Költözés, randival fűszerezve
FIGYELEM! A rész tartalmaz 18+ jelenetet, úgyhogy kiskorúak csak saját FELELŐSSÉGRE olvassák!
Fájdalmas, aggódó tekintettel emelte rám a pillantását.
- Elmegyünk innen.
- Micsoda? - értetlenkedtem. - Mégis hova?
- A fenébe is! - csattant fel. - Ne kérdezz! Csak gyere...
- Castiel...
- Kérlek, Szöszi.
Felpillantottam rá. A "kérlek" szót először hallottam a szájából.
Bólintottam, majd felé indultam. Felvettem a kabátomat, majd a cipőmet is. Castiel addig írt valakinek egy SMS-t, de nem tudom pontosan, kinek. Lehajolt, majd megvakarta Démon füle tövét, és kinyitotta az ajtót.
Kint persze zuhogott az eső, engem pedig megcsapott a hideg levegő. Borzongás futott végig a testemen, mire Castiel felém fordult.
- Fázol?
- Csak egy kicsit.
Felém lépett, majd megragadta a kabátomat.
- Ennél vékonyabbat nem tudtál volna felvenni? - kérdezte idegesen.
Lehajtottam a fejem, majd azt vettem észre, hogy Castiel levette a kabátját, majd az enyémből is kihálózta a testem.
Felém nyújtotta a kabátját.
- Vedd fel.
- De akkor te fogsz megfázni - ráztam a fejem.
- Vedd. Fel - felelte dühösen.
Rápillantottan. Szinte égetett a pillantása, ahogy végigpásztázta az arcomat.
Bólintottam. Elvettem tőle a kabátját, és belebújtam. Összehúztam a cipzárját, és azonnal elárasztotta a testemet Castiel melege.
- Legalább fedd fel az én kabátomat - könyörögtem.
- Nem kell. Elég buzisan néznék ki. És most nem hiányzik, hogy kiröhögj - mosolyodott el halványan.
Felkacagtam, de aztán Castiel kilépett a zuhogó esőbe. Utána indultam, majd felszálltam mögé a motorra. Jól éreztem magam tőle, hogy elmosolyodott.
Felszippantottam, majd átöleltem Castiel derekát. Olyan szorosan bújtam hozzá, ahogy csak tudtam. Reméltem, hogy fel tudnám melegíteni.
Ahogy elindultunk az esőbe, a sötét, és kopár tájat kezdtem el figyelni. Fák suhantak el, amik erősen hajladoztak a viharban. Halkan énekelni kezdtem, hogy ne csak az eső kopogását halljam.
- Dirty girl, gettin' down, dance with guys from outta town. Grab her ass, actin' tough, mess with her she'll fuck you up.
Emlékszem, hogy amikor Castiellel mentem el egy esti randira, bent a szórakozóhelyen ez a dal szólt. Castiel egyik kedvenc dala. Azóta a fejemben maradt a szövege.
Castiel leparkolt a házunk előtt, majd leállította a motort. Lepattant róla, majd én is leszálltam.
Belöktem a kapunkat, és befele vettem az irányt. Castiel minden egyes lépésemet követte, majd benyitottam a házunkba.
A döbbenet, ami az arcomat lepte el, leverhetetlen volt. Anya és apa ott táncoltak a folyosó közepén, Ethan pedig felhúzott szemöldökkel nézte őket. Persze nem az a HipHop táncról volt szó, hanem az a klasszikus, pörgetős.
Anya felénk pillantott, majd elmosolyodott.
- Szia, Avery!
- Szia, anya.
- Hé, Avery - lépett elő Castiel a hátam mögül. - Izé... Heló.
Anya összecsapta a kezét, majd felváltva nézett rám és Castiel-re.
- Oké, van egy kérdésem.
- Ahogy nekem is - lépett elő apa. - Milyen kabát van rajtad, Avery?
- És Castiel, miért vagy teljesen elázva? - kérdezte anya.
- A kabát Castielé - pillantottam le magamra.
- Óh. Ohó-ohó - vigyorgott anya. - Micsoda úriember! Odaadta neked a kabátját, hogy ne fázz? De aranyos... - vinnyogott, majd megcsapta apa mellkasát. - Bunkó! Te még a tetves ajtót se nyitod ki nekem.
Felnevettem, de aztán Castiel megragadta a kezem.
- Nem akarom megzavarni a nevetgélésedet, de nem sietnénk?
- Még nem kaptam normális magyarázatot - csóváltam a fejem.
- Most még nem is fogsz. Csak csináljuk, oké?!
Felhúzott az emeletre, de azért még hallottan, ahogy anyáék beszélgetnek.
- Egy fiút vitt fel a szobájába - mondta anya.
- Egy fiút? - kérdezte apa.
- Egy fiút - erősítette meg.
Castiel behúzott a szobába, majd becsukta az ajtót. Megkérdezte, hogy hol van egy táska, mire elkezdtem nyugtatni, hogy nyugodjon le. Mivel nem hallgatott rám, rákiáltottam.
- Castiel! Várj!
Megállt, majd felém fordult.
- Mi az?
- Nyugodj már le egy kicsit! Először is, nem mehetek el egy hétre szó nélkül! Másodszor pedig, semmi kedvem... Hány óra van? - nézek az órára. - Szóval semmi kedvem fél 11-kor elindulni, akárhova is akarsz vinni!
Castiel egy ideig csak bámult, de aztán elvigyorodott.
- Imádom amikor mérges vagy rám. Hihetetlenül szexi.
