Szőke vagyok, szőkének is látszok

Változás

Castiel kinyitotta a száját, hogy megszólaljon.
- Avery...
- Castiel... - suttogtam.
- Izé... Te most... Ezzel a... - kereste a szavakat. - Te most jársz ezzel az Aiden gyerekkel?
- Mi? Dehogy is! Csak barátok vagyunk.
- Akkor oké...
- Miért kérdezed? Csak nem féltékeny vagy? - kuncogtam.
- Mi van? Meghülyültél?! Dehogy vagyok! - indult kifelé.
Nevetve követtem, de aztán leállítottuk a filmet, mert mindketten fáradtak voltunk. Bementünk Castiel szobájába, és ő azonnal levetette magát az ágyára. Elfeküdt rajta, és becsukta a szemét. Én még körülnéztem a szobájába, és megpillantottam a falon egy képet. Castiel és Démon volt rajta.

- Aranyosak vagytok - mondtam. - Ez mégis mikor készült?
Mivel nem kaptam választ, hátranéztem. Castiel addigra már elaludt.
Elmosolyodtam, és befeküdtem mellé. Nem bújtam hozzá. Most az egyszer nem.
Lecsuktam a szemem, és Castiel szuszogására aludtam el.

                                                 Yves

Amikor másnap reggel kinyitottam a szemem, mérhetetlen dühöt éreztem a mellkasomban. A fejem lüktetett, és folyamatosan Avery járt a fejemben.
Felültem, és a telefonomért nyúltam, de félúton megálltam, és visszadobtam a helyére. Kikászálódtam a matrac takarója közül, és széthúztam a függönyömet. Csütörtök. Két nap, és hétvége. Ezt már csak kibírom.
Felvettem valami ruhát, és belenéztem a tükrömbe. Egy kis ideig még az arcomat bámultam, de aztán a szokásos módon elővettem a fáslit, és bekötöttem vele az alkaromat. A mérgem miatt szorosan meghúztam, de így fájdalom nyílalt a karomba, és felszisszentem.
Lementem a földszintre, és megláttam anyámat a nappaliba, és a húgomat a konyhába, ahogy kakaót iszik.
- Yves, elvinnéd Carleyt az óvodába? - nézett rám anya.
- Muszáj? - kérdeztem vissza flegmán.
- Nem muszáj, de örülnék neki. Nekem még sok dolgom van.
- Akkor oszd be úgy az időd! - szóltam keményen.
Anya döbbenten rám nézett, én pedig beletúrtam a hajamba.
- Bocs. Csak szar napom van.
Anya nemet intett a fejével, hogy  nincs semmi baj. A húgom odalibbent mellém, és átölelt.
Furcsa volt, hogy nem öleltem vissza. Csak álltam ott, és nem csináltam semmit.
- Menjünk, oké?! - idegesedtem fel.
- Yves, biztos minden oké? - kérdezte anya.
- Persze! Tegnap megtudtam, hogy Avery mást szeret. A tudtomra adták, hogy beleszeretett a legjobb barátomba! Hogy sose fog engem szeretni! - kiabáltam.
Anya lehajtotta a fejét, és szó nélkül hagyta, hogy kimenjek az ajtón, otthagyva a húgomat.
Erősen kilöktem a kaput, és a kocsimhoz léptem. Kinyitottam az ajtaját, beszálltam, és becsaptam az ajtót.
A rádió a szokásos módján bekapcsolt, de azonnal kinyomtam. Túl rossz volt az állapotom ahhoz, hogy zenét hallgassak.
Idegesen markoltam a kormányt, miközben a suli felé haladtam. Nem volt túl jó ötlet kocsival menni, de így gyorsabban odaértem az iskolához.
Amikor leállítottam az autót, kiszálltam belőle, majd be is csuktam. A télhez képest hó sehol se volt, inkább a nap sütött. A diákok fele (csak saccoltam) az udvaron lógott, és a padon ülve megpillantottam Evyt, és Averyt. Evy szemén napszemüveg csillogott, Avery viszont csak ült, és olvasott.
Anélkül mentem el mellettük, hogy egyeltalán köszöntem volna nekik, de Evy megállított.
- Hé, rossz fiú, mi a baj?
Elkezdtem forgatni a szemeimet, és válaszoltam.
- Bocs Evy, de ehhez most nincs semmi kedvem. A legjobb lenne, ha mindenki békén hagyna.
