Az élet nem ilyen egyszerű
- Én meg már azt hittem, hogy egy nap alatt meguntál - röhögött fel.
- Ugyan már - mosolyogtam, majd megsimogattam az arcát.
Castiel felemelte a fejét, majd egy csókot nyomott a fejem tetejére. Beleharaptam az alsó ajkamba, Castiel pedig ezt látva lehajolt, és kicsit sem szemérmesen megcsókolt. A nyelvét azonnal éreztem a számban, míg fél kézzel a hajamba túrt. A tarkójánál fogva húztam magamhoz, és kiadtam egy morgás szerű hangot, de aztán felcsendült a telefonom, így kivánszorogtam ölelő karjai közül, és szinte zihálva felvettem.
- Szia, Evy! - köszöntem.
- Szép estét drágám! Sok idő telt el a buli óta, ugye? - kacagott fel.
- Jézusom, ne haragudjatok! Annyira leittam magam a buliban, hogy...
- Ne magyarázkodj, nincs semmi baj. Mikor Yves barátocskámmal találkoztam, mondta, hogy rosszul lettél. Én pedig szóltam a csajsziknak.
- Evy, mi van veled? Sose szoktál így beszélni.
- Ne haragudj, de nem vagyok a formámban. Végre visszakaptam Curtöt, erre elmegy egy több napos motorozásra a haverjaival - sóhajtott.
- Csak kibírod - mosolyogtam. Természetesen tudtam kettejükről, Evy még aznap egy SMS-ben felvázolta a helyzetet.
- Nem is tudom. Annyira vágyom rá. Rohadtul le akarok feküdni vele.
- Milyen perverz lettél! - kacagtam fel.
- De ha olyan jól csinálja... - nyöszörgött. - Úgy látszik Curt hatással van rám. Olyan piszkos lett tőle a fantáziám, hogy csak na.
Felkacagtam, de után felajánlottam Evy-nek, hogy tartsuk meg azt a csajos estét. Helyeselt, és mesélt nekem a szilveszteri buliról, ami két nap múlva Yves házába lesz. Az ajkamba haraptam, de aztán bólintottam, és elfogadtam a meghívást.
- Te is jössz? - fordultam hátra.
- Hova? - emelte fel a fejét Castiel.
- Yves szervez egy szilveszteri bulit.
- Ja, tudtam róla. Csak most szarban vagytok ezért nem szóltam róla - nyomkodta tovább a telefonját.
Evy ugyan lecsapott rám, hogy kinél vagyok, mire bevallottam, hogy Castiel-nél. Azonnali válaszokat kért tőlem, hogy miért vagyok ott, és hogy mióta. Kitört belőlem a hahota, és megígértem neki, hogy elmesélek mindent.
Letettem a telefont, és visszacsúsztattam a táskámba. Vagyis visszacsúsztattam volna, ha nem ejtem le a földre. Felmordultam, de aztán lehajoltam érte. A táskámba dobtam, és becipzároztam a tárgyat.
- Aludj ma itt.
Megfordultam, mire döbbenten pislogtam néhányat.
- Tessék? - kérdeztem.
Castiel nem ismételte meg, amit mondott, csak engem nézett. Pirulva lehajtottam a fejem.
- Oké - motyogtam.
Sóhajtva szedtem elő újra a telefonomat, és felhívtam anyát. Megengedte, bár püffögött egy sort, hogy már a saját lányával sem lehet együtt, mert sosincs otthon. Megnyugtattam, hogy majd csinálunk egy anya-lánya napot, mire anya csak felnevetett.
Mikor letettem a telefont, azonnal le is némítottan, viszont csak ott hagytam az asztalon, és visszamentem Castiel-hez. Lehuppantam a bal lábára, és átkaroltam a nyakát.
- Hol is tartottunk? - fogta meg az állam vigyorogva.
- Ott, hogy keresünk egy filmet.
Lehunyt szemmel, nevetve rázta meg a fejét, viszont a távirányító után nyúlt.
Hiába ment a tévé képernyőjén a film, inkább a másik kötötte le a figyelmünket. Eleinte Castiel csak csókolgatott, miközben kérdezgettem tőle, de válaszokat nem kaptam. De aztán a kanapéra döntött, én pedig elmosolyodtam, és viszonoztam a csókjait.
Mégis abbahagytuk, mert Démon úgy döntött, ráugrik a gazdájára. Felkacagtunk, de aztán felálltam, és szóltam Castiel-nek, hogy elmegyek zuhanyozni. Evy mondott egy "módszert" amit tőle csórtam, így én is hordok magamnál váltás fehérneműt.
Levetkőztem, és beálltam a zuhanykabinba. Magamra engedtem a meleg vizet, és pár percig csak álltam alatta, és vigyorogtam.
El sem hiszem, hogy tényleg összejöttem Castiellel. Most már bármikor megölelhetem, megcsókolhatom, amikor csak akarom.
Megpillantottam a kabin padlóján a férfi tusfürdőt, így felemeltem, és megforgattam. Felnyitottam a kupakját, és beleszagoltam.
Lehunytam a szemem.
Castiel illata.
Ellenálltam a kísértésnek, hogy ezzel kenjem be magam, így visszatettem a helyére, és felemeltem egy másik tusfürdőt, amit lehet, hogy Castiel anyukája hagyott itt.
Megmosakodtam, leöblítettem a habot, és elzártam a vizet. Kiléptem a hideg csempére, és elvettem az egyik törölközőt, és megtöröltem a testem. Felvettem a fekete bugyimat, ami nálam volt, és meglepődve vettem észre, hogy Castiel inge a táskámban van. Hát persze, mivel nekem adta, így eltettem.
Felvettem a ruhadarabot, ami majdnem a combom közepéig leért, viszont az ujjait nem hajtottam fel. Begomboltam, és rájöttem, hogy hihetetlenül kényelmes.
Kiléptem a fürdőből, és visszamentem a nappaliba. Castiel elfeküdt a kanapén, és mikor visszaértem, rám pillantott.
- De kibaszott dögös vagy.
Elpirulva lehajtottam a fejem.
- Gondolod?
- Szöszi, én is fiú vagyok. Minden srác szexinek találja azt, ha a barátnője az ő ruháiba mászkál - vigyorgott.
Felült, majd mondta, hogy ő is elmegy tusolni, feküdjek le nyugodtan. Kikapcsolta a tévét, és hozzám lépett. A két keze közé fogta az arcomat, és a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Ha addig elaludnál - csókolt meg gyengéden. - Jó éjszakát.
Viszonoztam a csókját, de aztán Castiel eltűnt a fürdőben, én pedig a szobájába léptem.
15 perccel később hallottam az ajtó nyílását, így kinyitottam a szemem, és odanéztem.
Castiel lépett be, félmeztelenül, melegítő nadrágban, enyhén vizes hajjal. Rám pillantott, és felvonta a szemöldökét, mikor meglátta, hogy nyakig be vagyok takarózva.
- Neked meg mi bajod?
- Rohadtul fázok - feleltem.
Castiel felsóhajtott, és az ablakhoz lépett.
- Miért nem csuktad be?
- Mert nem tudtam.
Castiel bezárta úgy az ablakot, hogy oda se nézett, én pedig feleszméltem.
- Ja, hogy azt a másik irányba kellett volna húzni...
- Hülye! - nevetett Castiel, de aztán lehúzta rólam a takarót, és bemászott mellém.
Ránk húzta a takarót, és átölelt. Izmos karjai körbevonták a testem, a lehelete pedig a nyakamat érte. Mosolyogva simultam bele a karjaiba, és hagytam, hogy elnyomjon az álom.
Reggel mikor felnyitottam a szemem, és kinyújtózkodtam, észrevettem, hogy Castiel már nincs mellettem. A kezembe vettem a telefonom, hogy megnézzem az időt. Reggel tizenegy volt, és Evy is írt nekem egy üzenetet. Azt írta, hogy ha ráérek, akkor beszéljem meg Castiellel, hogy elmegyünk-e valahová. Jön ő, és Curt is, mert ma jön haza a motorozásból, Roger és Libby, valamint Yves, és a barátnője is. Elfogadtam a meghívást, és megbeszéltük, hogy egykor találkozunk Yves házánál.
Nem értettem, miért nála, de aztán Evy elmondta, hogy motorral megyünk, és Yves nevelőapja kölcsönadta a sajátját a fiának. Hogyha Yves nem tud valamit, akkor Curt odamegy, és elmagyarázza neki. Rábólintottam, aztán letettük a telefont.
Kinyújtózkodtam, és ásítottam egyet, de aztán lerúgtam magamról a takarót, és kiléptem az ajtón. A fürdőbe surranva megmostam a fogam, és megfésülködtem. Mikor a küszöbre léptem, Démon termett előttem, a farkát csóválva. Lehajoltam, és megvakargattam a füle tövét.
- Evy kérdezi, hogy nincs-e kedvünk elmenni velük valahova - fordultam Castiel felé, mikor a konyhába értem. Épp az asztalnál ült, és a kávéját kortyolgatta.
- Felőlem - vonta meg a vállát, majd mikor észrevette, hogy előveszek egy serpenyőt, és tojást, azonnal felkapta a fejét. - Nekem is csinálsz?
- Persze - forgattam a szemeim. - Bacont is kérsz bele?
- Honnan tudod?
- Egyszer mikor itt voltam és ilyet csináltunk, akkor is kértél.
- Ennyi minden tudsz rólam? - állt fel, és mögém lépve mindkét kezét a csípőmre tette.
- Imádod a Nutellás pirítóst, viszont a természetes mogyoróvajat utálod. Nem szeretsz rágózni, és imádod a Family Guyt, és a Trónok Harcát, viszont rühelled az animéket - soroltam. - Szereted az olyan lányokat, akik ki tudnak állni magukért, de nem szereted, ha megmondják, mit csinálj - mosolyogtam.
- Jesszus, mi vagy te, kém?
Felkacagtam. A fejemet oldalra fordítottam, Castiel pedig egy csókot nyomott rá. Az ajkainak kávé íze volt, amit nem is bántam, mert imádom a kávét.
Castiel-nek is felvázoltam a tervet, hogy elmegyünk Yves-hez, mire bólintott, de aztán elkezdtünk készülődni.
Yves
Anya a konyhában sürgött forgott, Gus miatt, hiszen a szülinapja miatt a kedvencét főzi. Igaz, hogy tegnap ünnepeltük meg, de míg én elmegyek a többiekkel a plázába hülyéskedni, Carley, anya és Gus itt maradnak.
Karla belépett a nappaliba, már felöltözve, és szépen kisminkelve. A tévére pillantott, majd aprót hátraugrott.
- Mi a franc ez?! - ijedt meg. - Abraham? - kérdezett rá a sorozatban elhangzott névre.
- Glenn! - kiáltott a húgom.
- Daryl - folytattam vigyorogva a névsorolást.
- The Walking Dead - szólalt meg anya a konyhából.
- Te ilyeneket nézel? - ült le mellém Karla.
- Ez a kedvenc sorozatom - vontam meg a vállam.
- És az enyém is! - helyeselt Carley.
Nevetve forgattam a szemeimet, de aztán Karla felemelte a noteszem, és belepillantott.
- Ez itt új - mutatott az egyik dalszövegemre.
- Melyik?
- Feledés - válaszolta.
- Aha. Nemrég írtam. Neked - néztem rá.
Karla a tekintetembe fúrta az övét, de aztán visszafordította a fejét, és elolvasta a szöveget.
A végén azt hittem elsírja magát, olyan szomorú tekintettel nézett rám. Megölelt, és a nyakamba fúrta a fejét. Anya a konyhából nézett minket, miközben egy törölgető rongy volt a kezében. Elmosolyodott, de aztán visszament a sütőhöz.
Karla felállt, hogy gyorsan elugrik az egyik barátnőjéhez, én pedig bólintottam, majd elköszöntünk tőle, én pedig végignéztem a 6. évad évadzáró részét.
Mikor az utolsó perc is letelt, idegesen ugrottam fel.
