélek,
Gyerünk, csak ugorj fel a magasba!
Készülj fel a világra, takard el a hibádat,
Kapj el ha tudsz, de én örökre itt maradok,
Ma este teljesen szabad vagyok!
Kavard fel ezt a káoszt,
És szívem te tudod: ugorj!
Egytől tízig minden egy szinttel magasabban áll,
Még mikor őrülten rohanunk a romokban,
Akkor is elég gyorsak vagyunk.
Ne kérdezz semmit, csak érezd ki vagyok én.
A fejem búbjától a lábujjamig egy látványi sokkot okozok,
Az emberek csak annyit látnak belőlem, amennyit mutatok magamból,
A lábnyomaim gyorsabbak mindenki másnál, a fiatalságom egy teljesen más dimenzió,
Te pedig ne csüggedj édes!
Ugorj a szívverésed hangjára,
Míg az el nem hallgat!
Képtelen vagyok ez megállítani, édes!
Csak légy ma rossz!
Megőrültem, és félrebeszélek,
Gyerünk, csak ugorj fel a magasba!
Készülj fel a világra, takard el a hibádat,
Kapj el ha tudsz, de én örökre itt maradok,
Ma este teljesen szabad vagyok!
Kavard fel ezt a káoszt,
És szívem te tudod: ugorj!
Van valami csodálatos a levegőben, a véremben,
Eláraszt minden ok nélkül, nincs szükségem irányításra,
Olyan magasra repülök, nincs határ,
Amikor a zónámban vagyok.
Nem tudom levenni a szemem rólad,
Olyan csodásan mozogsz,
Tetszeni fog, mikor én is nekiállok.
Érzem a ritmust a testemben,
Nem akarom, hogy ez az este véget érjen.
Megpróbálhatod megváltoztatni a világot, de engem nem fogsz!
Ugorj a szívverésed hangjára,
Míg az el nem hallgat!
Képtelen vagyok ez megállítani, édes!
Csak légy ma rossz!
Megőrültem, és félrebeszélek,
Gyerünk, csak ugorj fel a magasba!
Készülj fel a világra, takard el a hibádat,
Kapj el ha tudsz, de én örökre itt maradok,
Ma este teljesen szabad vagyok!
Kavard fel ezt a káoszt,
És szívem te tudod: ugorj!"
A különbség
"Bolond, az utamban állsz, mégis miről beszélsz?
A fejed belül olyan üres, a szavaid is mintha tollpihék lennének.
Ezen az apró, kis maroknyi helyen,
A Himaláját keresed, de én más vagyok.
Hé, meg fogsz sérülni,
Állj félre!
Néha, ha túl bátor vagy, az csak bajt okoz.
Kiálts, kiálts és kérd, hogy öljelek meg.
Mert tudom, nagyobb bajban vagy,
Mint amilyenekbe én szoktam keveredni.
Megütötted a főnyereményt,
Nem számít, mit mondanak mások,
Ezért hát ez a különbség közted, és köztem.
Míg nem fejeztük be, nem állhatunk le,
Mindig csak akkor jössz rá, hogy fáj,
Ha már összetörtél!
Nincs okom sajnálatra, miattad történt,
Nem én tiportam el a lelked, mégis engem hibáztatsz.
Ezért vagy még mindig ugyanott!
Ez a jó pofizás, amit úgy betanultál,
A barátság, amit már félrehajítottál,
Menj máshova, és ott mutasd ezt meg magadból,
Gyorsabban tanultad ezeket a rossz dolgokat, mint bárki más, basszus!
Te harcoló őrült, jól vagy?
Ha a halálba akarsz menni, én elkísérlek.
A végén nem fogok gúnyt űzni belőled, hogy:
"Mi van, te vesztes?"
Az állapotodra csak annyit mondok,
Hogy ostoba vagy, állj félre,
Ha nem teszed, mostantól nagyon vigyázz!
Megütötted a főnyereményt,
Nem számít, mit mondanak mások,
Ezért hát ez a különbség közted, és köztem.
Míg nem fejeztük be, nem állhatunk le,
Mindig csak akkor jössz rá, hogy fáj,
Ha már összetörtél!
Nincs okom sajnálatra, miattad történt,
Nem én tiportam el a lelked, mégis engem hibáztatsz.
Ezért vagy még mindig ugyanott!
Mégis mire alapozod a viselkedésed?
Mert nincs mire.
Pontosan mégis mit tanultál, hogy így tele vagy erővel?
A hírek ugyanazok, csak a kor változott,
Nem értem, mi ütött belénk.
Lenézel másokat, ez szánalmas,
Még ha ugrasz is, akkor is csak egy bolha maradsz!
Tartsd a ritmusom, ha annyira életképes vagy,
De ne rinyálj, ha két lépés után hanyatt dőlsz!
Ne maradj le prérifarkas, mert én vagyok a gyalogkakukk!
Megütötted a főnyereményt,
Nem számít, mit mondanak mások,
Ezért hát ez a különbség közted, és köztem.
Míg nem fejeztük be, nem állhatunk le,
Mindig csak akkor jössz rá, hogy fáj,
Ha már összetörtél!
Nincs okom sajnálatra, miattad történt,
Nem én tiportam el a lelked, mégis engem hibáztatsz.