Választ meg sem várva, otthagytam őket. Bementem a termünkbe, és leültem a helyemre.
- Képzeld, Yves, tegnap mentem az öcsémért... - kezdte a padtársam, egyben az egyik legjobb haverom.
- És a buszmegállóba megpillantottál egy ultradögös csajt. Telefonszámot cseréltetek, és alig várod, hogy felhívjad - fejeztem be. - Már mondtad, vagy ötvenszer.
Felnevetett, én pedig végignéztem rajta.
A szokásos cuccát vette fel. Fekete póló, felé pedig egy szürke ing, ami kihangsúlyozta a szemét. Farmergatyába, és fekete sportcipőbe volt. A haja be volt lőve, és a padján egy napszemüveg foglalt helyet.
Dipper egy tipikus perverz srác. Nem annyira, de elég piszkos fantáziával rendelkezik. Rajtam mindig röhög, hogy még nem feküdtem le egy lánnyal se, de ilyenkor én csak mosolyogva széttárom a karom. Jó a kapcsolatunk, eléggé bírjuk a másikat.
Nem vagyok egoista, de mindkettőnket imádnak a csajok. Dippert a lazasága, és a hanyagsága miatt, engem meg... Hát, a kosárcsapat kapitánya vagyok, a suli alfa hímje. Nem vagyok se fiatal, se pedig idős, így a kilencedikeseknek semmi akadálya a korom miatt.
Régen Castiel volt a legmenőbb. De amikor még 1 éve elment a suliból az akkori kosárkapitány, és én átvettem a helyét, letaszítottam Castielt a "trónról".
A további események miatt, mint például korármeccsek nyerésével, egyre népszerűbb lettem. Sose arra fogtam a nyerést, hogy én csináltam, mindig a csapatot hoztam fel elsőre, és hát... Ettől jobban megkedveltek. De erről nem tehetek.
Szép lassan a többiek is körénk gyűltek. Libby kezéből a könyv egy pillanatra se tűnt el, Larry pedig megszállottja a fejhallgatójának.
Larry egyébként a szürke hajával, és felemás szemével (kék, zöld) ismert a csajok között. Majdnem úgy néz ki, mint Lisander, de ennek ellenére, nem kifejezetten bírják a másikat.
Libby a szőke hajú, őz barna szemű lányok közé tartozik. Eddig ő tetszett nekem, a félénk, csilingelő nevetésével, a mosolyával... Elbűvölt mindegyikkel. Ez addig volt, amíg meg nem pillantottam Averyt. De utána...
Őszintén, amikor megismerkedtem vele, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle.
Nem tudom elmagyarázni. Belé szerettem, de nem úgy, ahogy mások gondolják. Ez teljesen más, ez egy olyan érzés, egy olyan dolog, amit csak én érthetek. Ő hozta ki ezt a felszínre bennem. Nem szerelmes vagyok, csak halálosan belé szerettem. Barátként indult az egész, és tudom, hogy ő sose fog engem szeretni, mert a szíve mást választott. De én akkor is szeretem. Tudom, hihetetlen, azt hittem, hogy ilyen nem lehetséges, de mégis megtörtént...
- Hahó, Yves. Föld hívja Yvest! - legyezgette a kezét a szemem előtt Larry.
- Mi? Mi van? Miről maradtam le? - riadtam fel.
- Dipper egész végig hozzád beszélt.
- Miva'? - fordultam felé.
- Dióhéjban csak annyit mondok, hogy nem értelek. Te vagy az a srác, aki a legmenőbb a suliba. Ki kéne használnod a lehetőséget, és foglalkoznod kéne a csajokkal.
Hátradőltem a székembe, és a tarkómra kulcsoltam a kezem. Eltöprengtem. Igaza van.
- Igazad van - mondtam ki hangosan. - Mit szólnátok egy bulihoz?
- Szerintem rossz ötlet - válaszolt Libby. - Anyukád nem örülne neki.
- Anya úgyse lesz otthon. Meg a húgom se. Szabad a pálya.
- Ha buliról van szó, rám számíthatsz - veregette meg a vállam Dipper.
- Akkor én is benne vagyok - csatlakozott Larry.
- Ha már mindenki megy, akkor én is - sóhajtotta a könyvmoly.
Elvigyorodtam.
Meg fogom mutatni Avery-nek, hogy boldog vagyok nélküle.

                                                 ***

Miután bulit beszéltem meg a többiekkel, a pletyka viharként söpört végig az iskolába. Egy perc nyugtom se volt, mindig jött mindenki, hogy jöhetnek-e. Folyamatosan bólogattam, majd amikor senki se volt a társaságomba, kimentem az udvarra.
Dipper egy padon ült, közvetlen Avery és Evy mellett. Odamentem melléjük, és leültem. Felcsaptam a napszemüvegem, és egy cigarettát vettem a számba.
- Te tényleg rossz fiú lettél - húzta el a száját Evy.
Felé fordultam.

- Zavar?
- Nem, csak még meg kell szoknom - válaszolta Evy.
- Akkor siess vele - fordítottam vissza a fejem.
Egy kis ideig csak bámultam a messzeségbe, de aztán Dipper megszólalt.
- Haver, nem akarsz kipróbálni valamit?
- Ha a szexről van szó, akkor nem - nyújtóztam ki.
Dipper felnevetett.
- Nem arra gondoltam. Egyébként, ki az a lány?
- Kire gondolsz?
- A melletted ülőre.
Odapillantottam egy pillanatra.
- Ő Avery.
- A csajod?
- Ő a barátom.
- Az mindegy. Na de visszatérve arra, amit akartam. Látod ott a kilencedikes csajokat?
- Látom.
- Próbáld ki, hogy egy ideig csak nézed a barna hajút, és utána rákacsintasz.
- És ezzel mi van?
- Kíváncsi vagyok, hogy elájul-e.
- Miért ájulna el?
- Yves, Yves... - ingatta a fejét. - Te vagy a suli alfa hímje. A legmenőbb pasi.
- Oké, már értem. Csak egy kacsintás?
- Csak annyi. De felőlem oda is mehetsz hozzá.
- Maradjunk a kacsintásba.
Odafordultam a lány felé.
Kis időbe telt, mire észrevette, hogy bámulom, de amikor megtörtént, elpirult. Oldalra billentettem a fejem, mire még jobban elvörösödött.
Féloldalas vigyorra húztam a számat, majd rákacsintottam. Szerintem, ha nem fogják a lány karját, el is ájult volna.
- Ez kurva jó! - fordultam vissza nevetve.
- Örülj neki, hogy megteheted. A buliba sok ilyen lányt csábíthatsz el.
- Buli? - kérdezte Evy.
- Yves bulit rendez - válaszolt Dipper. - A fél suli szerintem biztos eljön.
- Akkor mi is megyünk.
- Felőlem - vonta meg a vállát Avery.
- Egyébként - fordultam Dipper felé. - Te tudod, hogy kik a suli legdögösebb csajai, ugye?
- Naná.
- Én nem ismerem őket. Hívd el őket a buliba.
- Ha nem mondod, akkor is megtettem volna. Ne aggódj. Keresünk neked valami jó bigét - állt fel Dipper.
Felröhögtem, de aztán pár perc múlva becsengettek, így mentünk a saját termünkbe.
Ledobtam magam a saját helyemre, majd Dipper leült mellém.
- Találtam aranyos csajokat. Bírni fogod őket - suttogta.
- Fasza.
Rám pillantott, majd újra megszólalt.
- Te kis lázadó. Nagyon bírlak.
- Ki nem? - vigyorogtam.
Megcsapott, mire felnevettem.

Miután az iskolának vége volt, a srácokkal beszerveztem egy gyors edzést. A furcsa az volt, hogy a fél suli (leginkább lányok) ott volt. Döbbenve figyeltem a sok tömeget, de aztán Dipper odajött mellém.
- Ezek a csajok mind a... Szóval... Buzisan fog hangzani. Ne érts félre.
- Mond ki kerek-perec.
- A testedet akarják látni.
A csajokra pillantottam, akik sóhajtozva állták a pillantásomat.
- Meg fogják kapni. Ne aggódj.
Dipper megveregette a vállamat, de aztán lement a pályáról.
A csapatot kétfelé osztottuk, és játszani kezdtünk. Castiel nem volt itt, ezért a mi csapatunkban egy emberrel kevesebb volt.
De engem ez sose akadályozott. Ugyanúgy játszottam, mint eddig is.
Félidőben leültünk a földre, és Armin egyből lefeküdt a földre.
- Meleg van.
- Szerintem is. Kibaszott meleg van - helyeseltek a többiek.
- Le kéne vennünk a mezünket, de...
- Ki akadályoz meg benne? - kérdeztem vigyorogva.
- Úgy érted, hogy...
Nem válaszoltam, hanem felálltam. Megragadtam a mezem alját, és lerántottam magamról. A földre dobtam, és utána a lányok felé fordultam. Mélyen beletúrtam a hajamba, mire mindegyik felsóhajtott.
Elmosolyodtam, de aztán megpillantottam Evy arcát. Semmi jó nem volt rajta. Fájdalmasan ingatta a fejét, de aztán annyiba hagyta a dolgot.
Megvontam a vállamat, és folytattuk a játékot.

Kifáradva, álmosan ültem be a kocsimba, a suli után. Hazamentem, ledobtam a táskámat, és gyorsan betoltam a maradék rántott karfiolt, amit anyám csinált.
Rekordgyorsasággal megettem, és utána ledobtam magam a kanapéra. A telefonom pittyent egyet, így megnéztem. Üzenet, Dipper-től.

Hé te lázadó! Majd nemsokára a csajokkal odamegyünk hozzád, és segítünk előkészíteni a bulit. A diákok 6-ra jönnek. Úgyhogy kapd össze magad! :DD

Megdörzsöltem, majd lehunytam a szemem.

                                                      ***

Körülbelül 5 perc után felriadtam, mert tudtam, hogy jönnek a többiek.
Felálltam, de aztán újra üzenetem jött.

Szia Momak! Tudnánk valamikor találkozni?

Persze, mikor?

Most :P

Most? Hol?

Nálatok

Oké, mikor?

Nyisd ki az ajtót

Ledobtam a telefonomat, és odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam.
- Avery?!
- Szia Yves. Bemehetek?
- Izé... Persze. Gyere csak - dadogtam.
Avery besunyult mellettem, én pedig döbbenve becsuktam az ajtót.
- Minek köszönhetem, hogy eljöttél?
- Kérdezni szeretnék valamit.
- Itt vagyok.
Avery közelebb lépett, majd mindkét kezét a mellkasomra tette. Lehajtotta a fejét, és becsukta a szemét.
- Aggódtam.
- Aggódtál miattam?
- Igen...
Felemelte a fejét, majd mindkét kezével átkarolta az arcomat.
Erre a mozdulatra jobban felbátorodtam, így átkaroltam a derekát, és közelebb húztam magamhoz. Lehajtottam a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Szóval aggódtál - ismételtem, majd az egyik ujjam köré csavartam egy hajtincsét. - Miért is?
- Mert megijesztettél. Nem ilyen szoktál lenni.
- Ilyen?
- Ilyen rossz fiús.
- Nem tetszik?
- Nem igazán - sóhajtotta. Az ajkaink között körülbelül 3 centi volt. - Hozzád ez nem illik.
Oldalra billentettem a fejem, de a szemkontaktust tartottam.
- Miért voltál ilyen? - tudakolta.
- Mert megtudtam valamit.
- Micsodát?
- Hogy... - bicsaklott meg a hangom. - Hogy Castielt szereted - fejeztem be.
- Nem igaz...
- Micsoda?!
- Az csak álca volt, te kis buta!
Az egyik kezét az arcomról a tarkómra simította, és ott is tartotta, majd behunyta a szemét.
Megcsókoltam.
Olyan régóta vágytam erre... Az ajkaira, a tűzre, ami kettőnk között volt...
Visszacsókolt.
Csókja meleg, lágy, óvatos volt. Ajkai édesek, puhák voltak. Először csak a reakciómat próbálgatta, de amikor többször csókoltam meg, felbátorodott.
Óvatosan nekinyomtam a falnak, és hozzá préselődtem. Folyamatosan csókoltam, egy pillanatra se álltam le. Nem is tudtam volna. De Avery leállított.
- Szabad ezt csinálnunk?
- Senki se tiltja meg - suttogtam a bőrébe.
- Teljesen igazad van - kuncogott.
Felemelte a fejemet, és újra megcsókolt. Felperzselt az érintése.
Megfogta a pólómat, és megpróbálta levenni rólam, de nem sikerült neki. Odanyúltam segíteni, majd a vékony anyag pár másodperc múlva a földön landolt.
A csípőjére csúsztattam a kezem, és felemeltem. A derekamra kulcsolta vékony lábát, majd felkacagott. Én is felnevettem, de aztán újra az ajkára nyomtam az enyémet. A nyelvem az övét kereste, Avery pedig megsimította a hátamat.
Elléptem a faltól, és a szobám felé vettem az irányt. Benyitottam, beléptem, majd a lábammal berúgtam az ajtót. Kellemes félhomályban volt a szoba, láttam is, meg nem is.
Averyt óvatosan lefektettem az ágyra, mire megszólalt.
- Látom még nem feküdt korombeli lány az ágyadba - morogta az ajkaimba.