- Hogy lehet egy évadot így befejezni?! Esküszöm beperelem a rendezőket!
- Yves, kisfiam, nyugodj le - szólt anya.
- De, de... - hápogtam. Duzzogva leültem a kanapéra, de aztán hirtelen Carley felvetett egy ötletet.
- Írsz nekem is egy dalt, bátyus?
- Neked? - lepődtem meg.
- Mármint nem nekem, de... Mostanában csak ilyen szerelmes és szomorú dalokat írsz - mutatott a noteszra. - Írj valami vidámat!
Elgondolkoztam.
- Igazad van - nyúltam a noteszért, aztán a tollért. - Adj ötletet. Mi legyen a címe?
Carley elgondolkozott, de aztán felcsillant a szeme.
- Ugorj!
Fél óra múlva úgy döntöttem, hogy amíg a többiek nem érnek ide, addig elmegyek egy körre a motorral.
Felkaptam a kabátomat, és a bakancsomat, aztán kiléptem a hidegbe. Nem köszöntem el, hiszen nemsokára jövök vissza.
A motort kitoltam az utcára, majd kitámasztottam, míg felvettem a sisakot.
Felpattantam a motorra, és beindítottam. Hiába tanított meg Gus, rég ültem motoron, mert a 18 születésnapomra megkaptam a kocsimat.
Felsóhajtottam, de aztán elindultam egy körre.
Evy
Mikor anyát bekísértem a munkahelyére, megálltam a plázánál, mert még volt egy fél órám, míg Curt értem jön. Azt mondta, hogy amint elszabadul a haverjaitól, ide fog jönni, és itt vesz fel.
Az egyik boltba léptem be először, mert szerettem volna venni egy új farmert. Sok időbe tartott, mire találtam is egyet, de mikor elmentem felpróbálni, rájöttem, hogy kicsi rám. Jöhetett egy sor morgás, aztán mehettem vissza a farmerhoz, és kereshettem ki az egyel nagyobb méretet.
Hirtelen megakadt a szemem egy pólón. Sima fehér volt, viszont mindenféle mintával gazdagítva. Leemeltem, majd rájöttem, hogy ez egy haspóló. Persze, mert azt télen kell árulni. Megvontam a vállam, megkerestem a méretem, és besomfordáltam egy öltöző fülkébe.
A gatya jó lett rám, és úgy döntöttem meg is veszem. A póló pedig...
Épphogy a melleim alá ért, nem takart túl sokat. Durván ki volt vágva elől, sokat mutatva a dekoltázsomból.
Lefényképeztem a pólót, és elküldtem két embernek. Avery-nek, azzal a felirattal, hogy: "Mert télen ilyet kell árulni". Jött is rá pár perc múlva a válasz, amiben kisebb röhögőgörcsöt kapott, de megjegyezte, hogy: "szexi;)".
És elküldtem Curt-nek, felirat nélkül. Tíz másodperc múlva kaptam is a választ.
Ki akarsz nyírni?
Felnevettem, de aztán a pólót visszatettem a helyére, a farmert pedig kifizettem.
Anya megkért, hogy a hobbi boltban vegyek neki celluxot, és hasonló dolgokat, mert kell neki az irodájába. A boltba beérve egy eladó segítségét kértem, mert nem találtam sehol se, amit kerestem. Megmutatta, merre mi van, én pedig megköszöntem, és megkerestem a legdrágább celluxot. Anya a lelkemre kötötte, hogy csak a legdrágábbat vegyem meg, és a kezembe nyomott egy csomó pénzt.
A celluxot megtaláltam, felette pedig megpillantottam egy "a szürke ötven árnyalata" könyvhöz hasonló kötelet. Összevontam a szemöldököm, majd szemügyre vettem. Elvigyorodtam, aztán ismét a telefonomhoz nyúltam.
Találtam egy kötelet. Tudnál vele mit kezdeni?
Mivel nem kaptam rá választ, újra írtam neki.
Semmi reakció?
Erre viszont szinte azonnal reagált.
Ha elmondanám mit szeretnék tenni veled, haza se jönnél velem.
Felkacagtam, majd bepötyögtem a választ.
Ha elmondanád mit tennél velem, már otthon lennénk.
Mivel mindkettőnknek lefogyott a pénz a telefonjáról, így csak az 20 ingyen SMS maradt meg. De hamarosan azt is elfogyasztjuk, mert mobil netünk nincs, és naponta beszélünk.
Eltettem a telefonom, a kasszához léptem, és kifizettem azt, amit leemeltem a polcról.
Mikor kiléptem a pláza ajtaján, Curt motorja pont akkor gurult oda. Leállította, majd levette a sisakot a fejéről. Beletúrt éj fekete hajába, majd felém fordította a fejét. Ahogy féloldalas mosollyal rám emelte vöröses szürke szemeit, hatalmasat dobbant a szívem. Rá is tett egy lapáttal, hogy motoros szerkó volt rajta. Leszállt a motorról, majd mikor elé léptem, megragadta a derekamat, és egy határozott mozdulattal magához rántott. Ajkai az enyémet falták, én pedig fél kézzel a hajába túrtam, a másik kezemmel pedig a tarkójánál húztam magamhoz.
- Szia - súgta két csók között.
- Szia - nevettem fel. - Mennünk kéne Yves-hez.
- Mondjuk inkább le.
- Ugyan már!
- Komolyan. Inkább felrángatlak az emeletre - ajánlotta.
- Jól hangzik, de megígértem nekik - lomboztam le, mire kaptam egy csalódott tekintetet. - De este megkapod ha akarod - súgtam a fülébe, mire elvigyorodott.
Yves
Szerencsére nem lett semmi bajom a motorozás közben. Bár eleinte fostam egy kicsit, hogy megcsúszok és elesek, de nem lett semmi.
Mikor hazaértem, pár perccel később begurult Curt, mögötte pedig Evy. Elmosolyodtam, Curt-nek adtam egy öklöst, Evy pedig megölelt. Curt megkérdezte, hogy tudok-e motorozni, mire bólintottam.
Anya kilépett az udvarra, és amint meglátta Curt testén a motoros ruhát, felsikkantott.
- Nekem is van ilyenem!
- Komolyan? - néztem rá.
- Gus vett nekem egyet, mikor együtt tanultunk motorozni.
- Felpróbálhatom? - csillant fel Evy szeme.
- Naná! Gyere - intett neki anya, Evy pedig utána sietett.
Kinyitódott a kapu, és Karla lépett be rajta. Elmosolyodtam, majd mellém lépett, átkaroltam a derekát, és köszönt Curt-nek.
Két perccel később Evy kijött anyám motoros ruhájában, és abban a pillanatban meghallottam egy másmilyen motor hangját.
Castiel volt és Avery.
Avery leszállt a motorról, visszaadta a sisakot a srácnak, majd felénk indult.
Evyt megölelte, nekünk pedig odaköszönt. Castiel is odajött hozzánk, de aztán láttam, hogy Curt odasomfordál Evy mögé, és a fülébe súgja.
- Ha tudtam volna, hogy ebben ilyen kibaszott szexi vagy, már rég így járkálnál, mikor velem vagy.
- Kicsit melegem lenne, nem gondolod? - válaszolt a lány.
- Az lehet, de úgy feszül rajtad ez a ruha, hogy elgondolkodtam azon, hogy tényleg lemondjuk a mai programot.
- Emberek, hallom ám - röhögtem fel. - Visszajöjjünk 5 perc múlva?
- Nyugi haver, csak hülyülök. Vagy nem - kacsintott Curt.
A szemeimet forgattam, de aztán Evy visszament a lakásba, hogy inkább visszaveszi a ruháit. Curt is ment utána, hogy ő is átöltözik, mert ez a cucc tényleg nem valami kényelmes.
Karla elengedett, és egy kicsit odébb ment, mert az egyik barátnője felhívta szerelmi bánat miatt, és azt nem akarta mindenki előtt kitárgyalni.
Egy kis ideig elbeszélgettem Castiellel, de aztán Avery odament mellé, lábujjhegyre állt, és a fülébe súgott valamit. Castiel elnevette magát, de aztán oldalra fordította a fejét, és megcsókolta a lányt.
Levegő után kaptam, és éreztem, hogy a szívem kihagyott egy ütemet. A gyomrom görcsbe rándult, és úgy éreztem, mintha a mellkasom kettészakadt volna. A fejemben ezer dolog kavargott össze vissza, de szerencsére ezeket senki nem vette észre, mert mással voltak elfoglalva.
Bementem a házba, majd a fürdőbe siettem, és becsuktam az ajtót.
A mosdókagylóra támaszkodtam, és nagyokat lélegeztem. Felpillantottam, és a tükörben megláttam falfehér arcomat.
Megengedtem a hideg vizet, és megmostam az arcom. Zihálva próbáltam lenyugodni, mikor kinyílt az ajtó.
- Yves, mi a baj?
Hátrafordultam, és megláttam Evyt. Lehajtottam a fejem, majd a tenyerembe temettem az arcom.
- Ezek összejöttek.
- Kik?
- Avery és Castiel.
Láttam Evyn, hogy nem tudja, hogy ennek örüljön, vagy ne.
- De neked ott van Karla, miért visel ez meg?
- Szeretem őt. Igen. De - kezdtem. -, egyszerűen nem bírom fapofával végignézni azt, ha az első szerelmem mással boldog.
Evy csendben maradt, és csak hallgatta a légzésemet.
- Akkor mi lesz most? - kérdezte.
Összepréseltem az ajkaimat.
- Próbálom a pozitív oldalát nézni ennek - emeltem rá a tekintetem.
Evy
Yves kisebb kiakadása után visszamentünk a többiekhez, és rávetettem magam Avery-re. Pirulva bevallotta, hogy együtt van Castiellel, mire sikítva megöleltem úgy, hogy Yves ne lássa.
Mikor mindenki indulásra kész volt, kitoltuk a motorokat az utcára, és mindenki felült a saját barátja mögé. Curt-nek és nekem, valamint Yves-éknek volt sisakjuk, viszont Castiel nem vett fel, helyette odaadta Avery-nek. Elmosolyodtam, de aztán Yves hátrapillantott, Curt pedig intett neki, hogy menjen nyugodtan.
Yves beizzította a motort, és mindannyian a pláza felé vettük az irányt.
Mikor beértünk az épületbe, azonnal kiszúrtuk Rogert és Libbyt, akik már minket vártak. Első úticél a meki volt, mert mindenki éhes volt, hiszen a legtöbben ebédet sem ettek. Bár mire elindultunk a plázához, és oda is értünk, volt már fél kettő.
A pénztárhoz érve magunk elé engedtünk mindenkit, így Curt és én utolsó helyre kerültünk. A többiek már leültek egy asztalhoz, mikor Curt átölelte a derekamat, és magához húzott.
- Sajtburger és sült krumpli, kis fantával, ugye?
- BigMac, nagy sült krumpli és nagy kóla, ugye? - utánoztam.
Curt elvigyorodott, de aztán egy csókot nyomott a számra. Nevetve visszacsókoltam, majd megrendeltük a kaját, amit pár perc után ki is hoztak.
Mikor megfordultunk, Curt elkezdte keresni a többieket, és a kezét nyújtotta.
A szemközti asztalnál pedig észrevettem apámat.
Az új barátnőjével.
És minket nézett.
Tudtam, hogy felismert, és hogy most látta először Curtöt.
Elkaptam a tekintetem, összekulcsoltam az ujjaimat a fiúéval, és leültünk a többiekhez. Az egész evés nevetve telt, rengeteget beszélgettünk, és mindenki beleevett mindenki ennivalójába. A csirkeszárnyakba, amit Avery kért, és beleharaptam Curt hamburgerébe is. Kacagva törölte le a szószt a hüvelykujjával az arcomról, én pedig csak mosolyogva hagytam.
Mikor Castiel lopott egy csókot Avery-től, Yves-re pillantottam. Épp lefele nézett, így pont nem látta, és Karla-val, valamint Roger-rel beszélgetett.
Miután a kukába dobtuk a maradékot, mindenki hirtelen szétszéledt. Libby egy könyvesboltba rángatta be a pasiját, Avery és Castiel egy másmilyen boltba mentek be, Yves pedig elindult a Zara felé, de Karla későn kapcsolt, így csak akkor futott a fiúja után, hogy kivigye onnan, mikor a srác már bent járt az üzletben.
- És mi merre menjünk? - kapkodtam a fejem.
- A mosdóba - felelte Curt.
- Miért pont oda?
- Egy gyors menetre? - húzta fel a szemöldökét.
Nevetve meglöktem a karját, mire ő is elmosolyodott.
Madelyn
A tengerparton feküdtem hason egy törölközőn, és egy könyvet olvastam. Meleg volt, pont jó idő, így fürdőruhában mentem le a strandra, viszont a vízbe nem mentem be.
A sebeimet egyáltalán nem szégyelltem, a combomon lévő csík is eltűnt, ha felvettem egy rövid gatyát. Sok idő kell még, mire begyógyul, de nem fogok nagykabátban járni miatta.
Felemeltem a fejem, és levettem a napszemüvegem. A tömegben kiszúrtam Steve alakját.
A teste tiszta víz volt, én pedig beleharaptam az alsó ajkamba, mikor végigmértem kockás hasát, finoman kidolgozott mellkasát, és izmos karjait. A tekintetem az arcára siklott, és pont akkor túrt bele vizes hajába. Kisöpört néhány tincset a szemei közül, majd elmosolyodott, mikor találkozott a tekintetünk. Elképesztően dögös volt, nem csodálkoztam, hogy minden lány utána fordult.
- Miért nem mész be a vízbe? - kérdezte, mikor odaért hozzám.
- Nekem hideg - vontam meg a vállam.
Steve mosolyogva összehúzta a szemét, de aztán rám vetette magát. Felsikkantottam, mikor hideg teste az enyémhez ért, és próbáltam szabadulni, de elengedett. Leült a törölközőre, én pedig becsuktam a könyvet, és a táskába tettem.
Felálltam, és kinyújtózkodtam. Steve végigmérte a testem, majd szóltam neki, hogy inkább menjünk vissza. Bólintott, bepakolt a táskába, és elindultunk.
Mikor az úton sétáltunk, Steve felé fordultam.
- Mit forgolódsz? Mi a baj?
- Minden pasi utánad fordul - horkant fel.
- Utánad meg minden lány - röhögtem fel.
Steve féloldalas mosolyra húzta a száját, majd rám emelte gesztenyebarna szemeit.
- Te utánam fordulnál?
Végigpásztáztam az alakját, majd elvigyorodtam.
- Elképzelhető.
Kifutott egy imádni való kacaj az ajkai közül, de aztán megvontam a vállam, amolyan "ez van" stílusban.
A házhoz érve elhúztam az üvegajtót, és beléptem a hűs lakásba. A fehér és vajszínű bútorok, valamint a növények miatt nagyon otthonos hangulata lett. Az ablakok az óceánra néznek, hiszen a ház pont a parton fekszik. Kipakoltam a táskából, majd amikor felpillantottam, és körülnéztem, Steve nem volt sehol.
Felsóhajtottam, és benyitottam a hálószobába, hogy átöltözzek.
Amint lenyomtam a kilincset, és belöktem az ajtót, megláttam Stevet, aki szintén öltözött.
- Úristen! - takartam el a szemeimet, és fordultam el.
- Esküszöm, te mindig kifogod az ilyen pillanatokat - röhögött.
- Ne haragudj!
- Ugyan, engem nem zavar.
Szétnyitottam az ujjaimat, és láttam, hogy már a pólóját veszi fel. Sötétkék farmer volt rajta, szürke, sima póló és sportcipő.
Sóhajtva léptem oda a szekrényhez, majd elővettem egy pólót, egy melltartót, egy bugyit és egy rövidnadrágot. Hátranyúltam, és megpróbáltam kioldani a bikinimet, de csomóra kötöttem, így esélyem se volt.
- Hagyd, segítek.
Steve mögém lépett, és megpróbálta kicsomózni a bikinim madzagját. Ahogy az meleg ujjai a bőrömhöz értek, egy kicsit bent tartottam a levegőt.
Kioldotta a nyakrészét, majd a hátamon is kikötötte. Magam elé helyeztem a kezem, hogy ne essen le a melltartó a földre, viszont Steve nem mozdult. A hátam mögött állt, én pedig oldalra fordítottam a fejem, és rá pillantottam.
Steve engem figyelt, majd pislogott egyet, benedvesítette az ajkait, és felém hajolt.
Viszont megcsörrent a telefonja, így én visszafordítottam a fejem, Steve pedig felvette a mobilt.
- Szia, Aiden.
Kiment a szobából, én pedig kihasználva az alkalmat, gyorsan felöltöztem. Magamra kaptam a gatyát és a pólót, majd kimentem a nappaliba. Steve pont akkor tette le a telefont, én pedig kérdőn rá pillantottam.
- Luc visszament a házba - kezdte. - Teljesen meglepődött, mikor látta, hogy nem vagyunk ott. Mert tőlünk akart bocsánatot kérni.
Beleharaptam az ajkamba.
- Megbocsájtasz neki?
- Csak ha te is - fonta össze a mellkasa előtt a karjait.
- Ha elmagyarázza miért csinálta, lehet meg tudok. Sem neked, sem neki nem tesz jót, ha rosszba vagyunk.
Steve biccentett, de aztán hallottam, hogy megkordul a hasa. Elmosolyodtam, ő pedig rám nézett, aztán eltűnt a szobában. Később a nappali ablaka előtt megjelent, de már farkasként. Utoljára rám nézett, de aztán elszaladt.
Curt
Fél óra múlva már újra az egész csapat együtt volt. Pont azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk, mikor Yves elkiáltotta magát.
- Zed! Mit keresel te itt?
Mindenki odapillantott, majd odasiettünk mi is az ismeretlen, barna hajú sráchoz. Amint láttam, sok ember már ismerte, csak én nem.
- Sziasztok! - köszönt.
- Hova mész? - kérdezte Evy.
- Megyek a csarnokba kosarazni. Nem jöttök?
- Curt? - nézett rám Yves.
- Benne vagyok - vigyorogtam.
Castiel is rábólintott, hogy mehetünk, így megfordultunk, és Zed társaságában elindultunk a csarnok felé. Szerencse, hogy csupán egy köpésre volt, így gyalog, tolva a motorokat, 5 perc alatt odaértünk.
Bent a pályán alig voltak valahányan, de azok se a kosárlabdával voltak elfoglalva. Avery, Roger és Libby lehuppantak egy padra, hogy ők biztos nem fognak játszani.
Körbenéztem, és megláttam egy szőke, szögegyenes hajú lányt, aki engem figyelt. Cicagatyában volt, és fekete sportmelltartóban. Rám kacsintott, mire Evy felhúzta a szemöldökét.
- Minek kacsingat?
- Olyan ellenállhatatlan a pasid, hogy muszáj ezt csinálnia - vigyorogtam.
Evy végigmérte a lányt, majd elhúzta a száját.
- Milyen gyönyörű segge van már.
- A tiédet jobban szeretem - markoltam bele gyengéden a fenekébe, mire Evy felnevetett.
Csapatokat kellett választanunk, bár nem a győzelemre játszottunk.
Miután a csapatkapitányok megválasztották a tagokat, odaálltam Yves és Zed mellé.
Yves mellém lépett, és elmondta, hogy Karla nagyon jól tud kosarazni, szóval vele vigyáznunk kell.
Átpillantottam a másik oldalra, ahol Castiel Evy tenyerébe csapott, de aztán Zed megforgatta a kezében a labdát.
- Mehet?
Mindannyian bólintottunk, majd elvigyorodtam.
Alig negyed óra játék után mi összesen 17 pontot szedtünk össze, Evy csapata egyet sem. Karla hiába kosarazott jól, sokkal magasabbak voltunk nála, és Castiel sem tudott kicselezni egyszerre kettőnket. Zed hátul maradt, mi támadtunk Yves-el.
- Én nem hagyom ezt abba, amíg legalább két pontot nem szereztünk - morogta Evy.
Castiel magához hívta a lányokat, de azán újra előre álltak, miközben Castiel pattogtatta a labdát.
Elindultak felénk, én pedig vártam, hogy Castiel ér elém, de teljesen más történt.
Evy megváltoztatta a helyét, és felém ugrott. Mielőtt lereagálhattam volna, hogy mi történik, megragadta a pólóm nyakrészét, és lerántott magához.
- Azt akarom, hogy este megkötözz, és ne kegyelmezz nekem - súgta, miközben beleharapott az alsó ajkába. Az ágyékomhoz nyúlt, és óvatosan belemarkolt. Felnyögtem, de aztán pár másodpercig nem is tudtam magamról, és azt se tudtam, merre kéne futnom. Oldalra pillantottam, ahol Karla elengedte Yves tarkóját, és befejezte a csókot. Zed sikoltozott nekünk, de mire megfordultam, Evy és Karla visszaszaladt a helyére, Castiel pedig bevarrta a labdát a hálóba.
Yves-re pillantottam, de a srác csak vérvörös arccal tántorgott a pályán.
Castiel összepacsizott a lányokkal, és nekem csak ekkor esett le az egész.
Ezt is kitervelték.
Elröhögtem magam, majd Evy mögé léptem, és lehajoltam hozzá.
- Ez gonosz volt. Ne aggódj, megkapod a büntetésed.
Evy felnevetett, de aztán odamentünk a padhoz, ahol a többiek ültek. Castiel fáradtan lehuppant, és Yves is letelepedett a padra, Karla pedig az ölébe ült. Zed visszatette a labdát a helyére, és pont megszólaltam volna, mikor a szőke lány hozzám lépett.
- Láttalak kosarazni. Nagyon jó vagy benne - hízelgett.
- Kösz - válaszoltam.
- Mindig is meg akartam tanulni játszani - fogta meg a bicepszem. - Nem korrepetálnál? - hajolt előre, hogy többet láthassak a dekoltázsából.
- Én szívesen korrepetállak, miután leszedték a gipszet a kezedről - szólalt meg Evy.
A szőkeség nem fogta fel, hogy mire céloz, így nem engedte el a karom. Evy felvonta a szemöldökét, és a bicepszemre mutatott.
- Utolsó esélyed, hogy levedd a kezed a pasimról, mielőtt szilánkosra töröm.
A csaj felfogta, hogy miről beszél az ellenfele, így elengedte a karom, és felhorkanva elsietett.
Evy felé fordultam, aki dühösen nézett a lány után.
- Imádom, mikor ilyen vadmacska vagy - nyomtam egy puszit az arcára.
- Ne fogdossa a pasim - vágta rá.
Evy
Elköszöntünk Zed-től, mikor kiléptünk a csarnokból, és Karla is elment, mert hazautazott a szüleihez.
Újra motorra ültünk, mert most egy szórakozóhely volt az úti cél, hiába volt még csak fél öt.
Curt mögé pattantam, és átöleltem a derekát. Sokáig utaztunk, mégse éreztem olyan sok időnek.
A szórakozóhely előtt Avery magához hívott, hogy ma este megtarthatnánk a csajos estét. Megráztam a fejem, hogy sajnos nem tudok menni, mert Curt-nél alszok, de nyugodtan csinálják meg nélkülem. Avery elmosolyodott, de aztán megölelt, és megköszönte, hogy ilyen jó barátnő vagyok.
Belépve az ajtón letettük a kabátjainkat, és Curt összecsapta a kezét.
- Én szomjas vagyok, szóval megyek inni.
- Veled tartok - szaladtak el Castiellel.
Mi csak kacagtunk egyet, de aztán megragadtam Avery és Yves kezét, majd berángattam őket a táncparkettre. Mivel betették Justin Timberlake - Can't Stop The Feeling számát, teli torokból énekeltem a refrént, mert ez a második kedvenc számom.
Curt és Castiel is visszataláltak hozzánk, majd Curt azonnal mögém lépett, hozzám préselődött, és a csípőmre helyezte a kezét. Felemeltem a karjaim, de amikor elhallgatott a zene, a színpadhoz pillantottam.