Ezért vagy még mindig ugyanott!"
Mások vagyunk
"Rossz vagy, már egy pillanatra meg tudom mondani,
Te vagy a hibás, túl könnyen kilógsz a sorból,
Azt hittem már megmondtam, hogy soha ne tedd,
Azért vagyok rossz, mert jobb vagyok nálad?
Azért különbözök, mert nem vagyok ugyan olyan?
Azt hittem megmondtam, hogy ne mutogass rám!
Hagyd hogy felemésszen a gondolat,
Hogy mindannyian mások vagyunk.
Nem érdekel, miért nem követed őket?
Mind ugyanolyanok vagyok, már rosszul vagyok tőle.
Ez nem vicces, miért csináltok úgy, mint a kalitkába zárt madár?
Ne ejtsd csapdába magad, siess, és kelj fel!
Ne érdekeljenek mások, te ragyogsz,
Mutasd meg ki vagy, és nyűgözd le a világot!
Olyan vagy, mint még senki más,
Ne bujkálj, ne érdekeljenek mások.
Rossz vagy, csinálj amit csak akarsz,
Te vagy a hibás, túl forró fejű vagy,
Azt hittem már megmondtam, hogy soha ne lógj ki a sorból!
Azért vagyok jó, mert tudom, mi a rossz?
Más vagyok, mert nem ijedtem meg tőled?
Azt hittem megmondtam, hogy ne mutogass rám!
A személyiséged nem te alkotod,
Érezd, hogy mások vagyunk.
Nem érdekel, miért nem követed őket?
Mind ugyanolyanok vagyok, már rosszul vagyok tőle.
Ez nem vicces, miért csináltok úgy, mint a kalitkába zárt madár?
Ne ejtsd csapdába magad, siess, és kelj fel!
Ne érdekeljenek mások, te ragyogsz,
Mutasd meg ki vagy, és nyűgözd le a világot!
Olyan vagy, mint még senki más,
Ne bujkálj, ne érdekeljenek mások.
Kiabáld a neved, a világ csak rád vár!
Fények, kamera, reflektor,
Én kiállok a rendszer ellen, ami azt mondta,
Adjam fel!
A világ az enyém, nem a tiéd,
Nem hagyom, hogy irányítsanak,
Hogy megmondják mit tegyek,
Olyan emberek, akik nem ismerik a történetem.
Menj, mondd meg a világnak, de nekem ne!
Nem érdekel, miért nem követed őket?
Mind ugyanolyanok vagyok, már rosszul vagyok tőle.
Ez nem vicces, miért csináltok úgy, mint a kalitkába zárt madár?
Ne ejtsd csapdába magad, siess, és kelj fel!
Ne érdekeljenek mások, te ragyogsz,
Mutasd meg ki vagy, és nyűgözd le a világot!
Olyan vagy, mint még senki más,
Ne bujkálj, ne érdekeljenek mások."
Minden csak egy álom
"A fellegekben jártam, és mégis olyan volt,
Mintha a padlón lennék.
Mert hogy talált magának valaki mást,
Esküszöm, nem tudom ezt elviselni,
Hogy tudom, ő már másé.
Könnyű volt beléd szeretni, de tudod, ez nem elég.
Már nem vagy itt, de erre gondolni se tudok,
Le kellett rólad mondanom, de még
Mindig érzem a levegőben.
Látom a gyönyörű arcát, de mégis
Elhagyott engem, szinte rosszul vagyok tőle.
Rá gondoltam,
Magamra gondoltam,
Magunkra gondoltam,
Hol tartanánk most?
Kinyitottam a szemem, és minden csak egy álom volt.
Visszamentem azon az úton,
Visszajön még?
Senki se tudja.
Aztán rájövök, hogy minden csak egy álom volt.
Mikor egyedül vagyok, esküszöm téged látlak mindenhol,
Próbálok túltenni az érzéseimet, de csak hagyom,
Hogy tovább égjen bennem.
És remélem tudni fogod, hogy te vagy az egyetlen,
Akire vágyok.
Nem adtam át az egész szerelmem,
És ezért van az, hogy most megfizetek.
Most is mindig rád gondolok.
Mikor egyedül vagyok, ezen mindig elgondolkozok,
De döntést hozott, hogy tovább lép,
Mert elrontottam.
Rá gondoltam,
Magamra gondoltam,
Magunkra gondoltam,
Hol tartanánk most?
Kinyitottam a szemem, és minden csak egy álom volt.
Visszamentem azon az úton,
Visszajön még?
Senki se tudja.
Aztán rájövök, hogy minden csak egy álom volt.
Ha valaha szerettél valakit,
Érzed, amit én érzek,
Most ők mind elhagytak, és azt kívánod,
Bárcsak mindent megadhatnál nekik.
Olyan szédültek vagyunk, nem tudjuk mitől,
De rendben leszünk, s mindketten túléljük.
Együtt vágtatunk a végtelen úton,
És mire megérkezünk, mind a ketten megőrülünk.
Rá gondoltam,
Magamra gondoltam,
Magunkra gondoltam,
Hol tartanánk most?
Kinyitottam a szemem, és minden csak egy álom volt.
Visszamentem azon az úton,
Visszajön még?
Senki se tudja.
Aztán rájövök, hogy minden csak egy álom volt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése