Szőke vagyok, szőkének is látszok

"Ugyan, csak vedd le a pólód, drága Castiel!"

- Avery! Kelj fel gyorsan! Fontos dolgot kell közölnöm!

Álmosan felpillantottam, és Mady-t láttam, ahogy ugrál az ágyamon.
- Mi történt? Beszélgettél Ethan-nel? Megpusziltad? Megölelted? Csók, jártok? - feleltem cinikusan.
- Miből gondolod, hogy róla van szó? - pirult el.
- A homlokodra van írva, hogy amióta megláttad, oda meg vissza vagy érte!
- Ne má' bakker, ennyire látszik?
- Mondtam én! - pattantam ki az ágyból. - Mi tetszik benne? - ültem mégis vissza.
- Volt értelme annak, hogy felálltál, aztán visszaültél? - próbálja terelni a témát... ügyes.
- Ne terelj! Vissza az öcsémre.
- Na jó... hát... Igazából nem tudom megmagyarázni. Csak úgy... tetszik a stílusa. Ahogy hozzááll a dolgokhoz. Ő nem olyan, mint az előző pasim... akinél majdnem otthagytam a szüzességem - nevetett. - De csak majdnem. De Ethan nem olyan bunkó paraszt, mint a másik. Erre akkor döbbentem rá, amikor a kanapén beszélgettünk.
- Beszélgettetek? - vigyorodtam el... hm... másra gondoltam.
- Avery! Ne legyél már ilyen perverz! Amúgy is... Ethan-ből nem tudnám kinézni, hogy megfektetne.
- Ehhez tudnék hozzáfűzni - morogtam.
- MICSODA?!
- Csak vicceltem. Naná, hogy nem. Ethant ismerem, nagyon is jól. Az eddigi barátnőinél is olyan volt, hogy tiszteletbe tartotta, hogy akarja-e a csaj, vagy nem. Ha nem, akkor leállt. Ha igen... akkor is leállt, mert még nem volt ilyen - röhögtem.
- Barátnői? Szal' több is volt?
- Na jó, nem, csak egy. De az is mekkora picsa volt! Gyűlöltem, és ő is engem. Össze-vissza csalta Ethan-t, amit én tudtam is. Hiába mondtam el Ethan-nek többször is, nem hitt nekem. A csaj annyira behálózta, hogy szerintem nem is volt magánál. Mindent megtett, hogy a lánynak a kedvébe járjon. De aztán egyszer amikor elmentünk moziba, megláttuk a csajt, meg a másik pasiját. Annyira el voltak mélyülve a másikba, hogy nem vettek észre. Amikor Ethan meglátta őket, majdnem összeesett. Aztán belenéztem a szemébe, és valami megkeményített. Nagyon sajnáltam. Ethan szerette azt a lányt. De eszméletlenül. Az meg jól elárulta. Ez az eset óta védem Ethant a lányok elől. Nem akarom, hogy újra átéljen egy ilyen - ingattam a fejem.
- Jaj... ez azért durva. Teljesen megértem.
- De! Ha te egyszer összejössz Ethan-nel, és ilyenen kaplak rajta, akkor nem látod többet  napvilágot - emeltem fel fenyegetően az ujjam.
- Ajj már! Úgyse fogunk összejönni.
- Miért gondolod?
- Mert... szerintem őt nem érdeklem. Tuti, hogy nem szeret bele egy olyan lányba, mint én - sóhajtott. - Ő olyan kedves, megértő és jószívű. Figyelmes, mindig végighallgat, és szerintem iszonyat helyes. Nem is helyes... hanem szép. Nagyon szép.
- Széééép? Egy fiúra szoktunk ilyet mondani?
- Igen. Ethan több, mint helyes. Nagyon szépek az arcvonásai, és jól áll hozzá a barna haj. Ráadásképp pedig... gyönyörű szeme van. Gyönyörűbb, mint annak a srácnak, akivel tegnap dumáltál skypeon. Azt hittem, hogy nála szebb szemű fiú nem is létezik. Tévedtem - dőlt végig az ágyon. - Hogy is hívták azt az ürgét? Valami C betűs nem?
- Castiel.
- Ja, igen, ő az. Na de! A legfontosabb dolgot nem mondtam el!
- De akkor mond már!
- Képzeld... randizok Ethannel! - sikította.
- Komolyan? Ilyen hamar? Micsoda? Hova mentek?
- Ethan mondta, hogy ismer valami nagyon jó pizzázót errefelé. Azt mondta, hogy szeretne elmenni oda, de ciki egyedül. Mivel te suliba mész, ezért nem mehet veled. Őt meg kivette az anyukátok. ma reggel mondta, hogy pont akkor jutott eszébe.
- Kivette? De várj csak... Ethan már tegnap este eldöntötte, hogy elvisz randizni!
- Mi? Ezt miből gondolod?
- Anya olyan, hogy hogyha egy fiú, vagy ez esetben egy lány van a szituációba, akkor mindig kivesz a suliból, hogy eltudj menni egy randira. Persze, ezt előtte meg kell vele beszélned.
- Te jó isten! Akkor Ethan ezt már "kitervelte"? - rajzolt idézőjelet a levegőbe.
- Naná! De... hány óra van, te?
- Hmm... olyan 6...
- Minek keltek fel ti ilyen korán? Ethan miért kelt fel? Ismerem, imád aludni, szóval nem szokott ilyen korán felkelni.
- De most fent volt. Olyan aranyos volt! - kérdőn néztem rá, mire folytatta. - Félálomba voltam, amikor hallottam, hogy jön le a lépcsőn. Bejött a nappaliba, és jobban betakart, mivel félig lerúgtam magamról a takarót. Amikor betakart, egy kicsit végigsimított az arcomon. De csak véletlenül. Aztán amikor felkeltem, éppen kávét ivott.
- Fekete bögréből, a pultnak támaszkodott, és a normális pizsamája volt rajta - vágtam rá rögtön.
- Igen. Úúú... olyan eszméletlenül jó teste van! Széles vállak, kockás has, és jól kidolgozott mellkas... Feszes a bőre, és szépen le van barnulva. Nem úgy, mint te.
- Mivan? Miért? Milyen vagyok?
- Bocs szivi, de olyan vagy, mint egy tejföl. Tök fehér. Barnulnod kellene.
- Most? Éppen reggel van!
- Jaj, nem most! Majd nyáron!
- Az még messze van. Na de mindegy. Nekem lassan mennem kéne a suliba, szóval ideje lenne készülődnöm. Csak még lemegyek a földszintre - álltam fel.
- Oké. Én itt maradhatok? Csak körülnézek egy kicsit a szobádba, aztán hagylak.
- Nekem jó. De ne csinálj rumlik oké? - fordultam vissza nevetve.
Becsuktam magam mögött az ajtót, majd felsóhajtottam. Oldalra fordultam, aztán megpillantottam Ethant. Közvetlen az ajtóm mellett. A falnak támaszkodott, és a mellkasa előtt összefonta a karját. Nem nézett rám, én viszont igen. Egy kis idő után köhintett, majd azt mosolygás váltotta fel. Nem kellett sok idő, mire rájöttem.
- Mindent hallottál igaz? - álltam meg előtte.
- Mindent hallottam - ismerte be.
- Bakker... 
- Ne parázz! Úgyis tudod, hogy tetszik a csaj. Az is tetszik, hogy miket mondott rólam. Az is tetszik, hogy védsz a csajoktól. Az is tetszik, hogy mellettem állsz. Az is tetszik, hogy szerinte jó testem van.
- Meg fog ölni...
- Ugyan! Téged semmiképp! - a derekamra csavarta a kezét, magához húzott, és átölelt. Átkaroltam a nyakát, és viszonoztam az ölelést. Ethan-re sose gondoltam úgy, mint pasi. Úgy gondoltam rá mindig, mint az öcsémre.
- Szeretlek. Ugye tudod? - súgta.
- Tudom. Én is szeretlek - pusziltam meg. - Akkor, most mi lesz a randival? Mikor mentek?
- Miután te elmentél a suliba. Arra gondoltam, hogy pizza után elviszem még valahova. Hova vigyem? Te lány vagy, biztos tudsz valamit mondani.
- Hm... vidd el a parkba. Sétáljatok, ökörködjetek, fagyizzatok. Azt elmondom neked, hogy Mady cukorbeteg. Ne említsd, majd ő fogja.
- Jó. Még valami?
- Van. Legyél nagyon óvatos, és vigyázz rá. Ha az utcán haladtok, te menj kívül, ő meg belül. Ha bementek a pizzázóba, nehogy előreengedd, te menj be először.
- Miért?
- Mert ha éppen verekedés van, akkor téged találjanak el, ne pedig őt. Vagy ha éppen egy kést dobnak, akkor a férfi haljon meg, ne a nő.
- Ez... ez megnyugtató - sápadt el.
- Nyugi, erre kevés az esély. Na, de megyek öltözni. Suliba kell mennem.
- Oké...
- Ethan... baj van?
Választ nem adott, csak még szorosabban magához ölelt. Szinte megfulladtam, de nem akartam elrontani a pillanatot, hogy megemlítem.
Amikor még a szuszt is kiszorította belőlem,elengedett.
- Tudod, örülök, hogy a testvérem vagy. Nem is tudom, mit kezdenék nélküled.
- Sajnos, ez nem kölcsönös. Imádlak, de boldogulok egyedül. Ez mindig is így volt - nevettem.
Ethan felnevetett.