- Ezt miből gondolod? - kérdeztem két csók között.
- Mert nem kétszemélyes az ágyad.
- Nem is kell, hogy az legyen - mosolyogtam. - Így is el tudom intézni.
Felnevetett, de aztán újra megcsókoltam, így belé folytottam a kuncogást.
Avery kikapcsolta a nadrágom gombját, én pedig lerúgtam magamról a ruhadarabot. Kicipzároztam én is a nadrágját, és óvatosan lehúztam róla. Lejjebb csúsztam, és megcsókoltam a hasát. Úgy csináltam, mintha már ezerszer megtettem volna, de ez volt az első alkalom.
Még lejjebb csúsztam, és egy csókot leheltem a combjára. Avery beletúrt a hajamba, és felsóhajtott.
Felültem, és magammal rántottam. Lehúztam róla a pólóját, és ledobtam a földre, majd a hátát kezdtem el simogatni.
Avery beleharapott az alsó ajkamba, majd vadul megcsókolt. Erőteljesen viszonoztam, majd azt vettem észre, hogy hátranyúlt, és a kezemet a melltartója kapcsolójához irányította.
- Ennyi erőből te is kikapcsolhattad volna - motyogtam.
- De szerintem te jobban fogod csinálni.
Kikapcsoltam a melltartóját, de nem engedtem el.
- Őrültség, amit csinálunk...
- Szeretek őrült dolgokat csinálni - kacagott.
Elmosolyodtam, majd elengedtem a melltartót, ami lecsúszott Avery válláról.
Abban a pillanatban szorosan hozzám bújt, hogy ne lássam a mellét, mire elnevettem magam.
- Nem nézek oda. Megígérem.
Visszadöntöttem a párnára úgy, ahogy hozzám préselődött. Az egyik kezemmel nekitámaszkodtam az ágytámlának, a másikkal pedig átöleltem Törpe derekát, és egy kicsit megemeltem.
Két perc után, már egy ruhadarab se volt rajtunk. A levegőt mindketten szaporán vettük, a homlokomat az övéhez támasztottam, majd nyeltem egyet.
- Nem... -kezdtem, de máshogy folytattam. - Avery... Biztos ezt akarod?
- Halál biztos...
- Félek...
- Mitől? - suttogta.
- Hogy fájni fog... Neked...
- Tudom, hogy az első nem lesz fájdalom mentes. Ne aggódj emiatt.
Bólintottam, de aztán Avery vett egy nagy lendületet, és megfordított, így én kerültem alulra.
Na de a bökkenő. Ugye nem volt hely hova fordulni, így mindketten leestünk az ágyról, és...

Felriadtam. A fejem nagyon fájt, így odanyomtam a kezemet, és körbenéztem. A nappaliba voltam, a földön, ugyanis leestem a kanapéról.
Óóó, hogy ez... Basszus, ez csak egy álom volt... De... Miért álmodok ilyeneket? Jesszus, de perverz vagyok!
- Hé, álomszuszék!
Odapillantottam az ajtóhoz, és megláttam Dippert, ahogy a falnak támaszkodik. Mellette Libby, Evy, és Avery állt.
- Felkeltél? - kérdezte Dipper.
- Nem, még alszol - válaszoltam szarkasztikusan. - Szerinted?
- Jót aludtál?
Fel se tűnt, de még mindig a földön, a hátamon feküdtem. Visszafordítottam a fejem.
- Nem. Olyat álmodtam... Te jó isten...
Dippert nem láttam, de tudtam, hogy vigyorog.
- Megfektettél egy csajt? - kérdezte.
Odafordítottam a fejem, és válaszoltam.
- Ja, majdnem.
Dipper összecsapta a kezét, és nevetni kezdett.
- Ne röhögj! Borzalmas volt... Tízes skálán mennyire tartatok most perverznek? - néztem a többiekre.
- Ne aggódj, jóval átlépted. Legalábbis számomra - mosolygott Libby.
Felálltam, és észrevettem, hogy félmeztelenül vagyok. Várjunk... De...
- Halljátok - kezdtem. - Az mégis, hogy lehet, hogy pólóban aludtam el, és félmeztelenül keltem fel?
- Örök rejtély - karolta át a vállamat Dipper. - Miért, az álmodban a csaj letépte rólad?
- Bazd... Szerinted? Naná, hogy.
Dipper elvigyorodott, de aztán munkához láttunk, és elkezdtünk készülődni.