- Bocsi mindenki, hogy megszakítottuk a zenét, de hatalmas ötlet pattant ki a fejeből! - szólt bele egy körülbelül 20 éves srác a mikrofonba. - Én Andy vagyok, és azt mondom, csináljunk egy versenyt! Tudom, hogy ez nem annyira izgalmas így, de a nyertes kap rengeteg piát ingyen! - mutatott a bár felé. A tömeg felkiáltott, de aztán a fiú folytatta. - Csak annyi a dolgod, hogy feljössz ide, énekelsz egy dalt, és a legjobb hangú elviheti a díjat!
A csapatunkból mindenki azonnal Yves felé pillantott, aki értetlenül kapkodta a fejét.
- Mi az? Nem, biztos nem megyek oda fel! - tiltakozott.
- Nyerd már meg nekem - lökte meg Curt.
- Megnyered a piát a holnapi bulidra - mondtam neki.
Yves elgondolkozott, majd beleegyezett.
- De valaki jöjjön velem! - nyivákolt.
- Avery megy! - löktem meg a barátnőmet.
- Mi? - kerekedett el Avery szeme.
- Nektek kettőtöknek full jó hangja van. Ha bármelyikőtök megnyeri, miénk az ital - nevetett Castiel.
- Jó - sóhajtott Avery, aztán a színpadra pillantott. - Jó muri lehet.
- Meglátod, az lesz!
Folyamatosan szólították fel az embereket, akik vállalkoztak arra, hogy felmennek énekelni. Volt egy lány akinek viszonylag jó hangja volt, de nem volt annyira szép. Egy srác, aki szintén ilyen volt, majd egyszer egy fiú botladozott fel a színpadra. Látszott rajta, hogy teljesen részeg, de aztán elkezdett énekelni.
Olyan borzalmas hangja volt, amilyet még sose hallottam.
Mikor végigénekelte Justin Bieber (?) egyik számát, senki se szólalt meg.
- Király vagy! - kiáltott fel hirtelen Curt, és a magasba tartotta az öklét.
Mindenki felkiáltott, és tapsolt, de aztán a srác letántorogott a nézők közé.
Következőnek Avery ment, mert más rajtunk kívül nem jelentkezett. A színpadra lépve olyan profi mozdulattal vette el a mikrofont, hogy még én is elmosolyodtam.
Florance And The Machine - Howl című számát énekelte. Angyali hangja bejárta az egész termet, örömmel a szívembe táncoltam végig a számot. Yves mosolyogva figyelte az énekelő lányt, majd a legvégén ő kezdett el először tapsolni.
Mindenki kiáltozott neki, tapsolták folyamatosan, és mikor kicsit lenyugodtak, Andy megkérdezte a nevét.
- Avery - felelte a barátnőm.
- Avery! Köszönjük, hogy feljöttél, öröm volt hallani a hangod. Fantasztikus volt!
Avery megköszönte de aztán visszajött hozzánk.
- Van még valaki? - nézett körbe Andy.
- Én - tette fel a kezét Yves.
Megtapsolták, a srác pedig felsietett a színpadra. Néhány lány felsóhajtott, mikor meglátták. Csak hallják meg a hangját.
- Tiéd a pálya! - adta át neki a mikrofont Andy.
Yves féloldalas mosolyra húzta a száját, de aztán fogta magát, és leült a színpadra, és megvárta, míg elindul a zene.
Amint elénekelte az első két sort, egy emberként üvöltött fel mindenki. A lányok sikítozni kezdtek, Yves pedig elvigyorodott.
Lehunytam a szemem. A kedvenc számom.
The Offspring - You're Gonna Go Far Kid.
Yves fantasztikus hangjára mindenki megbolondult, és szinte majdnem túlkiabálták a fiút.
A szám végén akkora tapsot kapott, mint még soha. Vigyorogva állt fel, Andy pedig átvette tőle a mikrofont.
- Wow! Ez nem semmi! Mondd, mi a neved?
- Yves Jensen - felelte Yves.
- Hát, úgy látszik, meg van a győztes! - kiáltott fel Andy.
Curt és Castiel boldogan emelték fel a karjaikat, majd a bárpulthoz rohantak, hogy megvárják Yvest, és átvegyék a jutalmat.
Nemsokára már kint készülődtünk haza. Szerencse, hogy volt nálam táska, így abba bepakoltuk az alkoholt, azt pedig odaadtam Yves-nek, hogy holnap majd használja fel.
- Kösz - mosolygott rám.
Yves volt az első, aki elhajtott a motorral, majd elköszöntünk Roger-éktől, akik gyalog indultak haza. Avery intett nekem, Castiel pedig biccentett, és ők is eltűntek egy kanyar után.
Curt rám nézett, mire felhúztam a szemöldököm.
- Mi az?
- Alig várom, hogy hazaérjünk. Megbüntetlek, ugye tudod?
Pirulva bólintottam, de aztán mi is hazaindultunk.
Avery
Mikor a házunk elé értünk Castiellel, Rosa már ott volt a kapunknál. Integetni kezdett, mire elmosolyodtam. Nemrég küldtem neki, Kim-nek, Scy-nak, és Eve-nek egy SMS-t, hogy találkozzunk nálam, és megtartsuk a csajos estét. Anya is megengedte, és megígérte, hogy süt nekünk amerikai csokis kekszet, mire hazaérünk.
Leszálltam a motorról, és levettem a sisakot a fejemről. Castiel felé hajoltam, átkaroltam az arcát, és többször, egymás után megcsókoltam.
Mikor elhajtott, Rosa rám vetette magát.
- Összejöttél vele?!
- Várjuk meg a többieket, akkor elmesélek mindent - mosolyogtam.
Egy teljes óra múlva már mindannyian pizsamában ültünk a szobámban, nasikkal körülvéve.
- Kimondta, hogy szeret? - sikongatott Rosa.
- Mivel a srácnak kell - jegyezte meg Kim.
- Ez nagyon aranyos - mosolygott Eve.
- Én mindig láttam Castiel arcán, hogy érez valamit irántad - mutatott rám Scy.
- Én folyton abban a hitben éltem, hogy utál - legyintettem.
- Ugyan már! - tiltakozott Rosa, de aztán megszólalt a telefonom. Felvette a földről, és felém nyújtotta. - Andrew.
Elvettem a tenyeréből, és beleszóltam.
- Szia, Andrew!
- Szia. Figyelj, Ethan nem mondott neked semmi különöset?
- Nem, sőt, ami azt illeti, egészen távolságtartó manapság.
- Beszélt nekem valamiről, de nem igazán értettem mire akar kilyukadni. Talán ha te megpróbálnád...
- Persze, mindenképp beszélek vele.
- Rendben. Jó éjszakát!
- Neked is! - mosolyogtam.
A lányok persze azonnal lecsaptak rám, amint letettem a telefont. Mikor kinyögtem, hogy ő a bátyám, persze nem értették. Felsóhajtottam, és megkértem, hogy amit most mondok nekik, azt ne mondják el senkinek se. Rábólintottak, és pedig elmeséltem nekik a múltamat. Most már abban a verzióban, amit Andrew mesélt el nekem, nem pedig abban, amit az árvaházban adtak be nekem.
A lányok türelmesen végighallgattak, és utána sem akadtak ki. Mindegyikük átgondolta, aztán próbáltak valami építő véleményt adni. Nem vártam el tőlük, hogy megértsék.
Az este folyamán megtudtam, hogy Scy és Zed szakítottak, és Eve szerelmes valakibe. Hogy ki a srác, azt nem árulta el, de mi teljesen rázsongtunk a témára, hogy összehozzuk őket.
Este éjfélkor elmentünk fogat mosni, aztán lefeküdtünk aludni. Rosa velem aludt az ágyamban, és behoztunk a szobába két matracot. Mivel Scy és Eve egy osztályban járnak, így ők ketten aludtam egyen, Kim pedig elterült a sajátján. Nevettünk még az este folyamán, szinte addig, míg el nem nyomott minket az álom.
Evy
Amikor a fejem fölé nyomta a csuklóimat, és az ágy rácsához kötözte, már megbántam a döntésemet. Semmi mást nem akartam jobban, mint a hajába túrni, és magamhoz ölelni izmos testét.
Először mindkét csuklómat egymáshoz kötözte, és olyan csomót kötött rá, hogy esélyem se volt a szabadulásra. Már szinte egy órája kínoz, olyan aprólékossággal, hogy megőrülök. A testem pedig már lángolt, és zihálva néztem rá. Végigcsókolta a testem, cirógatott és harapott, de volt olyan, hogy támaszkodva, percekig csak nézett. Tudtam, hogy olyan izgató látvány lehetett neki, hogy ott feküdtem előtte, kikötözve, kiszolgáltatott testtel. Ha tudtam volna, hogy ez ennyire lázba hozza, már rég beszereztem volna a szükséges eszközöket.
Bele gondoltam, hogy mi van akkor, ha Curt csak a szex miatt van velem. Ha így is lenne, nem bírnék rá haragudni, mert annyira magába bolondított, hogy olyan ötletek jutnak eszembe, amik még sose jutottak.
- Curt. Kérlek! - kértem ezredjére, de ő csak mosolyogva megrázta a fejét. Direkt kínzott, de aztán lenyúlt a földre, és perverz mosollyal a fogai közé kapta az egyik nyakkendőjét. Azt hittem a lábaimat is leköti, de aztán a szemembe pillantott.
- Bízol bennem?
Bólintottam, mire Curt beleharapott az alsó ajkába. Imádtam a dús ajkait, de aztán lehunytam a szemem.
Mikor kinyitottam, ugyanúgy semmit se láttam, mert Curt lekötötte a szemeimet. Először egy kicsit megijedtem, de aztán rájöttem, hogy így sokkal izgatóbb az egész, hogy nem látom, mit fog csinálni velem.
Megéreztem forró ajkait a nyakamon, mire enyhén megrándult a testem. A csuklóimat próbáltam kiszabadítani a kötél fogságából, de esélyem se volt.
- Úristen de finom vagy. És az illatod is kicsinál... - nyöszörögte.
Curt beleharapott a vállamba, mire felnyögtem, mert másmilyen hangot nem bírtam kiadni.
- Eloldozlak, de csak akkor, ha nyugton maradsz - súgta a bőrömbe. Rájöttem, hogy ha nem teszem azt amit mond, akkor csak megsokszorozom a kínokat.
Hirtelen eszembe jutott, mit tegyek, amikor eloldoz. Elmosolyodtam saját magamon, és gondolom Curt is meglátta az elégedett vigyort a képemen, mert azonnal megcsókolt. A csókja követelőző, és birtokló volt, én pedig csak hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar.
A nyelvével végigszántotta a nyakamat, de aztán lejjebb haladva megcsókolta a vállaimat, közben az egyik ujjával végigsimította az arcomat, majd megragadta az államat, feljebb emelte a fejem és az ajkaimra tapasztotta az övéit. Mikor elszakadt tőlem levegő után kaptam. Majdnem felnyüszítettem, de inkább összeszorítottam az ajkaimat. Semmi másra nem vágytam jobban, minthogy levegye a szememről a ruhadarabot, eloldozza a köteleket, és megbosszuljam azt, amit velem csinált.
Pár percig ismét nem történt semmi. Pont mikor arra gondoltam, hogy megint engem néz, mikor megnyalta a hasamat. Felsikkantottam, és megemelkedett a felsőtestem. Curt az egyik kezével lenyomta a csípőmet, de még mindig csókolta a hasamat. Még lejjebb csúszott, és a combjaimon éreztem forró ajkait.
- Curt! - kiáltottam a nevét. - Ne csináld ezt velem.
Nem kaptam választ, amitől jobban megőrjített. Próbáltam összehúzni a lábaimat, de Curt megragadta a térdeimet. Pont szóltam volna neki újra, mikor megéreztem a leheletét a legérzékenyebb pontomon, így elakadt a szavam. Aztán megéreztem a nyelvét.
Felsikítottam, és a testem megrándult. A kötelek erősen tartották a csuklóimat, így biztos voltam benne, hogy teljesen lehorzsolta a bőrömet. Próbáltam elhúzni a csípőmet, de Curt erősen tartotta, és összeszorítottam az ajkaimat, így a feltörő sikításokból nyöszörgések lettek.
Oldalra hajtottam a fejem, a kezem pedig ökölbe szorítottam. Próbáltam nyugton maradni, bár hihetetlen nehéz volt, de tudtam, hogy Curt csak akkor enged el.
- Legalább ezt a szart szedd le a fejemről! - könyörögtem neki.
Hirtelen Curt abbahagyta, és éreztem, ahogy feljebb mászik. Hallottam a lihegését, és pár percig ismét csendben maradtunk. Én örültem volna neki, ha megtalálom a száját, de aztán Curt belecsókolt a nyakamba. Éreztem, hogy a fejem mögé nyúl, és eloldozza a nyakkendőt.
Levette a szememről, én pedig párat pislogtam. Belebámultam a vöröses szürke szemekbe, amik szinte csak 3 cm-re voltak tőlem.
Felemeltem a fejem, Curt pedig felfogta, hogy mit szeretnék, és szinte azonnal megcsókolt.
Felemelte a kezeit, és gyors mozdulattal kioldott a kötelet. Amint szabadok lettek a kezeim, azonnal felé kaptam, és míg az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másik tenyeremet végigsimítottam izmos mellkasán, de aztán a vállára helyeztem a kezem.
Hirtelen mozdulattal megmarkoltam széles vállait, és megfordítottam magunkat. Leszorítottam a testét amennyire csak tudtam, majd közel hajoltam hozzá.
- Ha nem maradsz nyugton, esküszöm én is kikötlek.
Curt elvigyorodott, én pedig a fejemben tudtam, hogy azt hiszi most azonnal a testembe fogadom.
Nem tudok választani, mit szeretek jobban. Mikor ő a passzív fél, és teljes alázattal engedi, hogy uralkodjak felette, vagy amikor ő igáz le engem, de sokkal durvábban.
- Most visszakapod azt, amit velem csináltál - haraptam bele az alsó ajkamba. Tudtam, hogy ez a modulat begerjeszti, mert már sokszor mondta nekem.
Láttam az értetlenséget a szemében, mire ismét kinyitottam a számat.
- Szerinted nekem milyen érzés volt, hogy kínoztál?
- Mi? Nem tudom... - kezdett el egy mondatot, de elhallgattattam, mielőtt befejezhette volna. A csípőjéhez, majd a férfiasságához nyúltam, és óvatosan megmarkoltam.
Curt felnyögött, és megremegett a teste, én pedig megcsókoltam a nyakát.
- Na, milyen érzés? - kérdeztem azzal kapcsolatban, hogy csak húzom az időt.
- Rossz. Kérlek ne - nyöszörgött.
- Én is sokszor kértelek - néztem a szemébe gonoszan.
- Sajnálom.
Elvigyorodtam, de nem engedtem a kérésének. Ugyanúgy ingereltem, mint ő engem, folyamatosan csókolva a testét. Végigsimítottam kockás hasán, és a fülébe súgtam. Curt felnyüszített, amivel engem is lázba hozott. Az egyik kezét maga mellé helyezte és próbálta felnyomni magát, de visszalöktem a párnára.
- Csak ha nyugton maradsz - emlékeztettem.
Láttam a kisebb kínt a szemében, miszerint már nem bír várni. Örültem, hogy a bosszúm sikerrel járt, de még tovább akartam húzni az agyát. Végigszántottam a testét az ajkaimmal, szinte egy négyzetcentimétert se akartam kihagyni.
Gyengéden beleharaptam a derekába, mire Curt felmordult. Benedvesítettem az ajkaimat, és még lejjebb csúsztam.
Curt azonnal kapcsolt, és átkarolta az arcom.
- Ne. Nem azért csináltam neked, hogy te is csináld - tiltakozott, de mégis láttam a vágyat a szemében.
Ellöktem a kezét, mire Curt összepréselte az ajkait.
Óvatosan a számba vettem, mire Curt szájából rekedtes nyögés tört fel, szorosan lehunyta a szemeit, és hátrafeszítette a fejét, én pedig a másik kezemet a combjára helyezte. Lassan csináltam, direkt nem úgy, ahogy szerette volna. A lepedőbe markolt, a másik kezét pedig a szájára tapasztotta. Mikor elvette onnan a tenyerét, kiszakadt egy sóhaj a tüdejéből. Többször kért, hogy hagyjam abba, de nem tettem. Belül hihetetlen boldog voltam, hogy ugyanazt a gyönyört meg tudtam neki adni, mint amit ő adott nekem.
De aztán hirtelen Curt felkönyökölt egy nyögés kíséretében, aztán felemelte a fejem.
- Elég. Tényleg.
Négykézláb visszamásztam hozzá, mire a fülembe súgta, hogy miért állított le. Elvörösödtem, de aztán visszanyomtam a matracra.
- Még nem végeztem veled - mosolyogtam.
- Édes Istenem, mi jöhet még?
Megcsókoltam, majd felemeltem a fejem, és beletúrtam a hajamba. Előre dobtam, és a hosszú szőke tincsek eltakarták a melleimet. Curt végigmért, de aztán felsóhajtottam.
Óvatosan a csípőjére ültem, és két centire magamba engedtem. Kifújtam a levegőmet, de aztán megemeltem a csípőmet. Curt fájdalmas tekintete az enyémbe fúródott. Most már kezdett dühös lenni, amiért ezen a ponton is kínzom.
- Bassza meg! - nyomta fel a csípőjét, de elhúzódtam.
- Imádom, hogy ilyen türelmetlen vagy - súgtam a fülébe.
Összehúzta a szemeit, én pedig egy kicsit megijedtem, hogy talán túl messzire mentem ezzel. Igazam is lett.
Az egyik kezével felnyomta magát, és a karomat megragadva magához rántott.
- Curt!
- Fel akarsz dühíteni? - vonta össze a szemöldökét.
- Azt hiszem már megtettem - hajtottam le a fejem.
Curt megragadta a derekamat, és azonnal visszafordított.
Alulra kerültem, megragadta a combjaimat, és a saját dereka köré fonta őket. Hihetetlen sebességgel kibontott egy óvszert, és annyira se maradt időm, hogy annyit mondjak, hogy könyörüljön rajtam, és egy kicsit fogja vissza magát, mert egy kimért és gyötrő mozdulattal belém hatolt.
Felsikkantottam, és a végigkarmoltam a hátát, amiről nem tehettem, mert azonnal fájdalom zúdult rám. A saját, vad ütemében mozgatta a csípőjét, és közben olyan hévvel csókolt, hogy majdnem megfulladtam.
A nevét sikítottam, és kétségbeesetten öleltem magamhoz, mert mást nem tudtam tenni.
15 perc múlva ledobta a kötelet és a nyakkendőt a földről, majd magához húzta remegő testem.
- Annyira szeretlek - súgtam a nyakába.
- Én is szeretlek - csókolt meg, majd óvatosan szemügyre vette a testem. A csuklómat vörös horzsolások lepték el, a vállamon egy harapásnyom, a nyakamon egy vörös folt tátongott. A csípőm lüktetett a fájdalomtól, de aztán Curt megszólalt. - Ez borzalmas. Mi a francot csináltam? - nyomott egy csókot a kézfejemre.
- Curt, nehogy bűntudatod legyen! - karoltam át az arcát. - Fantasztikus volt - mosolyogtam el.
Az oldalamra feküdtem, majd Curt is letelepedett mellém.
- Csak legközelebb hagyd, hogy végig én legyek felül.
Curt elnevette magát, aztán közelebb csúszott hozzám, és a mellkasomba bújtatta a fejét. Átkaroltam, majd a fejét simogatva lehunytam a szemem.
Reggel mikor felkeltünk, Curt mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra. A tegnap esti észvesztő szeretkezésünk után mind a ketten boldogan szálltunk ki az ágyból.
Az én utam azonnal a fürdőbe vezetett, ahol megmostam a fogam, és le is tusoltam. Felvettem Curt egyik pólóját, és kimentem hozzá a konyhába.
- Kakaót? - nézett rám.
- Kérek - álltam oda a pulthoz. Reggelente mindig kakaót iszok, hiába vagyok már idősebb, mint 6 éves.
Curt általában iszik egy pohár narancslevet a reggelijéhez, és ennyi. Elkezdtem néhány szendvicset készíteni, de az egyikbe nem tettem vajat, mert tudtam, hogy Curt nem szereti. Sose értettem, hogy azt hogy lehet utálni, de ha nem, akkor nem.
Leültünk reggelizni, majd mikor végeztünk, csak bevágtuk a mosogatógépbe a tányérokat, mert egyikünknek se volt kedve mosogatni.
Elpöffedtünk a kanapén, és bekapcsoltuk a tévét. Curt magához ölelt, én pedig nekidőltem a hátammal, és megkérdeztem.
- Mi a terv, Yves bulijáig?
- Lustálkodás - ásított.
- Az a kedvenc programom - fúrtam magam a karjai közé.
Avery
Reggel mikor a lányok hazamentek, megköszöntem nekik, hogy meghallgattak, és eldöntöttem, hogy ma beszélek Ethan fejével. De mire észbe kaptam, Ethan már nem volt otthon. Elment egy "van egy kis elintéznivalóm" mondattal, és otthon hagyott egyedül. Anya és apa dolgoztak, mert behívták őket a munkahelyükre, így próbáltam valahogy elütni az időt.
Elkezdtem egy lapra firkálni, de aztán hirtelen eszembe jutott az emlékeimből egy emlékkép, amit muszáj volt lerajzolnom.
Majdnem egy órán át dolgoztam a képen, ami szerintem nagyon is jól sikerült. Yvest ábrázolta, nevetés közben.
Felsóhajtottam, és hátradőltem. Ma lesz a bulija, és Castiel tegnap mondta, hogy hétre értem jön.
A konyhába lépve bedobtam a sütőbe egy mirelit pizzát, és mikor pittyent egyet a telefonom, felhúzott szemöldökkel olvastam el az ismeretlentől kapott üzenetet.
Készülj fel a legrosszabbra.
Nem értettem, miért küldte, hogy milyen szándékkal.
Megvontam a vállam, hogy talán csak rossz számra küldte.
Este háromnegyed hétkor a fürdőben készülődtem, mikor csöngettek. Beengedtem Castielt, aki látta, hogy még nem vagyok kész, így leült a kanapéra addig, amíg tettem a dolgom.
Feltettem egy leheletnyi sminket, felöltöztem, megfésültem a hajam, és lesiettem Castiel-hez. A mobilját nyomkodta, mint mindig, majd amikor rám pillantott, eltette a telefont a zsebébe.
- Mehetünk?
- Ühüm - bólintottam.
Felvettem a kabátomat, és kulcsra zártam az ajtót.
Castiel a kapunál előre engedett, majd becsukta magunk után. Automatikusan már nyújtotta felém a sisakját, én pedig a fejemre tettem. Szóltam neki, hogy csúsznak az utak, így menjen lassan. Felröhögött, de aztán elindította a motort.
Már a ház előtt hallani lehetett, hogy bent folyik a buli. Olyan emberek voltak az udvaron, akiket nem is ismertem, de aztán átvágtunk köztük, és kinyitottuk az ajtót.
Amint beléptünk, megéreztük az alkohol szagát, majd Yves termett hirtelen előttünk.
- Ne lökdöss már, baszki! - fordult hátra. - Komolyan, az emberek felét nem is ismerem - morgott.
- Akkor hogy kerülnek ide? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs - rázta meg a fejét Yves. - Evy a nappaliba van, és a kanapén ülve válogatja ki a chipsből a hal formájukat, így meg fogod találni - veregette meg a vállam. - Hé! Tedd azt le! - szaladt el a konyhába. Házigazdának nem könnyű lenni.
A nappaliba lépve Castiel szólt, hogy ő elmegy keresni valami innivalót, és hogy vigyázzak magamra. Ha bármilyen srác nyomulni kezd, és nem bírok el vele, kiáltsak, és segít.
Mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára, és lehuppantam Evy mellé.
- Mi a helyzet?
- Most komolyan. Ülök egy buliba, és chipset zabálok.
- Miért nem beszélgetsz Yves-el?
- Mert ő mindig futkosik, hogy ezek a barmok ne törjenek össze semmit se.
- Hé, kislány! Vigyázz a szádra! - szólt rá egy fiú.
- Ki a fasz vagy te?! - vágott vissza Evy. - Húzz a francba!
- És Curt? - folytattuk a beszélgetést.
- Az apja hívta. Beszélni akar vele. Azt mondta, majd ír egy SMS-t, ha hazaért.
Bólintottam, de aztán valaki az előttünk lévő fotelbe telepedett.
- Dipper! - csillant fel a szemem.
- Csá! Mizu? - támaszkodott a könyökére.
- Szilveszter van. Még egy fél év és vége a sulinak - vigyorogtam.
- Az hát! Nekem pedig le kéne varrnom egy csajt, akit lesmárolhatok éjfélkor - nézett körbe.
- Ahhoz a barna hajúhoz mit szólsz? - biccentett a lány felé Evy. - Folyamatosan téged néz.
Dipper a lányra pillantott, aztán felállt, és odasomfordált hozzá. Evy megvonta a vállát, de aztán felálltam, hogy keresek valami innivalót.
A konyhába lépve kerülgettem a sörösüvegeket, aztán megláttam Yvest.
A konyhapulton ült, és májkrémes kenyeret (?) evett.
- Mit csinálsz? - röhögtem fel.
- Éhes vagyok - tárta szét a karját.
Elmosolyodtam, majd körbenéztem.
- Senki se vandálkodik.
- Ja. Megmondtam mindenkinek, hogy ha eltörik bármi is, vagy tönkre basznak valamit, elveszek a piát, és vége a bulinak - húzta Yves szokásos félmosolyra a száját.
Egy másodperccel később egy szőke hajú fiú botlott a konyhába, majd megveregette Yves vállát.
- Haver, ez a buli tök jóóó - kiáltotta. Enyhén részeg a srác.
- Ki a szar vagy te? - kérdezte Yves.
- Mittom' én... Rokonod szomszédja... A lényeg, hogy király a buli!
- Öhm... Kösz - röhögött Yves, a srác pedig elment.
Kis ideig még elbeszélgettünk, de aztán hirtelen másmilyen személy lépett elénk. Lyvia volt, Yves osztálytársa. Hallottam a hírét, hogy rengeteg fiút elcsábított már, de komoly kapcsolata még sose volt.
- Nocsak, Avery, ugye? - szólalt meg gúnyosan.
- Lyvia, mit szeretnél?
- Hallottam egy két dolgot. Igaz, hogy énekesnő akartál lenni kiskorodban? Úgyse jött volna össze, mert amilyen szar a személyiséged, nem csodálom, hogy árvaházba adtak - nevetett.
Nem válaszoltam. A levegőmet bent tartottam, és csak pislogás nélkül figyeltem előle.
Honnan...?
Yves megragadta Lyvia kezét, és magához húzta, majd dühösen megkérdezte.
- Honnan tudod?!
- Mi közöd hozzá? - próbálta kiszabadítania a csuklóját a srác tenyeréből.
- Válaszolj! - üvöltött rá Yves.
- Nem tudom, mindenki erről beszél! - felelte hisztérikusan, majd mikor a srác elengedte, gyorsan eliszkolt.
A padlóra guggoltam, és a fülemre tapasztottam a kezem. Próbáltam elnyomni a külső hangokat, és éreztem, hogy legszívesebben elszaladnék.
Honnan tudja?
És már mindenki más is...
- Avery! - guggolt le Yves, és átkarolt. - Van ötleted honnan tudja?
Kétségbeesetten megráztam a fejem.
- Semmi baj - ölelt át, én pedig sírva fakadtam, és a mellkasába temettem az arcom.
Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy az életem darabokra hullik. A legnagyobb titkom, amit el akartam titkolni... Mindenki tudja.
Yves gyengéden magához szorított, és ringatni kezdett. Az illata, és a közelsége valamilyen szinten meg tudott nyugtatni.
- Te csináltad? - suttogtam.
- Kinéznéd belőlem? - felelte.
Megráztam a fejem.
- Nem én mondtam el.
- Kisujj eskü? - tettem fel az ujjam
Yves először csak elnevette magát, de aztán elmosolyodott.
Felemelte ő is a kisujját, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Sajnálom.
- Mit?
- Mindent. Hogy köcsög voltam. Azt a dalt.
- Én sajnálom, hogy okot adtam arra, hogy megírd.
Pár percig csak csendben ültünk, de aztán Yves hirtelen énekelni kezdett.
- Ugorj a szívverésed hangjára, míg az el nem hallgat! Képtelen vagyok ez megállítani, édes! Csak légy ma rossz!
- Ez...
- Legújabb dalom. A húgomnak írtam - húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Elénekled nekem az egészet?
Yves bólintott, majd újra belekezdett.
Van ez az érzés a személyiségemben,
Hullámzik, mikor beindítom,
A magasba repülök, nincs határ, amikor a zónákban vagyunk.
Zsebre vágom ezt a ragyogást és ezt a dalt,
Érzem, felhevül a vérem, mikor ez szól.
A fények alatt, mikor minden tökéletes,
Nem bújhatsz el, ha hozzád közeledek,
A mozgásunk egyforma, már te is tudod,
Csak tüneményesen vársz, míg megszólalt a dal.
Ugorj a szívverésed hangjára,
Míg az el nem hallgat!
Képtelen vagyok ez megállítani, édes!
Csak légy ma rossz!
Megőrültem, és félrebeszélek,
Gyerünk, csak ugorj fel a magasba!
Készülj fel a világra, takard el a hibádat,
Kapj el ha tudsz, de én örökre itt maradok,
Ma este teljesen szabad vagyok!
Kavard fel ezt a káoszt,
És szívem te tudod: ugorj!
Egytől tízig minden egy szinttel magasabban áll,
Még mikor őrülten rohanunk a romokban,
Akkor is elég gyorsak vagyunk.
Ne kérdezz semmit, csak érezd ki vagyok én.
A fejem búbjától a lábujjamig egy látványi sokkot okozok,
Az emberek csak annyit látnak belőlem, amennyit mutatok magamból,
A lábnyomaim gyorsabbak mindenki másnál,
A fiatalságom egy teljesen más dimenzió,
Te pedig ne csüggedj édes!
Ugorj a szívverésed hangjára,
Míg az el nem hallgat!
Képtelen vagyok ez megállítani, édes!
Csak légy ma rossz!
Megőrültem, és félrebeszélek,
Gyerünk, csak ugorj fel a magasba!
Készülj fel a világra, takard el a hibádat,
Kapj el ha tudsz, de én örökre itt maradok,
Ma este teljesen szabad vagyok!
Kavard fel ezt a káoszt,
És szívem te tudod: ugorj!
Van valami csodálatos a levegőben, a véremben,
Eláraszt minden ok nélkül, nincs szükségem irányításra,
Olyan magasra repülök, nincs határ,
Amikor a zónámban vagyok.
Nem tudom levenni a szemem rólad,
Olyan csodásan mozogsz,
Tetszeni fog, mikor én is nekiállok.
Érzem a ritmust a testemben,
Nem akarom, hogy ez az este véget érjen.
Megpróbálhatod megváltoztatni a világot, de engem nem fogsz!
Ugorj a szívverésed hangjára,
Míg az el nem hallgat!
Képtelen vagyok ez megállítani, édes!
Csak légy ma rossz!
Megőrültem, és félrebeszélek,
Gyerünk, csak ugorj fel a magasba!
Készülj fel a világra, takard el a hibádat,
Kapj el ha tudsz, de én örökre itt maradok,
Ma este teljesen szabad vagyok!
Kavard fel ezt a káoszt,
És szívem te tudod: ugorj!
Mikor végighallgattam a számot, és újra a tudatomba szökött az az eset, hogy rajtam, és a múltamon röhögnek az emberek, ismét könnyek szöktek a szemembe. Mikor Yves meglátta, hogy megint rosszul lettem, felállt, és szólt, hogy idehívja Castielt. Bólintottam, aztán magamra hagyott. Nekivetettem a hátam a konyhapultnak, és a telefonomra pillantottam. A percmutató abban a pillanatban váltott át 58-ról 59-re. Egy perc múlva éjfél. Láttam, hogy Castiel beér a konyhába, és a fejét forgatva keresett. Amint meglátott, lehuppant mellém, és magához húzott.
- Szöszi, mi a baj?
- Valaki feldobott. Tudnak a múltamról. És rajtam nevet mindenki - sírtam el magam megint.
Castiel szomorúan rám pillantott, majd felemelte a fejem, és a két keze közé fogta az arcom. A buli többi résztvevője emberként üvöltött fel, ahogy számoltak vissza.
- Öt, négy, három, kettő, egy!
- Boldog új évet - súgta Castiel, majd a számra tapasztotta az ajkait, és megcsókolt.
Madelyn
Másfél órával előbb
A szobámban készülődtem, mikor Steve kopogtatott az ajtón. Elvisz vacsorázni, így próbáltam magam kicsinosítani.
A hajam elegáns kontyba fogtam, csupán elöl hagytam kint két tincset, hogy vékonyabbnak tűnjön az arcom. Feltettem egy kis szempillaspirált és szájfényt, majd belebújtam a fekete, pánt nélküli ruhámba. Elöl egy kicsit ki volt vágva, és a nyakamba akasztottam egy nyakláncot, amit még a bátyámtól kaptam.
Belebújtam a fekete magassarkúmba, mire Steve kopogott megint kettőt.
- Nyithatok?
- Persze! - kiáltottam hátra neki.
Steve kinyitotta az ajtót, én nekem pedig elakadt a szavam.
Egy fehér inget viselt, fekete elegáns kabáttal. A nyakában egy nyakkendő lógott, kissé meglazítva. A haját egyáltalán nem csinálta meg, hagyta, hogy olyan legyen, mint mindig.
Amint megpillantott, ugyanolyan reakció ült ki az arcára, mint nekem.
Pirulva szorongattam a táskámat a kezemben, de aztán elmosolyodott, és kinyitotta a száját.
- Álomszép vagy - jegyezte meg.
Kinyögtem egy köszönöm félét, de aztán kimentünk az udvarra, Steve pedig bezárta a lakást. Felvettem egy kabátot, hogy ne fagyjak szét, és elkezdtünk lépkedni a kissé hűvös, de azért meleg éjszakában.
Amikor a főútra értünk, fogtunk egy taxit, ami pillanatokon belül egy étteremhez vitt minket.
Kiszálltunk a kocsiból, Steve pedig kifizette a fuvart. Az étterembe belépve magába kerített egy fantasztikus érzés. Imádtam az éttermeket. Olyan elegáns volt minden, az asztalokon gyertya égett, és halk zene szólt az épületben.
Egy asztalhoz kísértek minket, majd adtak egy-egy étlapot. Steve lesegítette rólam a kabátomat, majd kihúzta nekem a széket is. Mosolyogva köszöntem meg neki mindent, aztán helyet foglaltam. Ő leült velem szembe, és felcsaptuk az étlapot.
Később észrevettem, hogy Steve nem is az étlapot nézi. Hanem engem.
Felemeltem a szemem, és felhúztam az egyik szemöldököm.
- Mi az?
Steve először megrázta a fejét.
- Miért csinálod ezt velem? - sóhajtott.
- Mit?
- Semmit - nézett az étlapra.
- Te itt tudsz mit enni? Hiszen azt mondtad, nem szereted az emberi ételt.
- A húst megeszem - vonta meg mosolyogva a vállát. - És te mit eszel? Salátát? Mint a többi lány? - mutatott körbe. Elfordítottam a fejem, és láttam, hogy tényleg minden lány salátát eszik.