Bő fél óra múlva, már felöltözve álltam az ajtó előtt. Mielőtt kiléptem volna rajta, visszafordultam, és az újdonsült szerelmespárra (jó, még nem voltak azok) mosolyogtam.

- Vigyázz rá - súgtam Ethan felé.

- Meglesz. Szeretlek - válaszolt halkan.

- Én is.

Kiléptem az ajtón, de azonnal meg is torpantam. Egy olyan személy állt a ház előtt, akire nem is számítottam volna.

- Nataniel? Mit keresel te itt?

- Gondoltam, mehetnénk együtt suliba. Persze csak ha nem bánod.

- Dehogy bánom! Legalább nem leszek egyedül!

Kimentem a kapun, majd elindultunk. Azt hittem, hogy beszélgetni fogunk az út alatt. De nem így lett.

Egész idő alatt szótlanul sétáltunk egymás mellett. Furcsa volt, mert a csöndet nem éreztem kínosnak. Amikor az út feléhez értünk, Nataniel keze véletlenül hozzáért az enyémhez. 

- Bocsi - mentegetőzött.

- Semmi baj.

Nem pirult el. Ez jót jelent, mert Nataniel számomra csak egy barát. Nem több. És neki is, hiszen Melody a barátnője. Ezt meg kellett említenem.

- Hogyhogy nem Melody-val mész suliba?

- Lázas lett. Mondta, hogy egy hétig nem tud jönni. Ezért jöttem hozzád - mosolygott.

- Mióta vagytok együtt?

- Már majdnem fél éve. Nem olyan sok idő.

- Szerintem az is csoda, hogy ennyi ideig kitartottatok. Ne érts félre, csak a szerelmesek 45% mindig 3-4 hónap után szétválnak. nemrég megismertem egy lányt, a neve Madison. Ő is szakított a pasijával, és most nincs lakása, és suliba se jár. Nincs hova - húztam el a számat.

- Nem jár suliba? Valamit lehetne tenni?

- Az lenne jó, ha ide felvennék. Meg lehet oldani? - pillantottam rá.

- Beszélek az igazgatónővel, aztán meglátom, mit tehetek.

- Köszi Nat! Életmentő vagy!

Rám mosolygott, és beléptünk az iskola kapuján. Nataniel elköszönt, mert még rengeteg dolga volt. 

Felsóhajtottam, de aztán Rosa odaperdült mellém. Azt mondta, hogy lehet jelentkezni szurkoló lánynak, és szeretné, ha elmennénk.

Találkoztunk Kimmel is, de ő inkább letett a dologról. Ő nem fog idétlenül ugrálni. Rosa letámadta, hogy ez nem idétlen ugrálás, hanem szurkolás.

Végigültem 6 kemény órát, de észrevettem, hogy Alexy sajnos nem jött suliba. A fenébe!

Órák után elkezdtünk sétálni a folyosón, hogy megtaláljuk a plakátot, ami a szurkolást hirdeti. Kis idő után megláttuk a D.Ö.K terem mellett:

Kedves lányok!

Egy kis programmal szeretnénk nektek kedveskedni. Inkább nem is program, hanem egy lehetőség.

Nemsokára itt a bajnokság, és a kosárcsapatunk részt vesz benne. Ezért kérünk titeket, hogy hogyha szeretnétek neki szurkolni, de nem a nézőtéren, akkor jelentkezzetek a tornaterembe, hogy szurkolólányok lehessetek.

A legfőbb dolog, hogy hajlékonyak legyetek.

A tornaterembe várunk titeket minden szünetbe.

Amit furcsálltam, hogy alatta valaki tollal hozzáírt valamit:

Hé, csajok!

Légszíves, a csini feneketeket hozzátok oda a tornaterembe, hogy... akármik legyetek.

Ne aggódjatok. Nagyon szexik lesztek abban a feszülős ruciba.

Még egy dolog. Ha eljöttök, valamelyikőtöket elviszem randizni. Akárhova. De sajnos mára le vagyok foglalva.

(ui.: Ha eljöttök, leveszem a pólómat :D)

- He? Ezt meg ki írta? - nézi Rosa.

- Na, szerinted ki? Ki írja, hogy csini fenekek, meg szexi rucik? Kinek van akkora egója, hogy azt írja "le vagyok foglalva"? Meg, hogy leveszi a pólóját? - forgatja a szemét Kim.

- Nem tudom... Kentin?

- Szerintem meg inkább Nataniel - felelem cinikusan.

- Nem vágom. Akkor most ki írta?

- Castiel! Ki más?

- Ja, tényleg! Hogy ez nem esett le! Na, Avery, irány a tornaterem.

- Asszem' nekem elment a kedvem... ha Castiel nem írja ezt ide, akkor még elmegyek. De így... semmiképp.

- Megígérted! Az adósom vagy! - ragadta meg a kezem.

Hátrakiáltottam Kim-nek egy"sziá"-t, aztán hagytam, hogy Rosa rángasson.

Belökött a tornaterembe, ahol a fiúk éppen kosaraztak. Általában nem nagyon érdekelt, most viszont oda néztem. Azonnal kiszúrtam Castielt. Mint mindig, most is fantasztikusan játszott. Ám volt valaki, aki jobb volt nála.

Be kellett vallanom, hogy nem Castiel az egyetlen, aki jól játszik. Igaz, sokan lelik az örömüket a kosarazásba, de aki ugyanolyan jó, mint Castiel, az Armin volt. (Írói megjegy.: Tudom, az igazi játékba Armin nem kosarazik, de most fog xD)

Armin leverte Castielt. Igaz, a magasságuk nem egyezik meg, mert Castiel bő 6-7 centivel nagyobb Arminnál, de Armin gyorsabb, és fürgébb. Mire Castiel észbe kapott, addig a fekete hajú srác már kosárra dobott. Ami csont nélkül bement.

Castiel ledermedt, és pislogás nélkül nézett Armin-ra. Egy pillanatra elszakadtam Castiel-től, és Armin-ra pillanottam.

Amikor összetalálkozott a tekintetem a gyönyörű kék szempárral, egy ütemet kihagyott a szívem. Megállapítottam, hogy Armin izmos, és jó alakja van. Rám mosolygott, mire szinte elolvadtam. Ha már egy alap helyes archoz hozzáraksz egy gyönyörű mosolyt, akkor vesztettél. Vagy elájulsz, vagy úgy elpirulsz, hogy beteg leszel.

Vörös lett az arcom, és gyorsan elkaptam a tekintetem Armin-ról.

Teljesen másmilyen volt, mint Castielnél. 

Valahogy másmilyen volt.

Castielnél mindig gyorsan vert a szívem

Arminnál nyugodt volt.

Castielnél csak egy kicsit pirultam el.

Arminnál vörös lett a fejem.

Castielnél olyan voltam, mint egy földönkívüli. Mintha nem is magamat látnám.

Arminnál viszont a saját stílusomnál maradtam.

Castielnél mindig kiszámíthatatlanok voltak a gondolataim.

Arminnál pedig, normális dolgok kavarogtak a fejembe.

Másmilyen volt...

- Min gondolkozol? - zökkentett vissza Rosa a való világba.

- Micsoda? Ja, én semmin. Menjünk, fel kell vennünk a ruhákat, aztán meg ugrálni, vagy akármit kell csinálnunk.

Rosa elindult, de én tovább álltam. Megfordultam, és a fiúkat kémleltem. 

Hirtelen egy forró leheletet éreztem a tarkómon.

- Kit keresel? - súgta.

- Úristen! - ugrottam egyet. - Castiel! A szívbajt hoztad rám.

- Kit keresel? - ismételte.

- Semmi közöd hozzá!

- Kit keresel? - ismételte harmadjára. Tudta, hogy ezzel felhúz.

- Ne érdekeljen! Haggyá'!

- Tudni akarom, hogy kit keresel - vigyorgott.