                                                     ***

Miután minden a helyére került, (pia, zene, minden ilyesmi) Dipper leült a gép elé, hogy a zenével foglalatoskodjon, Libby a kaját készítgette még, Avery meg... Hát, ő nem csinált semmit.
A legnagyobb dolog mégis az volt, hogy a diákok egyszerre (!!!) jöttek. Libby mindenkit beengedett, majd a lakást megtöltötték az emberek.

                                                 Avery

Szótlanul ültem a kanapén, miközben a tekintetem Evyt kereste. Hamar megtaláltam, és boldogon borultam a nyakába. Elmentünk valami innivalót keresni, de aztán visszamentünk a nappaliba, ahol elég furcsa jelent fogadott...
Nagyon nem volt szembántó a környezet, csupán az döbbentett meg mindkettőnket, hogy Yves a kanapén ült, körülbelül 6 lány társaságába, akik élvezettel hallgattak valami történetet.
- ... Mondtam az edzőnek, hogy nem érdekel, hogy eltört a karom, állítson be! - kaptam el egy részletet.
- Ha eltört a karod, nem kellett volna beállnod - csatlakoztam be.
- Kit érdekel a véleményed?! - köpte ki a szavakat Yves.
- Yves, idejönnél egy kicsit? Köszönöm - ragadta meg Momak kezét Evy.
- Hé!
Evy kituszkoltam Yvest a konyhába, és kérdőre vonta.
- Mi ez az új stílus?
- Zavar?
- Csak nem illik hozzád.
- És akkor mi van?!
- Semmi, csak mondom!
- Hát, ha zavar ez a viselkedés, akkor ne foglalkozz velem - ment el Yves.
Evy egy ideig csak bámult, de aztán Dipper rohant be a konyhába.
- Nem láttátok Yvest?
- Az előbb ment el - válaszoltam. - Miért?
- Jött a buliba egy olyan személy, akit... Izé... Nem kedvel.
- Ki az? - kérdezte Evy.
- Travis.
Evy sokatmondó pillantása elárulta, hogy nem szívlelik ezt a Travis gyereket.
Bementünk a nappaliba, de aztán megpillantottam azt a Travist, akit nem nagyon bírnak.
Hát, szerintem se lehet olyan kedves. Külsőleg egoistának, és bunkónak tűnt.
- Téged meg ki hívott ide? - kérdezte Yves.
- Senki. De ahol buli van, oda én is megyek.
- Húzz innen!
- De olyan jó a hangulat!
- Elcsesszem?
- Nem tudod elcseszni.
- Nem? Hát, mindjárt olyat mondok, hogy a fehér mosolyod az arcodra fagy.
- Nem tudsz.
- Elmondom neked, a barátnőd, lefeküdt velem.
Hatalmas húúú-zás indult el a helységbe, a fiúk pedig vigyorogni kezdtek.
- Mikor feküdt le veled? - kérdezte Travis.
- 2 héttel ezelőtt.
- 2 héttel ezelőtt, mikor?
- Az unokahúgom buliján. Na ezt vard össze, öcsém.
A fiúk izgatottan várták, hogy valami verekedés legyen, a lányok pedig sápítoztak.
- Várjál, amire én felvittem?
- Igen.
- Hát, ezt nem hiszem el bazdmeg.
- És utána 3 nappal, megint!
- Mit csináltál?! - idegesedett fel Travis.
- Én? Elmondom neked. Megdugtam a barátnődet.
Boldog sikítás, és taps lepte el a szobát, én pedig döbbenve hallgattam a beszélgetést.
- Mi?! Mi az, hogy te?
- Zavar, hogy jobban nézek ki?
- Ezt nem hiszem el...
- Kérdezd meg tőle!
- Kérdezzük! - egyezett bele Travis.
- Mi a fene van itt? Mit néz mindenki? - toppant be egy lány.
Travis meglepődött, Yves pedig vigyorgott.
- Na, kérdezz felelek.
- Lucia, gyere. Elmegyünk innen. Kérdezni akarok egy két dolgot - fonta össze a karját a mellkasa előtt Travis.
A lány megvonta a vállát, és mindketten kimentek az ajtón.
A csendet Dipper törte meg. Odament Yves mellé, és átkarolta a vállát.
- Hát, Yves... Gratulálok. Fel lettél avatva.
A többiek felröhögtek, de Yves nem mosolyodott el.
- Nem igaz - súgta a fülembe Evy.
- Micsoda?
- Az, hogy lefeküdt valakivel. Nem igaz. Yves még ízig-vérig szűz. Csak azért mondta, hogy Travist idegesítse.
Bólintottam, de aztán azt vettem észre, hogy a diákok háromnegyede eltűnt. Hazamentek.
- Yves, nem játszol valamit? - nyomtak a kezébe egy gitárt.
- Tud gitározni? - kérdeztem Evyt.
- Tud. Nem annyira, mint dobolni, de ez is jól megy neki.
- Mit? - nézek körbe Yves.
- Amit akarsz.
Yves felsóhajtott, de aztán belekezdett egy számba. Én nem ismertem, de Evy igen.
- One Direction-Rock Me.
Yves nyitott szemmel énekelt, halkan, de mégis érthetően.
A hangja elbűvölt, ámulva figyeltem, miközben néha-néha rám pillantott.
Evy elmosolyodott, majd a fülembe súgta.
- Szerintem Yves újra a régi...

