Szőke vagyok, szőkének is látszok

A RANDI

"Szöszi! Ez nem randi! Csak egy...valami"

Idegesen táncoltam a kapu előtt Castiel-re várva. Remélem azért eljön. Bár az is lehet, hogy "besértődött" azért, amit mondtam neki a terembe.

Nem tudom. Ott a terembe... amit mondtam neki... amikor beszélgettünk... amikor a homlokát az enyémnek támasztotta... perzselő. Fogalmam sincs miért, de kötődök Castiel-hez. Olyan, hogy amikor rá gondolok, szinte minden megszűnik létezni. Csak én vagyok, és Castiel.

Aztán lehet, hogy igaza van. Mi van akkor, ha a színészkedés nem csak színészkedés, hanem mindig komolyan gondolja? Amikor a nyakamat csókolta, amikor a homlokát az enyémnek támasztotta, amikor magához húzott... Túl sok az amikor...

Nem szabad rá gondolnom. Castiel nem olyan, mint a többi srác. Azt se tudom, hogy egyeltalán szűz-e. De szerintem nem. Biztos rengeteg csajt fektetett már meg. Nem is csodálom. Castiel tipikus rossz fiú, akiért döglenek a csajok. Miért is érdekelném? Hiszen nem vagyok egy szépségkirálynő. És sose leszek. Mindig egy fekete bárány voltam, és most is az vagyok.

És szerintem nemhogy nem vagyok egy szépségkirálynő, de szerintem szép se vagyok. A hajam piszkos szőke, a szemem meg... hát az olyan semmilyen. Bezzeg az Amber félék... Castielt biztos az ilyenek érdeklik.

Bánatosan lehajtottam a fejem, és egy követ kezdtem rugdosni.

- Miért vagy szomorú Borsó?

Csak egy ember hív így.

- Armin? Hát nem is tudom...

- Tudok segíteni? - mosolygott.

- Nem hiszem... azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem érdeklem a fiúkat.

- Honnan tudod, hogy nem érdekled őket? Én tudnék mondani egyet.

- Tényleg? - vidultam fel. - És ki az?

- Izé... senki - pirult el.

- Nem akarod elmondani. Megértem. Na mindegy... szóval erről gondolkoztam. Aztán rájöttem, hogy miért. Egyrészt, mert szerintem nem is vagyok szép. A hajam is ronda, a szemem is... Aztán meg semmi különleges nincs bennem...

- Ez nem igaz! Szerintem a hajad tök kafa, a szemed pedig illik hozzád. És Avery - rakta a kezét a vállamra. - Különleges vagy. 

Elpirultam, és belebámultam a kék szempárba. Armin egy pillanat alatt elfeledtette velem Castielt.

Pár másodpercig csak bámultuk a másikat, de aztán Armin megszólalt.

- Na, de nekem mennem kell, mert Alexy utál egyedül lenni otthon.

- Alexy miért nem jött suliba?

- Hányt. Vagy rosszul van. Mit tudom én.

Felnevettem, majd elbúcsúztam Armin-tól. Újra elgondolkoztam, de nem tartott sokáig, mert Castiel idejött hozzám.

- Na, mi van Castiel, idetaláltál hozzám? - röhögtem.

- Naná. Már messziről fel lehet ismerni az idegesítő arcodat.

- Bunkó - csaptam a vállára, de aztán felnevettem.

- Na jó. Akkor indulhatunk?

- Mégis hova?

- Hát randi... izé... elkezdeni az a találkozót.

- Jó. Hova megyünk?

- Mivel egyszer SMS-be elmondtam, hogy úriember vagyok, ezért dönthetsz te.

- Hm... - gondolkoztam. Felcsillant a szemem. - Vigyél el a plázába! Menjünk vásárolni!

- Neee! Azt hittem, hogy ez kimarad - nyöszörgött.

- Úriember vagy nem? - kacsintottam.

- Nekem igazából mindegy. Vagyis nem, de ha ezt szeretnéd...

- Miért, te mit szeretnél? Őszintén mond meg.

- Őszintén? - kérdezte, mire bólintottam. - Hát, másmilyen terveim lennének... - vigyorgott.

- Mégis micsoda?

- Tudod. Felmegyünk hozzám, aztán "megnézünk egy filmet".

- De ez miért.... Te jó isten! Castiel, te beteg vagy! - sopánkodtam.