- Akarod, vagy sem, nem fogod megtudni. Szia - indultam el a másik irányba.

Castiel megragadta a karomat, és visszahúzott. Magához rántott, és a fülembe súgta.

- Kit keresel, Szöszi?

Kifújtam a maradék levegőt, ami bennem volt. Levett a lábamról.

- Hm? - a keze végigsimította a hátamat.

Nem válaszoltam. 

Castiel átkarolta a derekamat, és magához szorított. Az egyik keze a tarkómra csúszott, és megtámasztotta a fejem. Közelebb hajolt, és éreztem a leheletét a nyakamon. 

- Ugyan, Szöszi...

Halkan felnyögtem, mire Castiel a nyelve hegyével óvatosan végigszántott a nyakamon.

- Téged, és Armint - válaszoltam.

Castiel elengedett, majd elvigyorodott. Furcsa volt ez a vigyor...

- Mondtam, hogy megfogom tudni. Ennek sose tudnak ellenállni a csajok. Te se vagy különb. 

Micsoda? Szóval az egész csak...Ó, én meg azt hittem, hogy tényleg ilyen. Egész végig csak színészkedett!

Castiel eleresztett egy féloldalas flegma vigyort, rácsapott a fenekemre, aztán odébbállt.

- Bunkó! - kiáltottam utána. Elindultam az öltöző felé, majd amikor beértem Rosa letámadott. Azonnal mondta, hogy kapjam fel a ruhákat, és nyomás öltözni.

Felöltöztem, és kimentünk a tornaterembe, ahol pár lány sorakozott ugyanabba a ruhába, amit mi is viseltünk. Ambert is megpillantottam, aki feltűnően integetett Castielnek. 

- Na jó, lányok! - szólalt meg egy fiatal hölgy. - Én vagyok a szurkolócsapat vezetője. Remélem nyújtottatok, mert csak egy dolgot fogok nézni. Te szőke! - mutatott rám.

- Szöszi a neve! - kiáltotta Castiel a pálya túlsó végéről.

- Nem igaz. Csak ő hívja így. A neve Avery - segített Rosa.

- Szóval Avery. Le tudsz menni spárgába? 

- Persze - mondtam, majd bemutattam. - Igaz, nem ér le teljesen, de ez csak azért van, mert nem nyújtottam.

- Tökéletes! Bámulatosan hajlékony vagy!

- Ezt nem néztem ki belőle! - kiáltott újra Castiel.

- Castiel, hagyd már. Tök ciki lesz neki - kelt a védelmemre Armin.

- Na jó, te jössz... - mutatott a barátnőmre a szurkolócsapat vezetője.

- Rosa - mondtam.

- Szóval Rosa. Mutasd meg te is!

És így ment ez végig. Engem és Rosa-t természetesen felvettek, és szerencsére Amberék kimaradtak. Hurrá! Legalább nem kell őket elviselnem majd a bajnokságokon.

Amikor mi is, meg a fiúk is végeztek, visszamentünk az öltözőbe. Legalábbis a többi lány. Rosa odament a fiúk közé, megragadta Castiel mezét, és elkezdte vonszolni. Kim odasétált mellém.

- Ügyesek voltatok. De a Castieles mutatványt nem hagyom ki - nevetett.

- Micsoda? Milyen mutatvány? - néztem rá elképedve.

- Majd meglátod. Menj be az egyik terembe. Én meg segítek Rosa-nak, mert asszem' nem boldogul Castiellel.

Furcsán rápillantottam Kim-re, de aztán megfogadtam, amit mondott. Bementem a terembe. Leültem egy székre, és vártam. Kis idő után megjelentek a csajok, Castiel pedig a nyomukba besétált a terembe. Amikor mindenki beért, Rosa becsukta maga mögött az ajtót.

- Na, és most, Castiel, kérjük a jutalmat.

- Mivan? Milyen jutalmat? Nem ígértem semmit!

- De igen - helyeselt Kim. - A plakátra odaírtad, hogy leveszed a pólódat. Na, gyerünk szépfiú!

- Micsoda? Komolyan azt hiszitek, hogy tényleg leveszem?

- Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó - szólaltam meg.

- Jól van Szöszi, te már úgyis láttál félmeztelenül.

- Csak én vagyok rá kíváncsi, hogy milyen körülmények között? - vonta fel a szemöldökét Kim.

- Ne már Kim! Komolyan azt hiszed, hogy lefeküdnék vele? Egy ilyen bunkóval? - fakadtam ki.