- Castiel!
Felnevetett, de aztán komoly lett a tekintete.
- Jól van. Akkor ma este itt maradunk. Majd holnap reggel indulunk.
- És mit mondunk a szüleimnek?
Castiel beletúrt a hajába.
- Majd kitalálok valamit. A lényeg, hogy akármit mondok, csak helyeselj.
Bólintottam, de aztán kivágódott az ajtó, és Ethan esett be rajta.
- Na most álljatok le!
Castiellel döbbenten kaptuk oda a tekintetünket. Miután Ethan észrevette, hogy mindketten ruhába vagyunk, kiegyenesedett.
- Én ezt nem értem...
- Mit? - kérdeztem.
- Most akkor... Akkor nem fogsz lefeküdni vele? - mutatott Castielre.
- Mivan'? Miért feküdnék le vele?! - akadtam ki.
- Hát, mert, mielőtt feljöttetek a szobába, Castiel mondta, hogy... Khm... - köhintett az öcsém. - Hogy csináljuk.
- Nem a szexre értette! Úristen! - akadtam ki. - Menj, és mond meg anyáéknak, hogy eszem ágában sincs lefeküdni vele!
Ethan bólintott, majd kiindult a szobámból. Az ajtóból visszafordul, majd rám pillantott.
- Anya üzeni, hogy menjetek le enni. Ha végeztetek - röhögte el magát.
- Menj a fenébe!
Ethan integetett, majd elhagyta a szobámat.
Ránéztem Castielre, majd intettem neki, hogy jöjjön le kajálni. Miután beért, egyszerre toppantunk be a konyhába.
Anya és apa felénk kapták a fejüket, majd elmosolyodtak.
- Nem feküdtem le vele. Félreértettétek amit mondott.
- Persze - válaszolt anya.
Leültünk az asztalhoz Castiellel, majd apa Piroskára pillantott.
- Castiel. Lefeküdtetek? - mosolygott az apám.
- Le.
Idegesen Castielre pillantottam, majd pofán vágtam a kenyérrel. Nevetve az arca elé kapta a tenyerét, és elhárította a dobásomat.
- Hazug tuskó! - kiáltottam rá.
- Nem döntötte meg. Én voltam bent a szobában. Benyitottam - ivott bele Ethan egy dobozos sörbe.
- Hé! Kiskorúak nem piálhatnak - szidta le anya.
- Igazad van, drágám. Add csak ide, Ethan - szólt apa.
Apa elvette Ethan kezéből az alkoholt, majd beleivott.
- Stan! - hökkent meg anya.
- Én nem vagyok kiskorú!
Anya legyintett, majd ismét Castiel felé fordultam.
- Minek kellett ezt mondanod?!
- Mit? - tettette a hülyét.
- Ne idegesítsél.
- Komolyan nem tudom, miről beszélsz - dőlt hátra, és a tarkójára kulcsolta a kezét.
- Hogy megfektettél! Minek mondtad, ha nem igaz?!
Castiel szokásos vigyorra húzta a száját.
- Mert imádom, amikor kiereszted a karmaidat, cica.
- Oké, elmegyek. Én ezt nem bírom - álltam fel.
- Itt maradsz - nyomott vissza anya a székre.
Fújtam egyet, majd észrevettem, hogy Castiel mély levegőt vesz. Rápillantottam, egy ideig elgyönyörködtem gyönyörű szemében, de aztán felém kapta a tekintetét.
- "Kezdhetjük?" - kérdezte a pillantása.
Bólintottam, mire Castiel megszólalt.
- Egyébként... Engedélyt szeretnék kérni maguktól.
Apa lerakta a sörös üveget, anya pedig fejbe csapta Castielt a konyharuhával.
- Megmondtam, hogy tegezz minket. Miről lenne szó?
- Az egyik barátom egy hetes házibulit rendez. Engem is elhívott, de Avery is jönni akar.
Anya felhúzta a szemöldökét, mire Castiel gyorsan javított.
- És a barátom, vagyis az illető lány.
Sokkal jobban tetszett anya pillantása.
- És, ez mit is foglal magába?
Anya mindig cseles volt, sose bízta a véletlenre a dolgot. Lehajtottam a fejem. Elbuktunk.
Vagyis, nem igazán. Castiel nyelve megeredt, és folyékony beszédbe kezdett. Döbbenve figyeltem, ahogy elnyeri anya bizalmát.
Olyan természetesen beszélt a buliról, ami persze kamu, mintha azt mondta volna el hogy mit vettünk bioszból.
Amint végzett, anya elmosolyodott.
- Oké, nekem nincs ellenemre. A lányom úgyis olyan, mint egy nyugdíjas. Kint kéne buliznia, de helyette egész nap csak itthon ül.
A szememet kezdtem el forgatni, mire Ethan felnevetett. Én is felkacagtam, de aztán rápillantottam Castielre. Mosolygott.
Bevált a tervünk.
- Elmegyünk innen.
- Micsoda? - értetlenkedtem. - Mégis hova?
- A fenébe is! - csattant fel. - Ne kérdezz! Csak gyere...
- Castiel...
- Kérlek, Szöszi.
Felpillantottam rá. A "kérlek" szót először hallottam a szájából.
Bólintottam, majd felé indultam. Felvettem a kabátomat, majd a cipőmet is. Castiel addig írt valakinek egy SMS-t, de nem tudom pontosan, kinek. Lehajolt, majd megvakarta Démon füle tövét, és kinyitotta az ajtót.
Kint persze zuhogott az eső, engem pedig megcsapott a hideg levegő. Borzongás futott végig a testemen, mire Castiel felém fordult.
- Fázol?
- Csak egy kicsit.
Felém lépett, majd megragadta a kabátomat.
- Ennél vékonyabbat nem tudtál volna felvenni? - kérdezte idegesen.
Lehajtottam a fejem, majd azt vettem észre, hogy Castiel levette a kabátját, majd az enyémből is kihálózta a testem.
Felém nyújtotta a kabátját.
- Vedd fel.
- De akkor te fogsz megfázni - ráztam a fejem.
- Vedd. Fel - felelte dühösen.
Rápillantottan. Szinte égetett a pillantása, ahogy végigpásztázta az arcomat.
Bólintottam. Elvettem tőle a kabátját, és belebújtam. Összehúztam a cipzárját, és azonnal elárasztotta a testemet Castiel melege.
- Legalább fedd fel az én kabátomat - könyörögtem.
- Nem kell. Elég buzisan néznék ki. És most nem hiányzik, hogy kiröhögj - mosolyodott el halványan.
Felkacagtam, de aztán Castiel kilépett a zuhogó esőbe. Utána indultam, majd felszálltam mögé a motorra. Jól éreztem magam tőle, hogy elmosolyodott.
Felszippantottam, majd átöleltem Castiel derekát. Olyan szorosan bújtam hozzá, ahogy csak tudtam. Reméltem, hogy fel tudnám melegíteni.
Ahogy elindultunk az esőbe, a sötét, és kopár tájat kezdtem el figyelni. Fák suhantak el, amik erősen hajladoztak a viharban. Halkan énekelni kezdtem, hogy ne csak az eső kopogását halljam.
- Dirty girl, gettin' down, dance with guys from outta town. Grab her ass, actin' tough, mess with her she'll fuck you up.
Emlékszem, hogy amikor Castiellel mentem el egy esti randira, bent a szórakozóhelyen ez a dal szólt. Castiel egyik kedvenc dala. Azóta a fejemben maradt a szövege.
Castiel leparkolt a házunk előtt, majd leállította a motort. Lepattant róla, majd én is leszálltam.
Belöktem a kapunkat, és befele vettem az irányt. Castiel minden egyes lépésemet követte, majd benyitottam a házunkba.
A döbbenet, ami az arcomat lepte el, leverhetetlen volt. Anya és apa ott táncoltak a folyosó közepén, Ethan pedig felhúzott szemöldökkel nézte őket. Persze nem az a HipHop táncról volt szó, hanem az a klasszikus, pörgetős.
Anya felénk pillantott, majd elmosolyodott.
- Szia, Avery!
- Szia, anya.
- Hé, Avery - lépett elő Castiel a hátam mögül. - Izé... Heló.
Anya összecsapta a kezét, majd felváltva nézett rám és Castiel-re.
- Oké, van egy kérdésem.
- Ahogy nekem is - lépett elő apa. - Milyen kabát van rajtad, Avery?
- És Castiel, miért vagy teljesen elázva? - kérdezte anya.
- A kabát Castielé - pillantottam le magamra.
- Óh. Ohó-ohó - vigyorgott anya. - Micsoda úriember! Odaadta neked a kabátját, hogy ne fázz? De aranyos... - vinnyogott, majd megcsapta apa mellkasát. - Bunkó! Te még a tetves ajtót se nyitod ki nekem.
Felnevettem, de aztán Castiel megragadta a kezem.
- Nem akarom megzavarni a nevetgélésedet, de nem sietnénk?
- Még nem kaptam normális magyarázatot - csóváltam a fejem.
- Most még nem is fogsz. Csak csináljuk, oké?!
Felhúzott az emeletre, de azért még hallottan, ahogy anyáék beszélgetnek.
- Egy fiút vitt fel a szobájába - mondta anya.
- Egy fiút? - kérdezte apa.
- Egy fiút - erősítette meg.
Castiel behúzott a szobába, majd becsukta az ajtót. Megkérdezte, hogy hol van egy táska, mire elkezdtem nyugtatni, hogy nyugodjon le. Mivel nem hallgatott rám, rákiáltottam.
- Castiel! Várj!
Megállt, majd felém fordult.
- Mi az?
- Nyugodj már le egy kicsit! Először is, nem mehetek el egy hétre szó nélkül! Másodszor pedig, semmi kedvem... Hány óra van? - nézek az órára. - Szóval semmi kedvem fél 11-kor elindulni, akárhova is akarsz vinni!
Castiel egy ideig csak bámult, de aztán elvigyorodott.
- Imádom amikor mérges vagy rám. Hihetetlenül szexi.
- Castiel!
Felnevetett, de aztán komoly lett a tekintete.
- Jól van. Akkor ma este itt maradunk. Majd holnap reggel indulunk.
- És mit mondunk a szüleimnek?
Castiel beletúrt a hajába.
- Majd kitalálok valamit. A lényeg, hogy akármit mondok, csak helyeselj.
Bólintottam, de aztán kivágódott az ajtó, és Ethan esett be rajta.
- Na most álljatok le!
Castiellel döbbenten kaptuk oda a tekintetünket. Miután Ethan észrevette, hogy mindketten ruhába vagyunk, kiegyenesedett.
- Én ezt nem értem...
- Mit? - kérdeztem.
- Most akkor... Akkor nem fogsz lefeküdni vele? - mutatott Castielre.
- Mivan'? Miért feküdnék le vele?! - akadtam ki.
- Hát, mert, mielőtt feljöttetek a szobába, Castiel mondta, hogy... Khm... - köhintett az öcsém. - Hogy csináljuk.
- Nem a szexre értette! Úristen! - akadtam ki. - Menj, és mond meg anyáéknak, hogy eszem ágában sincs lefeküdni vele!
Ethan bólintott, majd kiindult a szobámból. Az ajtóból visszafordul, majd rám pillantott.
- Anya üzeni, hogy menjetek le enni. Ha végeztetek - röhögte el magát.
- Menj a fenébe!
Ethan integetett, majd elhagyta a szobámat.
Ránéztem Castielre, majd intettem neki, hogy jöjjön le kajálni. Miután beért, egyszerre toppantunk be a konyhába.
Anya és apa felénk kapták a fejüket, majd elmosolyodtak.
- Nem feküdtem le vele. Félreértettétek amit mondott.
- Persze - válaszolt anya.
Leültünk az asztalhoz Castiellel, majd apa Piroskára pillantott.
- Castiel. Lefeküdtetek? - mosolygott az apám.
- Le.
Idegesen Castielre pillantottam, majd pofán vágtam a kenyérrel. Nevetve az arca elé kapta a tenyerét, és elhárította a dobásomat.
- Hazug tuskó! - kiáltottam rá.
- Nem döntötte meg. Én voltam bent a szobában. Benyitottam - ivott bele Ethan egy dobozos sörbe.
- Hé! Kiskorúak nem piálhatnak - szidta le anya.
- Igazad van, drágám. Add csak ide, Ethan - szólt apa.
Apa elvette Ethan kezéből az alkoholt, majd beleivott.
- Stan! - hökkent meg anya.
- Én nem vagyok kiskorú!
Anya legyintett, majd ismét Castiel felé fordultam.
- Minek kellett ezt mondanod?!
- Mit? - tettette a hülyét.
- Ne idegesítsél.
- Komolyan nem tudom, miről beszélsz - dőlt hátra, és a tarkójára kulcsolta a kezét.
- Hogy megfektettél! Minek mondtad, ha nem igaz?!
Castiel szokásos vigyorra húzta a száját.
- Mert imádom, amikor kiereszted a karmaidat, cica.
- Oké, elmegyek. Én ezt nem bírom - álltam fel.
- Itt maradsz - nyomott vissza anya a székre.
Fújtam egyet, majd észrevettem, hogy Castiel mély levegőt vesz. Rápillantottam, egy ideig elgyönyörködtem gyönyörű szemében, de aztán felém kapta a tekintetét.
- "Kezdhetjük?" - kérdezte a pillantása.
Bólintottam, mire Castiel megszólalt.
- Egyébként... Engedélyt szeretnék kérni maguktól.
Apa lerakta a sörös üveget, anya pedig fejbe csapta Castielt a konyharuhával.
- Megmondtam, hogy tegezz minket. Miről lenne szó?
- Az egyik barátom egy hetes házibulit rendez. Engem is elhívott, de Avery is jönni akar.
Anya felhúzta a szemöldökét, mire Castiel gyorsan javított.
- És a barátom, vagyis az illető lány.
Sokkal jobban tetszett anya pillantása.
- És, ez mit is foglal magába?
Anya mindig cseles volt, sose bízta a véletlenre a dolgot. Lehajtottam a fejem. Elbuktunk.
Vagyis, nem igazán. Castiel nyelve megeredt, és folyékony beszédbe kezdett. Döbbenve figyeltem, ahogy elnyeri anya bizalmát.
Olyan természetesen beszélt a buliról, ami persze kamu, mintha azt mondta volna el hogy mit vettünk bioszból.
Amint végzett, anya elmosolyodott.
- Oké, nekem nincs ellenemre. A lányom úgyis olyan, mint egy nyugdíjas. Kint kéne buliznia, de helyette egész nap csak itthon ül.
A szememet kezdtem el forgatni, mire Ethan felnevetett. Én is felkacagtam, de aztán rápillantottam Castielre. Mosolygott.
Bevált a tervünk.
Meleg vizet engedtem a kádba, majd levetkőztem. A tükör elé álltam, majd eleresztettem a hasizmokat. Egy kicsit híztam az elmúlt időbe, de szerencsére nem látszik annyira.
Felkötöttem egy kontyba a hajam, majd beültem a kádba. A hab eltakarta az egész testem, beleértve a melleimet is.
Kopogtattak az ajtón. Odapillantottam, majd kikiáltottam.
- Tessék?
- Bejöhetek?
Reménykedtem benne, hogy Ethan kérdezi, de nem ő volt. Castiel mély, fátyolos hangja csengett a levegőben.
- Miért?
- Elmagyarázni a dolgokat.
Újra lepillantottam magamra, de aztán válaszoltam.
- Gyere.
Castiel benyitott. Becsukta maga mögött az ajtót, majd a mellette lévő székről egy fogasra rakta a ruháimat, és a széket a kád mellé húzta. Leült, majd a karjával a kád szélén támaszkodva, lepillantott rám.
- Felesleges, a "bájaimat" eltakarja a hab.
Castiel elvigyorodott.
- Azért reméltem, hogy hab nélkül fürdesz.
- Így jártál.
Castiel felnevetett, majd óvatosan beledugta a kezét a vízbe. Kiemelt egy kis habot, majd az arcomba fújta.
- Na! - nevettem.
Castiel rám mosolygott, de aztán felsóhajtott.
- Hány kérdésre kérsz választ?
Elfordítottam a fejem.
- Ki hívott? Mi történt? Mit mondott? Hova kell mennünk?
Castiel hátradőlt.
- Nem tudom, ki volt pontosan a hívó. De szerintem az az öltönyös férfi lehetett, aki minket követett. Emlékszel rá?
Bólintottam.
- Azt mondta, hogy 24 órám van, hogy átadjalak téged, különben megölnek mindenkit. A szüleinket, a testvéredet, és minket is.
Elkerekedett a szemem. Castielre pillantottam, majd le a habokra.
Ismét bólintottam.
Castiel felsóhajtott.
- És, hogy hova megyünk? Úgymond elrejtelek. Holnap pontosan megtudod.
Nem szóltam semmit. A sós könnyeim a habokon landoltak, majd Castiel felém nyúlt, és felé fordította a fejem.
- Ne sírj. Megoldjuk.
- Biztos vagy benne? - szipogtam.
- Hát, ha nem, akkor meg szerintem Istent fogjuk boldogítani ott fent.
Halkan felkacagtam, de aztán anya nyitott be.
- Avery, bejövök egy kicsit.
Castiel hátrafordult, anya pedig elmosolyodott.
- Ne is foglalkozzatok velem.
Castiel bólintott, majd visszafordult felém.
- Nem hiszem el, hogy csak ilyenekre tudsz gondolni - folytattam az eddigi beszélgetésünket.
- Az már egy jó hír, hogy megnevettettelek.
Felsóhajtottam, de aztán ismét lehajtottam a fejem.
- Szöszi, ne kezdj el megint sírni.
- Nem fogok - töröltem meg a szemem, majd keserűen felkacagtam.
Hallottam, ahogy anya elhagyja a fürdőszobát, majd én is szóltam Castiel-nek, hogy szeretnék felöltözni. Bólintott, majd kiment.
Kiszálltam a kádból, és felvettem a pizsamámat. Leengedtem a vizet, és kinyitottam az ajtót. Lementem a nappaliba, amíg Castiel lefoglalta a fürdőt. Ebből a jelzésből egyértelművé vált, hogy itt marad éjszakára.
Odaálltam anya mellé, és beszélgettem vele egy kicsit, miközben mosogatott. Apa mellé leültem a kanapéra, és a híreket bámultam üveges tekintettel, miközben apa újságot olvasott. Hogy hogyan tudta egyszerre a két dolgot csinálni, az maga a rejtély...
Aztán felmentem Ethan szobájába. Az elmúlt időben elhanyagoltuk a kapcsolatunkat, alig beszélgettünk szinte.
Bekopogtam, majd benyitottam. Ethan az ágyában feküdve nyomta a konzolt, majd felém pillantott.
- Bújj ide!
Odamásztam mellé, majd bebújtam a takaró alá. Nekidőltem a mellkasának, majd a TV-t bámultam.
- Nagyon ismerős ez a játék.
- Ez megmagyarázható.
- Miért, mi ez?
- Assasin's Creed lll. Ez az, amit egyszer Castiellel vettél.
- Emlékszem rá - nevettem fel. - Castiel azóta tud a múltamról.
- Elmondtad neki?
- Ühüm.
Ethan bólintott.
- Avery...
- Tessék?
- Lehet, hogy anyáékat be lehet csapni ezzel a házibulis mesével, de engem nem. Hova mentek igazából? - nézett rám.
Felsóhajtottam, majd lehajtottam a fejem. Ethan az egyik legfontosabb ember a világon számomra. Megérdemli az igazságot.
Rá pillantottam, majd belekezdtem.
Elmeséltem mindent. Aident, Stevet, Lucot, a verekedésüket, és hogy engem is keresnek. Hogy Castiel kapott egy hívást, és ha nem ad át, mindkettőnket megölnek.
A mondandó után feszülten vártam Ethan válaszát.
Ledobta a konzolt, majd egyetlen egy szót szólt.
- Mivan'?
Felnevettem, de aztán Ethan helyesbített.
- Nem arra értettem. Akkor most egy hétig nem is leszel itthon?!
- Baj?
- Baj? Baj? - akadt ki. - Naná, hogy baj! Kivel fogok dumálni, meg Mortal Kombat X-t játszani?!
- Majd áthívsz valakit - nevettem.
Kibújtam a takaró alól, majd lecsúsztam az ágyról.
- Avery.
Visszapillantottam.
- Meg kell ígérned két dolgot.
- Mi lenne az? - húztam fel a szemöldököm.
- Az egyik, hogy tartunk egy tesó napot - vigyorgott. - A második, hogy be kell mutatnod nekem ezt az Aiden és Steve gyereket.
- Steve nem gyerek - ráztam a kezem. - Már 30 éves.
- Komolyan?
- Nem.. Igazából 100 valamennyi... - nevettem el magam.
Ethan hátrahőkölt, de aztán felkacagott.
Intettem neki, majd kimentem a szobájából.
Felsóhajtottam, majd a sajátom felé indultam. Benyitottam, majd elkerekedett szemmel láttam, hogy Castielt már rég elnyomta az álom. Félmeztelenül, a hadán feküdve aludt az ágyamba, a karja majdnem lelógott a padlóra.
Elmosolyodtam, majd befeküdtem mellé. Betakartam magunkat, majd lehunytam a szemem.
Felkötöttem egy kontyba a hajam, majd beültem a kádba. A hab eltakarta az egész testem, beleértve a melleimet is.
Kopogtattak az ajtón. Odapillantottam, majd kikiáltottam.
- Tessék?
- Bejöhetek?
Reménykedtem benne, hogy Ethan kérdezi, de nem ő volt. Castiel mély, fátyolos hangja csengett a levegőben.
- Miért?
- Elmagyarázni a dolgokat.
Újra lepillantottam magamra, de aztán válaszoltam.
- Gyere.
Castiel benyitott. Becsukta maga mögött az ajtót, majd a mellette lévő székről egy fogasra rakta a ruháimat, és a széket a kád mellé húzta. Leült, majd a karjával a kád szélén támaszkodva, lepillantott rám.
- Felesleges, a "bájaimat" eltakarja a hab.
Castiel elvigyorodott.
- Azért reméltem, hogy hab nélkül fürdesz.
- Így jártál.
Castiel felnevetett, majd óvatosan beledugta a kezét a vízbe. Kiemelt egy kis habot, majd az arcomba fújta.
- Na! - nevettem.
Castiel rám mosolygott, de aztán felsóhajtott.
- Hány kérdésre kérsz választ?
Elfordítottam a fejem.
- Ki hívott? Mi történt? Mit mondott? Hova kell mennünk?
Castiel hátradőlt.
- Nem tudom, ki volt pontosan a hívó. De szerintem az az öltönyös férfi lehetett, aki minket követett. Emlékszel rá?
Bólintottam.
- Azt mondta, hogy 24 órám van, hogy átadjalak téged, különben megölnek mindenkit. A szüleinket, a testvéredet, és minket is.
Elkerekedett a szemem. Castielre pillantottam, majd le a habokra.
Ismét bólintottam.
Castiel felsóhajtott.
- És, hogy hova megyünk? Úgymond elrejtelek. Holnap pontosan megtudod.
Nem szóltam semmit. A sós könnyeim a habokon landoltak, majd Castiel felém nyúlt, és felé fordította a fejem.
- Ne sírj. Megoldjuk.
- Biztos vagy benne? - szipogtam.
- Hát, ha nem, akkor meg szerintem Istent fogjuk boldogítani ott fent.
Halkan felkacagtam, de aztán anya nyitott be.
- Avery, bejövök egy kicsit.
Castiel hátrafordult, anya pedig elmosolyodott.
- Ne is foglalkozzatok velem.
Castiel bólintott, majd visszafordult felém.
- Nem hiszem el, hogy csak ilyenekre tudsz gondolni - folytattam az eddigi beszélgetésünket.
- Az már egy jó hír, hogy megnevettettelek.
Felsóhajtottam, de aztán ismét lehajtottam a fejem.
- Szöszi, ne kezdj el megint sírni.
- Nem fogok - töröltem meg a szemem, majd keserűen felkacagtam.
Hallottam, ahogy anya elhagyja a fürdőszobát, majd én is szóltam Castiel-nek, hogy szeretnék felöltözni. Bólintott, majd kiment.
Kiszálltam a kádból, és felvettem a pizsamámat. Leengedtem a vizet, és kinyitottam az ajtót. Lementem a nappaliba, amíg Castiel lefoglalta a fürdőt. Ebből a jelzésből egyértelművé vált, hogy itt marad éjszakára.
Odaálltam anya mellé, és beszélgettem vele egy kicsit, miközben mosogatott. Apa mellé leültem a kanapéra, és a híreket bámultam üveges tekintettel, miközben apa újságot olvasott. Hogy hogyan tudta egyszerre a két dolgot csinálni, az maga a rejtély...
Aztán felmentem Ethan szobájába. Az elmúlt időben elhanyagoltuk a kapcsolatunkat, alig beszélgettünk szinte.
Bekopogtam, majd benyitottam. Ethan az ágyában feküdve nyomta a konzolt, majd felém pillantott.
- Bújj ide!
Odamásztam mellé, majd bebújtam a takaró alá. Nekidőltem a mellkasának, majd a TV-t bámultam.
- Nagyon ismerős ez a játék.
- Ez megmagyarázható.
- Miért, mi ez?
- Assasin's Creed lll. Ez az, amit egyszer Castiellel vettél.
- Emlékszem rá - nevettem fel. - Castiel azóta tud a múltamról.
- Elmondtad neki?
- Ühüm.
Ethan bólintott.
- Avery...
- Tessék?
- Lehet, hogy anyáékat be lehet csapni ezzel a házibulis mesével, de engem nem. Hova mentek igazából? - nézett rám.
Felsóhajtottam, majd lehajtottam a fejem. Ethan az egyik legfontosabb ember a világon számomra. Megérdemli az igazságot.
Rá pillantottam, majd belekezdtem.
Elmeséltem mindent. Aident, Stevet, Lucot, a verekedésüket, és hogy engem is keresnek. Hogy Castiel kapott egy hívást, és ha nem ad át, mindkettőnket megölnek.
A mondandó után feszülten vártam Ethan válaszát.
Ledobta a konzolt, majd egyetlen egy szót szólt.
- Mivan'?
Felnevettem, de aztán Ethan helyesbített.
- Nem arra értettem. Akkor most egy hétig nem is leszel itthon?!
- Baj?
- Baj? Baj? - akadt ki. - Naná, hogy baj! Kivel fogok dumálni, meg Mortal Kombat X-t játszani?!
- Majd áthívsz valakit - nevettem.
Kibújtam a takaró alól, majd lecsúsztam az ágyról.
- Avery.
Visszapillantottam.
- Meg kell ígérned két dolgot.
- Mi lenne az? - húztam fel a szemöldököm.
- Az egyik, hogy tartunk egy tesó napot - vigyorgott. - A második, hogy be kell mutatnod nekem ezt az Aiden és Steve gyereket.
- Steve nem gyerek - ráztam a kezem. - Már 30 éves.
- Komolyan?
- Nem.. Igazából 100 valamennyi... - nevettem el magam.
Ethan hátrahőkölt, de aztán felkacagott.
Intettem neki, majd kimentem a szobájából.
Felsóhajtottam, majd a sajátom felé indultam. Benyitottam, majd elkerekedett szemmel láttam, hogy Castielt már rég elnyomta az álom. Félmeztelenül, a hadán feküdve aludt az ágyamba, a karja majdnem lelógott a padlóra.
Elmosolyodtam, majd befeküdtem mellé. Betakartam magunkat, majd lehunytam a szemem.
Yves
Nyöszörögve nyitottam ki a szemem. Egy lámpa világított rám, majd lassan oldalra fordítottam a fejem, de aztán újra vissza.
Miután teljesen kitisztult a látásom, körbe kémleltem. Mindenhol fehérség vett körül. Fehér falak, fehér padló, fehér bútorok, és fehér lepedő. A ruha is fehér volt, akit rám adtak. A homlokomra egy rongyot tettek, és rajtam volt a szemüvegem.
Miután teljesen kitisztult a látásom, körbe kémleltem. Mindenhol fehérség vett körül. Fehér falak, fehér padló, fehér bútorok, és fehér lepedő. A ruha is fehér volt, akit rám adtak. A homlokomra egy rongyot tettek, és rajtam volt a szemüvegem.
Egy kórházban vagyok.
Nem akartam ide kerülni, mégis itt vagyok.
Lassan felültem, majd jobban szemügyre vettem a helységet. Levettem a szemüvegemet, és a komódra tettem.
Egyedül voltam, sehol egy másik ember, vagy nővér.
Kinyílt az ajtó, és Evy lépett be rajta.
- Evy! - szóltam halkan.
Amint közelebb ért hozzám, észrevettem, hogy könny csillog a szemében.
- Baj van? - kérdeztem.
Leült mellém, majd sírva megkérdezte.
- Mi a fene van veled, Yves?! Amikor rosszul vagy, miért mész ki?! Miért hagyod, hogy agyon verjenek?! Miért?! - megtörölte a szemét, majd folytatta. - Van fogalmad róla, mit tudtak meg az orvosok?!
- Nem... Nem tudom - makogtam.
Evy tovább sírt, én pedig az ölembe ejtett kezemet kezdtem el tanulmányozni.
- Hol vannak anyáék? - suttogtam.
- Miután megtudták a hírt, anyukád egyből hívta az apukádat. Nem a normálisat, hanem a nevelődet.
- Gus itthon van? - jött meg a hangom.
A nevelő apám rengeteget dolgozik, ezért mindig külföldön van. Néha-néha hazajön, főleg amikor ünnep van.
Imádom Gust. Hihetetlenül jófej, törődik anyával, velem, és a húgommal. Viszont sokat dolgozik. A húgomnak ő a valódi apja. Én sajnos ezt nem mondhatom el.
- Igen, hazajött - szipogott Evy. - Azonnal bejöttek ide, de mivel teljesen eszméletlen voltál, az orvos hazaküldte őket. Majd szólnak nekik, ha felébredtél. Úgy sajnálom őket... Ez... Ez még nekem is friss... Most tudtam meg a vizsgálatok eredményét...
Ismét kinyílt az ajtó. De most egy orvos lépett be rajta, az ápolónővel a nyomában.
- Yves, felébredtél? - néz rám.
- "Nem, még alszok" - gondoltam magamban.
- Igen - válaszoltam.
- Amíg eszméletlen voltál, pár vizsgálatot végeztünk rajtad. Nemrég derült ki az eredmény.
Kérdő tekintettel vártam a folytatást. Az orvos levette a szemüvegét, és megtörölte. Visszaillesztette az orrára, majd felém fordult.
- A vizsgálatok alapján egy rossz hírt kell közölnünk, Yves.
Felsóhajtott.
- Mivel több vizsgálatot is végeztünk, így félreérthetetlen az eredmény. Sajnáljuk Yves, de maga agydaganatos.
Nyeltem egyet.
- Körülbelül 1 hónapja van hátra. Vagy még annyi se. Ha lehet, minél előbb meg kéne műtenünk. De sajnos ezek a műtétek 75%-ban rosszul végződnek.
Ha nem műtenek, meghalok. Ha műtenek, meghalok.
Az orvos beszélt hozzám, de semmit se hallottam. Szó szerint nem kaptam levegőt. A fuldoklás határán jártam.
Mindenki kiment. Evy nem bírta a nyomást, miszerint rákos a legjobb barátja. Az orvos pedig miután elmondta, ment egy másik pácienshez.
Csak ott ültem. Előre figyeltem, nem szóltam semmit.
Ez nem lehet igaz. Ez nem történhet meg velem. Ez... Ez nem...
A telefonomért nyúltam, és bepötyögtem egy üzenetet Avery-nek.
Avery, be tudnád jönni a kórházba? Fontos.
Pár másodperccel később jött a válasz.
Sajnos nem. Majd beszélünk. Puszi.
Ennyi. Ennyivel lezárt.
Megszorítottam, majd egy kiáltással a falhoz vágtam a telefonomat. Hangos csattanással esett a földre.