- Pont most akartam mondani, hogy én is azt kérek - néztem újra Steve-re.
- Ne idegesíts fel - forgatta a szemeit.
- Jó, akkor eszek egy hamburgert, hatalmas adag krumplival, és kérek mellé még pluszba egy spagettit. És a te kajádat is odaadhatod - könyököltem az asztalra.
Steve először csak pislogott kettőt, majd felnevetett. De ez a nevetés más volt. Láttam, hogy a szíve mélyéről indult. Ahogy elnéztem az arcát, ahogy kisebb vigyor kíséretében, lehunyt szemmel nevet, hatalmasat dobbant a szívem.
Úgy szerettem belé, ahogy az ember elalszik. Lassacskán, majd egyszer csak, puff.
Órákig el tudtam volna nézni a mosolyt az arcán, de aztán hátradőltem.
- Amúgy carbonara spagettit eszek szerintem.
- Megdöbbentem volna, ha mást kérsz. Mondtad, hogy a tészták a kedvenceid.
- És azt mindenhol lehet kapni - vontam meg a vállam.
Steve steaket evett salátával, és kérünk bort a vacsora mellé.
Rengeteget beszélgettünk. Steve kérdezgetett rólam, de engem leginkább a vérfarkasok érdekeltek. Még többet akartam megtudni róluk.
- Aiden ugye néha kiakad, ha megérzi az emberi vért. Te hogy reagálsz rá?
- Nem tudom, jó rég óta nem éreztem - röhögött lehunyt szemmel. - Mikor Aident edzettem Avery segítségével, akkor eltompítottam az érzékszerveimet, így nem éreztem a lány vérét. Talán ugyanúgy reagálnék, mint ő - nézett rám.
- És akkor mit tudnál tenni?
- Aiden vámpír. Neki elég a vért innia ahhoz, hogy lenyugodjon. De mivel én ragadozó vagyok, ezért nem - sóhajtott. - Ha meg is érezném egy ember vérét, és nem tudnék uralkodni magamon, akkor bele kéne harapnom. És a húsát ennem. Ezért van az, hogy nem vállalkozok olyan programokra, ahol bármikor megérezhetem valaki vérét. És mivel Aiden ha megharap egy embert, nagy eséllyel átváltozna vámpírrá. De Aiden konkrétan kiszívja a mérget a testéből, mielőtt bármi is történne.
- És ha te harapsz bele valakibe? A húsát kiszeded, nem?
- Az attól függ. Ha vérontás miatt harapok belé, akkor a méreg még ott marad a vérében.
- Hogy máshogy tudsz megharapni bárkit?
- Ha átváltoztatok valakit.
- A vérfarkasok át tudnak változtatni embereket? - döbbentem le.
Steve bólintott.
- De ahhoz úgymond nekem is akarnom kell. Figyeld - húzta vigyorra a száját, és a szemfogára mutatott. - Most még olyan, mint egy emberé.
Két pillanattal később ismét kinyitotta a száját.
- A szemfogaim segítségével tudok harapni - mutatta szinte agyarrá nőtt szemfogát.
- És változtattál már át bárkit is?
Steve újra bólintott.
- Nualat. Halál közeli állapotba került, így úgy döntöttem, megmentem az életét.
Hirtelen feleszmélt. Rájött, hogy miért kérdezgetek ezekről.
- Felejtsd el.
- Steve... - kezdtem.
- Nem. Egyszerűen nem.
- Miért?
- Nem akarom, hogy olyanokon menj keresztül, mint én.
Nem tudtam rá mit válaszolni. Akkor se vehetném rá, ha akarnám, mert neki is akarnia kell.
Felsóhajtottam, de aztán megvontam a vállam, és témát váltottam.
Mikor végeztünk a vacsorával, Steve kifizette a számlát, aztán kiléptünk az étteremből. Kint már kellően hideg volt, így összehúztam a kabátom, mégis úgy döntöttem, hogy sétáljunk.
Egymás mellett andalogtunk. Az utakon rengeteg ember sétált. Persze, hiszen szilveszter van.
Egy folyóhoz értünk, így átsétáltunk a hatalmas fahídon, és megálltunk középen. Steve a korlátra támaszkodott, én pedig csak a kezemet bámultam.
Zene szűrődött ki a belvárosból, és emberek kiáltoztak. Az órámra pillantottam, hogy mikor lesz újév.
Amikor éjfélt ütött az óra, az emberek felkiáltottak, és tűzijátékot lőttek fel az égre. Elmosolyodtam.
- Új év, új lehetőségek.
Steve nem reagált semmit, így rá pillantottam. Nem mosolygott, csupán kisebb fájdalmat láttam a szemében.
Felemelkedtem, mire halkan megszólalt.
- Madelyn, szeretném, ha elmennél. Vagy itt maradnál.
- Mi? - kerekedett el a szemem. - Itt?! Több mint ezer kilóméterre tőled?!
- Tudom, hogy ez lenne neked a legjobb - nézett a szemembe.
- Nem inkább neked lenne a legjobb? - kérdeztem hisztérikusan.
Steve ledöbbent.
- Micsoda? És ezt miből gondolod?
- És te miből gondolod, hogy itt akarok maradni?!
- Madelyn - szólított, de a szavába vágtam.
- Nem! Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak! Miért akarsz ennyire ellökni magadtól?!
- Madelyn!
- Hallgass végig! - kiáltottam rá. - A rohadt életbe Steve! Ennyire nem tudhatod elrontani a kedvem - töröltem le egy könnycseppet az arcomról. - Miért baj az, ha veled akarok maradni?! Azt hiszed nekem nem jó érzés veled lenni?! De, igen, jól érzem magam! És ebben mi a rossz, bassza meg!?
Életembe talán először káromkodtam így. Nem tehettem róla, teljesen kétségbeestem.
- Magányosnak érzem magam, ahányszor csak magamra hagysz! Az egész életemet neked köszönhetem, mert ha akkor, ott nem mentesz meg, mikor találkoztunk, már halott lennék! Nem akarok elmenni, érted?!
- Miért nem?! - akadt ki Steve.
- Mert szeretlek, a francba is! - zokogtam. - Beléd szerettem, érted?! Tudom, hogy te gyűlölsz, de nem tehetek róla! Én nem így képzeltem el az életemet! Mégis örülök, hogy találkoztam veled...
Mikor kiadtam magamból mindent, lehuppantam a földre. A szám elé helyeztem a tenyerem, úgy hagytam, hogy lefolyjanak az arcomon a könnycseppek.
Steve leguggolt mellém, és felemelte az államat. Az ajkai egy kicsit elnyíltak, majd mindkét keze közé fogta az arcom, és közelebb hajolt.
- Honnan vetted azt az orbitális hülyeséget, hogy gyűlöllek? Csupán féltelek, érted? Az a legnagyobb rémálmom, hogy egyszer elszakítanak tőled. Hogy elhagysz, mert már nem bírod ezt a nyomást. Most komolyan, hogy jutott ilyen eszedbe? - kacagott fel halkan. - Azóta szeretlek, amióta megpillantottalak. Magadba bolondítottál, és egyszerűen semmit se tudtam tenni ellene. Milyen utálatról beszélünk?
- Még a rossz oldalam ellenére sem?
- Van egyáltalán olyanod? Baszki Madelyn, tökéletes vagy. Vagyis, számomra.
A szemébe pillantottam. Azonnal elvesztem a gesztenyebarna szemekben. A hüvelyk ujjával letörölt egy könnycseppet az arcomról, felhúzott a földről, és a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Megengeded, hogy megcsókoljalak?
A lélegzetem elakadt, és elvörösödve lehajtottam a fejem. Mindennél jobban szerettem volna, de nem mertem kimondani.
Benedvesítettem az ajkaimat, mire Steve az egyik kezét az arcomra simította, a másikkal pedig megfogta a kezem. Közelebb hajolt, felemelte a fejem, és gyengéden az ajkaimra tapasztotta az övéit.
Olyan csodás volt. Olyan tökéletes. Szétnyitotta az ajkaimat, és a fogaim közé siklott a nyelve. Halk nyögés szakadt fel a tüdőmből.
Egy csókot adott. Úriember módjára hagyta el az ajkaimat, hogy még többet akarjak. Elengedte a kezem, de az arcomról nem vette el a tenyerét.
Először csak az arcát szemléltem, de aztán lábujjhegyre álltam. Steve elvigyorodott, és ismét megcsókolt. Átöleltem a hátát, ő pedig a másik kezét a derekamra fonta.
Mikor pár perc után elváltunk, Steve megkérdezte.
- Taxi, vagy sétáljunk?
- Csak minél előbb érjünk haza - suttogtam a szájába, miközben a tarkóját tartottam.
Steve elmosolyodott, és az ajkába harapott. Megragadta a karom, és óvatosan húzni kezdett.
Steve
Lábujjhegyre állt, és ajkait az enyémre tapasztotta. Nyelvével belül végigsimított a számban, én pedig felnyögtem.
Mikor elszakadt tőlem én hajoltam fölé. Mindkét tenyeremmel átkaroltam az arcát, hogy magamhoz tudjam húzni.
Madelyn elkezdett hátrálni, én pedig a csókunkba vigyorogtam, és toltam hátra. A étkezőbe értünk, Madelyn viszont már gombolta ki az ingem, én pedig úgy éreztem, mentem felrobban a mellkasom. Felnyüszítettem, és zihálva elszakadtam tőle.
Felemeltem a csípőjénél fogva, és az asztalra fektettem. Lesöpörtem a tányérokat a padlóra, amik hatalmas zajt csapva törtek szét.
Türelmetlenül tapasztottam az ajkaimat az övére, a vágy pedig azonnal elöntötte a testemet. Vadul, viszont szenvedélyesen csókoltam, majd Madelyn felhúzta a lábait. Hirtelen előre nyúlt, és letaszította rólam az ingemet. Az egyik kezével felsimított a hasamtól a nyakamig, a másik kezét viszont a hátamra helyezte. Combjai a derekamhoz értek, így szinte az egész testemen éreztem a bőrének melegét.
Az én testem már ebben a pillanatban forró volt, amit nem csodáltam. Madelyn érintései feltüzelték az egész testem.
Nem szabadna ezt csinálnunk...
Hiába gondoltam így, képtelen voltam leállni. Többet akartam, többet Madelyn-ból, többet ebből az egészből.
Madelyn az egyik kezét az asztalra helyezte, és felnyomta magát, ezzel jelzést adva nekem, hogy szedjem le a tárgyról. A derekára csavartam a kezem, és felemeltem. A földre tettem, Madelyn pedig hátrálni kezdett, engem húzva maga után. Útközben lerúgtam magamról a cipőmet, és Madelyn is kibújt a magas sarkújából.
A hálószobába értünk, ahol az ablak tárva nyitva állt. A szél lágyan fújta a függönyöket, a hold fénye pedig beragyogta az egész helyiséget.
Madelyn az ágyra ült, és az arcomnál fogva engem is lerántott. Feljebb csúszott egy kicsit, így a feje a párnán foglalt helyet, és én is letelepedtem. A teste mellé támasztottam a karjaim, majd az egyik lábamat átvetettem rajta, így találtam egy biztos pontot.
Megcsókoltam Madelyn nyakát, majd óvatosan beleharaptam a vállába. A ruhájának váll része lecsúszott a felkarjára, így lehetőségem nyílt erre.
Madelyn felült, kicipzározta hátul a ruhát, és lerántotta magáról. A földre dobta, majd visszafeküdt, én pedig lecsaptam a bőrének arra a részére, ahol még nem csókoltam meg.
Nem akartam ezt csinálni. Le akartam állni. De nem tudtam. Hiába volt a tudatomba az egésznek a következménye, nem bírtam abbahagyni.
Belecsókoltam a mellei közé, majd külön-külön a vállaira is nyomtam egy puszit. Lejjebb haladva megcsókoltam a bordáit, miközben Madelyn óvatosan a hajamba túrt.