                                                ***

A buli után fáradtan indultam volna haza, de Yves elkapta a karomat.
- Maradj itt. Menjünk el sétálni.
Döbbenve figyeltem, de aztán bólintottam.

Felvettük magunkra a dzsekit, és a cipőt, és kimentünk a lakásból.

A park felé vettük az irányt. Halkan, csendesen sétáltunk mindketten, egy szót se szóltunk. Olyan sok mindent szeretnék tőle, kérdezni, de egy hang se jön a torkomra.

Amikor a parkba értünk, leültünk egy padra. Még mindig egy szót se szóltunk, de aztán megkérdeztem.

- Miért vagy ilyen?

Felém pillantott.

- Milyen?

- Csajozógép.

Yves felsóhajtott, majd a távolságba mered. De aztán visszafordította a fejét.

- Csak rossz napom volt.

- És már újra a régi vagy?

Elmosolyodott.

- Milyen "régi"?

- Az a kedves, aranyos, egy kicsit félénk srác, akit megismertem. Akit nagyon bírok.

- Ki nem bír engem?

Nevetve megütöttem az oldalát, majd ő is felnevetett.

- Szerintem megint az a kedves, aranyos és... Mit mondtál még?

- Félénk - kuncogtam.

- Félénk srác vagyok, akit megismertél - fejezte be a mondatát.

- Akkor ennek örülök...

Yves átölelt, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

Nem sokáig maradtunk a szabad ég alatt, hamar hazamentünk. A buli maradványait már rég eltüntettük, így semmi se maradt.

Nem akartam elmenni, ott akartam aludni. Elvégre, Yves a legjobb barátom. 

Yves adott egy pólót, amit fel is vettem, de aztán megszólalt a telefonom.
- Yves, felvennéd?

Én éppen a hajamból próbáltam kiszedni a csatokat, gumikat, és minden olyan dolgot, amit Evy a fejemre rakott.
Yves a telefonomért nyúlt, és a füléhez emelte. Mielőtt beleszólt volna, megkértem, hogy hangosítsa ki.
- Avery? Avery, itt vagy?
- Steve? Miért hívtál? - kérdeztem.
- Baj van. Nagy baj - hallottam, ahogy a háttérben egy törékeny dolog a földre zuhan. Steve hátrakiáltott. - Aiden, megtennéd, hogy nem vered szét a házat?!
- Aiden megsérült?
- Nem, neki semmi baja.
- Akkor mi történt?! Steve!
Steve felsóhajtott.
- Luc eltűnt.

***

Feladó: Yves

Címzett: Avery

Üzenet: Tudod, hogy nem igaz

Elküldi az üzenetet?: Igen/Nem

Menti piszkozatként?: Igen/Nem