- Te mondtad, hogy mondjam meg őszintén!

- Uramatyám... képes lennél megerőszakolni?

- Hát, megerőszakolni nem, de... mindegy, nem mondom ki, mert szerintem még jobban felhúzod magad, aztán meg kinyírsz.

- Ajánlom is - morogtam.

- Akkor mit szólnál ahhoz, hogy elviszlek a plázába, aztán meg azt csinálunk, amit én akarok?

- Szó se lehet róla. Nem fogsz megfektetni - tiltakoztam.
- Akkor azt kiveszem a tervből. Amúgy is... - mért végig. - Nem nagyon olyan csaj vagy, akit érdemes az ágyba vinni - mondta, majd elindult.
- Kössz szépen - sértődtem meg, de aztán utána indultam.
- Na, gyere Szöszi! - pattant fel a motorjára.
- Micsoda? Azt várod, hogy felüljek mögéd? Nem vagy normális!
- Miért is? - forgatta a szemeit.
- Azt se tudom, hogy tudsz egyeltalán vezetni. Normálisan.
- Ne parázz már annyit! Gyere, különben lemaradsz a plázázásról.
- Na jó - ültem fel mögé. - Akkor vigyél randizni Castiel! - csikiztem meg a nyakát.
- Szöszi! Ez nem randi! Csak egy... valami - indította be a motort.
- Várjál Castiel? Hol a bukósisak? - hajoltam előre.
- Az nincs. Kapaszkodj!
- Mi az, hogy nincs? És mégis hova?
Castiel nem válaszolt, hanem inkább elindult. Felsikítottam, de aztán átöleltem a derekát, és a fejemet mélyen a hátába nyomtam.
- Félek - mondtam.
- Ugyan Szöszi! Nincs mitől. Ha kapaszkodsz, akkor nem esel le. Ennyi az egész.
Jobban magamhoz öleltem, és beszívtam az illatát. Kellemes volt, mégis zavaró. Castiel óvatosan vezetett, vigyázott rám. Tuti, hogy általános esetekbe nem így közlekedik.
Amikor a park mellett mentünk el, két gimnazistát pillantottam meg. A fiú háttal állt, a lányt pont kitakarta. Nagyon ismerős barna kabátot pillantottam meg. Castiel tovább ment, de aztán felkiáltottam.
- Castiel! Állj meg!
Lefékezett a motorral, majd hátrapillantott.
- Baj van? Neked csapódott egy katicabogár? 
- Odanézz! - mutattam a párra.
Pont olyan szögből pillantottunk rájuk, hogy felismertük az arcukat. Egy kicsit megdöbbentett, de boldogsággal töltött el, amikor megláttam őket.
Ethan és Mady nevetve ittak valamit, és közben hevesen beszélgettek. Ethan mondott valamit, mire Mady visítva felnevetett.
De aztán szerintem komolyra fordult a szó, mert Mady lehajtotta a fejét, és a földet kezdte el bámulni. Ethan a kezével megfogta az állát, és felemelte a fejét.
- Gyerünk haver, kapd le a csajt! - reménykedett Castiel.
De az igazat megvallva, csók egyeltalán nem történt, hanem inkább folytatták az útjukat. Később megálltak egy fa mellett. Ismerős fa volt, az öreg ágakkal, a vastag törzzsel, és a színes levelekkel. Ethan és Mady letelepedtek elé.
- Lopják a fánkat! - kiáltottam.
- Mi van? - röhögött Castiel.
- Menj oda gyorsan! - sürgettem.
Castiel felsóhajtott, de aztán behajtott a parkba. Amikor odaértünk Ethanék-hez, Castiel megszólalt.
- Mi történik itt haver? Randizunk nagyba? - nevetett.
- Hát igen. De asszem', te is programot szerveztél - mosolygott.
- Ez nem randi! Csak egy... akármi.
- Ezt már kétszer elmondtad - dugtam ki a fejem mögüle.
- Avery? Hát, azt hittem, hogy előbb válnak el anyáék, minthogy te Castiellel randizol - döbbent meg.
- Nem téma. Mit csináltok a fánknál? 
- A ti fátoook?! Miért? - kérdezte Mady.
- Mert... csak - mondtam. Castiel az arcomat fürkészte.
- És ti hova mentek? - nézett Castielre Ethan.
- Elviszem a plázába - biccentett felém. - Aztán meg az lesz, amit én akarok - vigyorgott, mire fejbe csaptam.
- Te bunkó! Megmondtam, hogy nem fektethetsz meg!
- Nem is akarlak. Téged nem érdemes. Na, de menjünk, mert minél előbb végzünk, annál előbb mehetek haza - sóhajtott.
Elköszöntünk Ethanék-től, aztán továbbmentünk. Még utoljára átkaroltam a derekát, magamhoz öleltem, és beszívtam az illatát. Nem láttam előre, de tudtam, hogy Castiel mosolyog.
Elérkeztünk a plázához, Castiel leparkolt, én pedig leppattatam mögüle.
- Muszáj, Szöszi? - nyögte.
- Muszáj! Majd te leszel a segítőm. Én összeállítok ruhákat, te pedig véleményezed őket - kaptam elő egy nyalókát a táskámból.
- És még nyalókázol is? Normális vagy?
- Nem, nem vagyok az. De gyere, mert haza akarsz menni nem? - kacsintottam.
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondom, hogy kint maradok?
- Felrúgnálak a göncöl szekérig! Úgy szólnék hozzá! Gyere már, nem lesz vészes! - kulcsoltam rá az ujjaimat az övére, majd elkezdtem húzni.