- Ezt bóknak veszem - morgott Castiel.

- Látta vagy nem, teljesen mindegy. Én kíváncsi vagyok, hogy tényleg igazak-e a pletykák - vakarta meg a karját Rosa.

- Pletykák? Milyen pletykák? - kaptam fel a fejem. - Ugye nem azt hiszik, hogy lefeküdtem Castiellel?!

- Nem! Az, hogy Castiel-nek tényleg bomba jó teste van-e!

- Ki terjeszt ilyet? - röhögött Piroska.

- Szinte minden lány. Szinte! - hangsúlyozta ki.

- Muszáj? - kérdezte Castiel flegmán.

- Muszáj! Én rángatom le rólad, ha nem veszed le! - emeltem fel a mutatóujjam fenyegetően.

- Lerángatod? Na azt megnézem!

- CASTIEL!

- Ugyan, csak vedd le a pólód, drága Castiel! - mondta Kim.

- Jól van, örüljetek...

Castiel megragadta a mezét, és egy pillanat alatt ledobta magáról. Újra szemügyre vettem az izmos testét. Beleharaptam az ajkamba, mire Castiel egy kicsit elmosolyodott.

Rosa a szája elé rakta a kezét, és úgy gondolkodott.

- Nem is tudom... Kentin-nek is ilyesmi teste van. Nem tudom eldönteni, hogy kié a jobb.

- Nem is kell - vette vissza Castiel a mezét.

- Na jó. Én húztam haza - szólalt meg Kim.

- Én is megyek. Avery! Majd még beszélünk!

A lányok kimentek az öltözőből, de Castiel ott maradt. Engem vizslatott, mire megkérdeztem.

- Mit bámulsz, Piroska?

- Áll még a mai nap? - támaszkodott neki a falnak.

Tudtam, hogy a randira gondol.

- Nem, mert sajna Kentin már beszervezett egy más programot. Elmegyünk hozzájuk - hazudtam.

- Szoba is van a dologba? - bámult maga elé Castiel.

- Van hát - válaszoltam, mire Castiel teste megfeszült. - Csak hülyéskedek. Nem, nincs más programom.

- Gondoltam. Te nem olyan csaj vagy, akit könnyen ágyba lehet vinni.

- Miből hiszed? Honnan gondolod, hogy egyeltalán szűz vagyok-e?

- Tudom, hogy az vagy. Azt is tudom, hogy sose volt még pasid - vigyorgott.

Megdermedtem. Honnan tud ennyi mindent rólam?

- Miből gondolod? - suttogtam.

- Abból, hogy elég hevesen reagáltál, amikor közel voltam a nyakadhoz.

Visszagondoltam arra az 1 percre, ami a tornaterembe történt.

- Amúgy is bunkósság  volt... - szóltam.

- Miért is?

- Mert azt hittem, hogy komolyan gondolod. Megijedtem. 

Castiel közelebb lépett, átkarolta a derekamat, magához húzott, és a homlokát az enyémnek támasztotta.

- Miből hiszed, hogy nem gondoltam komolyan?

- Láttam rajtad. Meg mondtad. Azt is tudom, hogy most is csak színészkedsz.

Castiel eleresztett, és rájöttem, hogy telibe találtam. Ez is csak színészkedés volt.

Érzelemmentes volt az arca, és nem mozdult. Most rajtam volt a sor.

Odamentem mellé, megragadtam a vállát, és lehúztam magamhoz. Éreztem, hogy Castiel meglepődik, majd közelebb hajoltam hozzá. Az ajkaim súrolták az arcát, majd a fülébe súgtam.- Ne ess bele abba a hibába, amibe én is. Ne dőlj be a színészkedésnek. Mert biztos, hogy nem gondolják komolyan azt, amit csinálnak. Én is csak heccből csinálom. Hogy visszakapd.

Castiel mérgesen rám nézett, de aztán folytattam.

- Nehogy azt hidd, hogy táplálok irántad érzelmeket. Ne vedd komolyan azt, amit csináltam az előbb. Remélem ezt nem veszed sértésnek. Kint megvárlak. Ne várakoztass meg!

Elengedtem, majd kimentem a teremből, és otthagytam az elképedt, dühös Castielt.

Fogalmam sincs, hogy most haragszik, vagy nem, de attól még a randi áll...

Te jó isten... mi a fene lesz ott?!