Végignyaltam a hasát, mire felsóhajtott, és belemarkolt a hajamba. Egy puszit nyomtam az oldalára, ami miatt Madelyn felkacagott. Ugyanott megharaptam, és Madelyn megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy kiskutya.
Elmosolyodtam, de utána visszamásztam, hogy szem magasságban legyünk. Pár másodpercig csak a szemébe bámultam, de utána félig lehunytam a pilláimat, és olyan tökéletesen csókoltam meg, hogy még én is beleszédültem.
A tüdőmben éreztem Madelyn mélyről feltörő nyögésének a rezgését, de aztán éreztem, hogy felém nyúl.
Megragadta a nadrágom övét, mire kinyitottam a szemem, elhúztam tőle az ajkaimat, és megfogtam a kezét.
- Ne - szóltam rekedten.
- Kérlek Steve... - pillantott rám Madelyn.
- Nem lehet - nyüszítettem. Az ágyékom fájdalmasan lüktetett, és még inkább fokozta a vágyamat, hogy Madelyn csípője az enyémhez ért.
- Steve, senki se tilthatja meg, hogy együtt legyünk - karolta át a másik kezével az arcom. - Sem a Védelmisek, sem a Falka.
- Tudod mi történt a múltkor.
- Most nem fog megtörténni. Ígérem.
- Van nálad óvszer? - vontam fel a szemöldököm.
Madelyn enyhén elpirulva megrántotta a vállát.
- Nincs, de vettem be fogamzásgátlót.
- Mi? Mégis mikor?
Választ ugyan nem kaptam, mert Madelyn fél kézzel a hajamba túrva magához rántott, és megcsókolt.
- Felfogtad, amit mondtam, ugye?
- Aha.
- Akkor ne kínozz tovább.
Elmosolyodtam, és ismét megcsókoltam.
- Ahj, kijöttem a hangulatból - sóhajtottam.
- Egész biztos? - kérdezte.
Madelyn megcsókolta a nyakam, majd ugyanazon a helyen ki is szívta. A testem megremegett, mire nyöszörögve kinyögtem egy mondatot.
- Visszaszívom amit mondtam.
Hagytam, hogy a lány kikapcsolja a nadrágom övét, majd egy kicsit letolta a csípőmről. Gyorsan lerúgtam magamról, aztán lehúztam Madelyn csípőjéről a harisnyát. A gatyám mellé hajítottam, de aztán Madelyn megfogta mindkét vállam, és átpördítette mindkettőnket. Ő került fölülre, így ő irányított. Az egyik kezem a mellére tettem, de ellökte a tenyerem azzal a mondattal, hogy várjam ki. A szemeimet forgatta mosolyogtam, mikor Madelyn egy puszit nyomott a nyakamra. Kezdtem megérteni, hogy ő mit érezhet, mikor ugyan ilyeneket teszek vele.
Végignyalta a mellkasomat, miközben a hasamra tette az egyik kezét. Az alsó ajkamba haraptam, és egy kisebb sóhaj kíséretében oldalra fordítottam a fejem.
Lassan kezdtem elveszteni a fejem, így felnyomtam magam, Madelynt pedig az ölembe rántottam. Átöleltem a hátát, és azonnal ki is kapcsoltam a melltartóját. A pántokat lehúztam a vállairól, majd újra csókolni kezdtem a testét. Madelyn erősen szorította a nyakam, és mikor felnyögött, az egész testem megremegett.
Visszafeküdtem az ágyra, de átfordítottam magunkat, így megint én kerültem felülre. Először megcsókoltam az ajkait, de utána Madelyn megragadta a fejem és lejjebb nyomta. Felmordultam. Imádtam a vágyát, és hogy ennyire türelmetlen. Engedtem a kérésének, lejjebb csúsztam, és az egyik melléhez hajoltam. Gyengéden szívni kezdtem, mire Madelyn levegő után kapott. Megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy kisbaba, mire felemeltem a fejem.
- Nemrég még kiskutyát mondtál. Akkor most melyik?
- Ha lennének füleid, akkor kiskutya lennél.
- Vannak - kacsintottam.
Madelyn felkacagott, de aztán áttértem a másik mellére, azt is megszívtam egy kicsit.
- Szerelmes vagyok a melleidbe - súgtam.
- Azért, mert nagyok? - kacagott Madelyn.
- Azért is. De leginkább azért, mert nekem teremtette az Isten.
- Ezt hogy érted?
- Pont beleférnek a tenyerembe.
- Mert óriási nagyok a kezeid - illesztette össze a tenyereinket.
Elvigyorodtam, de aztán éreztem, hogy Madelyn letolja a csípőmről az alsónadrágomat.
Huncut mosollyal összevontam a szemöldököm, de a lány még csak véletlenül se nézett volna rám.
- Fehérneműt fehérneműért - vigyorodtam el.
Madelyn szájából egy gyerekes, nevetős sikítás szaladt ki. Összehúzta magát egy kicsit, hiszen enyhén szégyenlős volt. Végigmértem a testét, mire még jobban elpirult, de utána a homlokának támasztottam az enyémet. Megragadta a takarót, és ránk húzta, épp úgy, hogy a derekamig ért.
Madelyn szemébe pillantottam, mire a lány lehajtotta a fejét, és kifújta a levegőjét. Átölelte a hátam és a nyakam, majd felhúzta a térdeit, ezzel a talpát a matracnak támasztotta, hogy a csípőjét az enyémhez nyomhassa. Szétnyitotta a térdeit, én pedig közéjük férkőztem.
Óvatosan hatoltam belé, mégis felnyögtem, Madelyn pedig felsikított, és a körmeit a hátamba vágta. Összerándultam a fájdalomtól, de egy töredék másodperc alatt Madelyn csípője megemelkedett, így még mélyebbre kerültem, majd kissé megfeszült a hátam.
- Úristen... - suttogtam lehunyt szemmel.
A lány az egyik kezét a tarkómra helyezte, de utána megcsókoltam Madelynt, és ismét megbillentettem a csípőmet.
Eleinte lassú voltam, de utána egy kissé határozottabb lökésekre váltottam. Mindketten halkan nyögdécseltünk, olykor felsóhajtottam, Madelyn pedig a nevemet nyöszörögte. A fülemben visszhangzott minden szó, amit kimondott. Hihetetlen, hogy ezzel jobban fel tud izgatni. A szél lágyan fújt be a szobába, így néha éreztem a hátamon a friss levegőt.
A homlokomat az övének támasztottam, mire Madelyn kinyitotta a szemét. A tekintetével még nagyobb tüzet gyújtott bennem, így rengeteg önuralom kellett ahhoz, hogy visszafogjam magam.
- Basszus... - markoltam bele az ágytámlába. Kissé féltem, hogy eltöröm a fát.
- Mi a baj?
- Nem bírom...
- Mi? Már most? - kérdezte Madelyn.
- Nem, de... A fenébe, ez már túlságosan is jó.
Madelyn mosolyra húzta a száját, de utána hirtelen a derekamra kulcsolta a lábait. Az egyik kezemmel megemeltem a derekát, a másikat pedig visszahelyeztem a matracra, hogy támaszkodjak. Madelyn szorosan ölelte a hátam, így minden porcikánk összesimult. A testünk együtt mozdult, én pedig Madelyn feje mellé hajtottam a fejem, majd újra lehunytam a szemem.
De meg kellett állnom, mert különben elélveztem volna, és túl gyorsan véget vetettem volna ennek az egésznek. Telt egy percbe mire lecsitultam, de közben Madelyn a karjaival húzott vissza magához, és a nevemet nyögve könyörgött nekem. Hihetetlenül aranyos volt, ahogy a kipirult arcával rám pillantott.
Vadul előre nyomtam a csípőmet, mire Madelyn újra felsikított, és megemelkedett a felső teste. Elgondolkodtam, hogy lehet fáj neki, de aztán Madelyn egy mondatot suttogott.
- Ez fantasztikus...
Örültem, hogy boldoggá tudtam tenni, de utána Madelyn kérlelni kezdett, hogy mozogjak.
Együtt jutottunk el a végébe, ahol már nem volt visszaút. Mély, rekedtes nyögés szakadt fel a tüdőmből, és Madelyn is hangosan felnyögött. Hátrafeszítette a fejét, így nyomtam egy csókot a nyakára.
Lihegve öleltük egymást kiizzadva, forró testtel. Összerogytam, majd Madelyn mellkasára hajtottam a fejem, és megint megkértem, hogy énekeljen.
- "You say I'm crazy. 'Cause you don't think I know what you've done. But when you call me baby, I know I'm not the only one." - énekelte halkan.
Hihetetlenül boldog voltam. Este, mikor együtt aludtunk el, és én hozzábújtam, Madelyn szorosan ölelt. Éreztem, hogy biztonságban vagyok, hogy a karjai védelmet nyújtanak. Éreztem, ahogy ver a szíve, éreztem az illatát, és ha kinyitottam a szemem, őt láttam magam előtt.
Azt kívántam bár így maradhatnánk egy életen át.
Yves
Éjfél után már alig maradt valaki, aki ne lett volna részeg. A pia az sose fogyott el, és nem tudtam, hogy honnan hoznak ezek folyamatosan mindent.
A konyhapultnak támaszkodtam, és anyának írtam egy SMS-t, mikor Avery huppant fel a pultra.
Eltettem a telefonom, és felé fordultam.
- Mi a helyzet?
- Semmi - rázta a fejét. - Csak bent túl fülledt a levegő.
- Kint friss a levegő.
- Az udvaron két srác összeverekedett, és több lány smárol egymással, mint fiú és lány - sóhajtott.
- Megyek megnézem - ugrottam le a pultról Averyt hülyítve.
- Ne már - tört ki belőle a hahota.
Mosolyogva visszaültem, de aztán Avery megszólalt.
- Hogy jöttetek össze Karla-val?
- Mikor újra találkoztunk a villamoson, leszólított - kezdtem el mesélni.
- És randira hívtad?
- Nem, ő hívott engem - röhögtem.
- Tényleg? - kerekedett el a szeme.
Mielőtt megszólalhattam volna, Avery felkiáltott.
- Ő volt az a lány?!
- Milyen lány? - értetlenkedtem.
- Akiért mindig is odavoltál? Wow, ezt nem gondoltam volna - vigyorgott.
Annyira lefoglalta ez az egész, hogy nem is tudtam megszólalni. Nem mintha tudtam volna mondani bármit is.
Avery leugrott a pultról, és szólt, hogy megkeresi Evyt. Bólintottam, és ismét előszedtem a telefonom.
Mikor megírtam egy SMS-t, Castiel lépett hozzám.
- Annyit ittam, mint egy ló - nyöszörgött. - Figyelnél Avery-re, amíg elmegyek a fürdőbe? Jó sokan vannak ott, így ott leszek egy darabig.
- Persze - veregettem meg a vállát.
Castiel odébb állt, én pedig sóhajtva elindultam a nappali felé, hogy legalább a szemem sarkából figyeljek Avery-re.
Mikor a nappaliba léptem, a fejemet forgatva kerestem. Felhúztam a szemöldököm, mikor megtaláltam. Az egyik szekrénynél állt, és éppen egy fiú lépett oda hozzá. Ugyanakkora lehetett, mint én, csak véznább volt. Később kérdezett valamit Avery-től, aki csak a fejét rázta. A srác nem engedett, tovább unszolta a lányt, aki csak próbálta elküldeni. Mikor a fiú megragadta Avery kezét, elindultam feléjük. Avery szabadulni akart, de a gyerek erősebb volt nála. Útközben észrevettem, hogy hirtelen Avery egy hatalmasat lekevert a srácnak.
Féloldalas mosolyra húztam a számat, de amikor odaértem, elakadt a szavam. Avery a karját tartja a másik kezével, a srác pedig felemelt kézzel tervezte, hogy megüti a lányt.
- Na most véged van haver - szóltam, és nekiugrottam.
***
Feladó: Yves
Címzett: Avery
Üzenet: Az életem koránt sem olyan egyszerű, mint azt hiszed.
Elküldi az üzenetet?: Igen/Nem
Menti piszkozatkén?: Igen/Nem