A pláza tele volt emberekkel. Ide-oda kapkodtam a fejem, hátha látok egy helyes fiút. Amikor megpillantottam egyet, odafordultam Castiel-hez.

- Nézd, de helyes... ja, ez kellemetlen. Te fiú vagy. Hoppá! - kuncogtam.

- Nyugi, én is szólnék, hogy micsoda bomba csajt láttam az előbb. De egy kicsit félek a reakciódtól - röhögött. - Na jó... keress gyorsan egy boltot, aztán essünk túl rajta jó?

- Hm... ahhoz mit szólsz? - mutattam rá egyre.

- Nem zavar, hogy az egy férfi bolt? - nézett rám furán.

- Épp azért! Veszünk neked valamit!

- Megőrültél? Ezt verd ki a fejedből! Örülj neki, hogy elhoztalak ide!

- Tényleg... akkor oda menjünk! Várj egy kicsit... akkor ez most egy randi?

- Ha így akarod nevezni, akkor igen - sóhajtott.

- Akkor te állod a számlát! - csillant fel a szemem.

- Micsoda?! Dehogyis! Fel fogod vásárolni az egész áruházat!

- Nem fogom! - hisztiztem. - Csak egy üzletbe akarok bemenni!

Castiel felsóhajtott, de aztán beleegyezett.

Bementünk a kedvenc üzletembe, és észrevettem, hogy az eladólány feltűnően flörtöl Castiellel. Kacsintott rá, integetett neki és hasonlók.

Fenyegetően belebámultam a csaj szemébe, aki megértette a célzást, és viszonozta. 

- Cicaharc? - mosolygott Castiel.

- Mit makogsz?

- Semmit. Na, menj keress valami ruhát, itt megvárlak.

Castiel leült az egyik székre, ami közvetlen az egyik próbafülke előtt helyezkedett el.

Felkaptam pár ruhát, bementem a fülkébe, de visszafordultam.

- Ne less! - nevettem.

Castiel a szemeit forgatta, majd hátradőlt a székbe.

Amikor felöltöztem, kimentem Castiel elé és vártam, hogy mit mond.

- Figyi Szöszi ez aranyos, meg minden, de nem illik hozzád - vonta meg a vállát.

Felsóhajtottam, de aztán hallgattam rá.

Amikor újra kijöttem, Castiel kiakadt.

- Na jó, a lilát még elviselem, de rózsaszín?! Na, menj vissza abba a kurva fülkébe, és akkor gyere ki, ha valami normális ruha van rajtad!

Sértődötten rápillantottam, de aztán egy jó ötletem támadt. Castiel úgyis olyan perverz... ezt fogom ellene használni.

Ettől az ötlettől annyira bezsongtam, hogy szinte visszarohantam öltözni. Gyorsan magamra kaptam a ruhát, amit kinéztem, és aztán megálltam Castiel előtt, aki éppen ásványvizet ivott.

- Na, mit gondolsz Piroska? 

Castiel rám nézett, majd félrenyelte a vizet. Köhécselt egyet-kettőt, de aztán megszólalt.

- Őőőő.... izé... nem tudom... ööö... nem áll... nem áll olyan jól - mondta, de láttam rajta, hogy zavarba van.

- Ó, pedig azt hittem, hogy tetszeni fog - mondtam, mire Castiel elvörösödött. - Na mindegy, jön a következő.

Visszamentem a fülkébe, majd megpróbáltam felvenni egy normális ruhát.

- Ez milyen? - álltam meg előtte.

- Nem rossz... haladsz a jó felé.

- Haladok?! 

- Haladsz, ahogy mondtam.

Dühösen fújtam egyet, de aztán elmentem valami új ruhát nézni. Olyasmi kell, ami tetszik Castielnek... Nem is tudom.

Megláttam egy ruhát, ami szerintem tetszene neki, így felkaptam, és visszamentem. Besunyultam az öltözőfülkébe, és gyorsan magamra kaptam.

- Na, ez már egy jó választás, Szöszi! - dicsért meg Castiel, amikor végezem.

- Castiel, ebből a ruhából kilóg a fél seggem - sziszegtem.

- Az a jó. Szexi.

- Ha ez szexi, akkor az a piros nem az volt? - mondtam pajkos mosollyal az arcomon.

Castiel elkapta a tekintetét rólam, és a távolba meredt.

- Nem tudom - vonta meg a vállát.

Nem válaszoltam inkább új ruha után kutattam.

Egyszer csak megláttam egy gyönyörű ruhát, és egyből tudtam, hogy muszáj felpróbálnom. Ha jól áll, megveszem, ha nem akkor is. Ennél a ruhánál nem számít Castiel véleménye.

- Na, mit találtál, Szöszi? - dőlt hátra Castiel.

- Majd meglátod - mosolyogtam.

Felvettem a ruhát,és belenéztem a tükörbe. Eszméletlenül szépnek találtam, és jól illett rám. Na jó, akkor jöjjön Castiel véleménye.

Szégyenlősen kiléptem a fülkéből, de észrevettem, hogy Castiel nem ide figyel. Ütemesen dobolt a lábával, majd idefordult. Amikor meglátott, a lába megállt, és csak nézett. Kinyitotta a száját, de nem mondott semmit. Halványan elmosolyodott, majd suttogott valamit, de nem értettem.

- Mit mondtál? - kérdeztem.

- Semmit... ez a ruha...

- Tetszik? - pirultam el.

- Illik rád. Egész jó.

Örültem Castiel véleményének, így mosolyogva mentem vissza a fülkébe.

- Várj, Szöszi! - szólt utánam.

Hátrafordultam.

- Amíg öltöztél, kerestem neked egy ruhát. Garantálom, hogy tetszeni fog - nyomta a kezembe.

- Hát, jó...

És tényleg. A ruha nekem nagyon tetszett, illett hozzám. Castiel meg volt magával elégedve, hogy milyen jó ruhát választott. Gyorsan visszavettem a saját ruháimat, majd kimentem.

- Na jó, mehetünk. Nem akarok többet vásárolni.

- Jó. Add a ruhákat, kifizetem.

- Castiel! Kettőt én állok! - kiáltottam utána.

Hátrafordult, és elvigyorodott.

Pár perc múlva már a plázába sétáltunk. Szótlanul, egymás mellett ballagtunk. Aztán egyszer csak bevillant, hogy Castiel elmegy.

Lehajtottam a fejem, és a földet kezdtem el tanulmányozni. Nem kellett volna az utolsó ruhát megvenni... Castielre fog emlékeztetni...

- Szöszi?

Felemeltem a fejem, és szembenéztem Castiellel.

- Nincs semmi... Jól vagyok - válaszoltam.

- Nem úgy tűnik. Elég szarul nézel ki - húzta el a száját.

- Mondtam, hogy jól vagyok! - erősítettem meg.

Castiel védekezően felemelte a kezét, de aztán egy éles, sikítós hangot hallottunk magunk mögött.

- Castiel!

Hátrafordultunk, mire Castiel fájdalmas arckifejezéssel meredt a felénk futó csajra.

- Castiel drága! De jó, hogy megtaláltalak! - rebegtette a pilláit, amikor ideért hozzánk.

- Ez viszont nálam nem igaz. Örülök, ha nem látlak. Hagyj békén!

- Ne csináld ezt Castiel! - simította meg Castiel karját, aki gyorsan elrántotta.

- Hagyj békén! - ismételte.

- Ugyan Cast cica! Csak egy kis szórakozást akarok - kuncogott a csaj.

Előléptem Castiel mögül, és a csaj szeme közé meredve, fenyegetően megkérdeztem.

- Megtudhatnám, hogy mit akarsz a pasimtól?!

Oké, normális estbe nem tettem volna, de ki kell húznom Castielt a szarból. Ennyivel tartozok neki.

- Te vagy... a... barátnője? - kérdezte félénken a csaj.

- Igen, én vagyok. Úgyhogy, ha szórakozásra vágysz, akkor tipegj el szépen a 10 centis magassarkúdba, van még ezer pasi ebben a plázába - vágtam rá, majd Castiel kezét megfogva elhúztam onnan.

A csaj meglepetten állt, de aztán elment. Amikor már nem látott minket, gyorsan kikaptam a kezem Castiel tenyeréből.

- Pfuj! - ráztam meg.

- Mi van Szöszi?

- Csak elképzeltem, hogy hány ilyen picsát tapiztál már. Az meg nem kérdés, hogy milyen testrészt... Kiráz a hideg - borzongtam.

Castiel elröhögte magát, de aztán a vállamat átkarolva magához húzott.

- De, most úgyis az én csajom vagy. Te mondtad - vigyorgott.

- Ó, az csak látszat! Örülj neki, hogy kihúztalak a szarból! - löktem el magamtól.

- Oké, nekem elegem van a plázából. Menjünk el innen, de most!

- Szerintem is. Most az lesz, amit te akarsz - sóhajtottam.

- Igazából nem akarok semmit. Dönthetsz.

- Kísérj haza! - vágtam rá gondolkodás nélkül.

- Nekem aztán mindegy - tárta szét a karját Castiel.

Amikor kimentünk a plázából, megbotlottam az ajtó előtt, és előre estem. Szerencsére Castiel elkapott (a derekamra csavarta a kezét) így nem estem el. Amikor felemelt, közel kerültem hozzá. 

Csak bámultam a gyönyörű szürke szempárt, ahogy a vörös tincsei a szemébe lógnak, és nem szóltam semmit.

- Ügyetlen vagy - mondta.

Kisimítottam egy tincset a szemei közül.

- Nyugi Piroska, én is tudnék rád sok dolgot mondani.

Elnevette magát, de aztán felszállt a motorra. Én is ugyanezt tettem.

- Castiel...

- Mi van?

- Ugye, most is vigyázni fogsz? - öleltem át.

Féloldalas mosolyra húzta a száját, de aztán megszólalt.

- Vigyázni fogok.

Megkönnyebbülten magamhoz öleltem, és újra megcsapott az ismerős Castiel illat.

- Na, hogy érezted magad? - kérdezte.

Már vagy fél órája a kapunkban állunk, és szétfagyok, de nem akarok bemenni.

- Egész jól. Köszi a ruhákat.

- Nincs mit. Egész szexi voltál valamelyikbe.

Elnevettem magam, de aztán komolyra fordítottam a szót.

- Akkor... holnaptól nem ebbe a suliba fogsz járni?

- Nem ide fogok járni.

- És mikor mész Amerikába?

- Két nap múlva. Akkor indul a gép.

Lehajtottam a fejem, és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.

- Mennem kell - mondta.

Válaszul csak bólintottam.

Castiel megfogta az államat, majd felemelte. Belebámult a szemembe, és kinyitotta a száját.

Összeharaptam az ajkaimat, de rájöttem, hogy felesleges volt...

Castiel egy gyors mozdulattal a kezét a derekamra csúsztatta, magához húzott, és megcsókolt.

Meglepődtem, amikor ajka az enyémhez ért. Majdnem összerogytam, de aztán átkaroltam Castiel nyakát, és behunytam a szemem.

A csókja meleg volt. Imádtam az édes, puha ajkait.

A csókot nem viszonoztam, mert Castiel elhúzódott tőlem. Kinyitottam a szemem, és ránéztem. Elvigyorodott, majd egy szó nélkül felpattant a motorjára, és eltűnt a szemem elől.

Egy ideig még a kapuban álldogáltam, de aztán elindultam a házunk felé.

Viszont amikor benyitottam, eltátottam a számat...

Avery x Castiel

(Ui.: A babákat köszönöm Borsónak :D <3)