Visszazuhantam az ágyra, majd a plafont kezdtem el bámulni. De aztán az oldalamra fordultam, és behunytam a szemem.
Megszorítottam, majd egy kiáltással a falhoz vágtam a telefonomat. Hangos csattanással esett a földre.
Visszazuhantam az ágyra, majd a plafont kezdtem el bámulni. De aztán az oldalamra fordultam, és behunytam a szemem.
Avery
- Hé, Szöszi, ébredj.
Castiel halkan, rázogatva ébresztgetett. Nyöszörögve kinyitottam a szemem, majd Castiel ismét megszólalt.
- Gyere. Induljunk. Pakold össze a cuccaidat.
Ásítottam egyet.
- Hány óra van?
- Fél nyolc. A többiek még alszanak. Ilyenkor kell indulnunk.
Felkeltem, majd előhalásztam egy táskát. Addig Castiel lement a konyhába, így nyugodtan tudtam pakolni.
Fehérnemű, póló, gatya, és a pizsim. Bementem a fürdőbe, majd belevágtam a táskámba a törülközőm, a fogkefém, a borotvám, és a fogrémemet. Mivel nem mehetek ki az utcára, sminket minek vigyek? Na ugye.
Visszamentem a szobába, elraktam a töltőmet, és a telefonomat. Majd felvettem egy fehér pólót, felé pedig egy fekete kapucnis pulcsit, amin egy I don't care felirat díszelgett. Felvettem egy fekete farmert, fekete zoknival. Lementem a konyhába, majd elvettem Castiel-től a szendvicsemet.
- Nocsak, Curt-nek és Aiden-nek nem akartál segíteni. Mégis tudsz szendvicset csinálni? - lengettem meg a kezembe a kaját.
- Szendvicset mindenki tud - mosolygott.
Lépteket hallottunk a lépcsők felől, így oda kaptuk a tekintetünket.
Ethan jelent meg. A szokásos póló és melegítő pizsit vette fel. A haját elaludta, majd rán pillantott.
- Máris mentek?
- Aham - bólintottam.
Felkaptam a táskámat a vállamra, és felvettem a cipőmet. A fejemre húztam a kapucnit, és Castiel is így cselekedett.
- Mint az Assasin's Creed-ben - mosolygott.
Felkacagtam, de aztán odaléptem Ethan elé. Erősen magához szorított, úgy ölelt.
Mikor már minden levegőt kipréselt belőlem, elengedett. A két kezébe fogta az arcomat, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Vigyázz magadra.
- Meglesz - bólintottam. - Ha nem jövök vissza, mondd meg anyáéknak, hogy imádom őket. És köszönök mindent.
Ethan fájdalmasan bólintott.
- Oké. Szeretlek - suttogta.
- Én is szeretlek.
Castiel halkan, rázogatva ébresztgetett. Nyöszörögve kinyitottam a szemem, majd Castiel ismét megszólalt.
- Gyere. Induljunk. Pakold össze a cuccaidat.
Ásítottam egyet.
- Hány óra van?
- Fél nyolc. A többiek még alszanak. Ilyenkor kell indulnunk.
Felkeltem, majd előhalásztam egy táskát. Addig Castiel lement a konyhába, így nyugodtan tudtam pakolni.
Fehérnemű, póló, gatya, és a pizsim. Bementem a fürdőbe, majd belevágtam a táskámba a törülközőm, a fogkefém, a borotvám, és a fogrémemet. Mivel nem mehetek ki az utcára, sminket minek vigyek? Na ugye.
Visszamentem a szobába, elraktam a töltőmet, és a telefonomat. Majd felvettem egy fehér pólót, felé pedig egy fekete kapucnis pulcsit, amin egy I don't care felirat díszelgett. Felvettem egy fekete farmert, fekete zoknival. Lementem a konyhába, majd elvettem Castiel-től a szendvicsemet.
- Nocsak, Curt-nek és Aiden-nek nem akartál segíteni. Mégis tudsz szendvicset csinálni? - lengettem meg a kezembe a kaját.
- Szendvicset mindenki tud - mosolygott.
Lépteket hallottunk a lépcsők felől, így oda kaptuk a tekintetünket.
Ethan jelent meg. A szokásos póló és melegítő pizsit vette fel. A haját elaludta, majd rán pillantott.
- Máris mentek?
- Aham - bólintottam.
Felkaptam a táskámat a vállamra, és felvettem a cipőmet. A fejemre húztam a kapucnit, és Castiel is így cselekedett.
- Mint az Assasin's Creed-ben - mosolygott.
Felkacagtam, de aztán odaléptem Ethan elé. Erősen magához szorított, úgy ölelt.
Mikor már minden levegőt kipréselt belőlem, elengedett. A két kezébe fogta az arcomat, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Vigyázz magadra.
- Meglesz - bólintottam. - Ha nem jövök vissza, mondd meg anyáéknak, hogy imádom őket. És köszönök mindent.
Ethan fájdalmasan bólintott.
- Oké. Szeretlek - suttogta.
- Én is szeretlek.
- Hívj. Minden nap...
- Ma is...?
- Persze...
Egy csókot nyomtam az arcára, majd elléptem tőle.
Castiel és Ethan egymás szemébe bámult. Egy kis idő után Castiel bólintott, majd kinyitotta az ajtót. Rápillantottam Ethan-re. Beletúrt a hajába, majd keserűen felnevetett.
Egy csókot nyomtam az arcára, majd elléptem tőle.
Castiel és Ethan egymás szemébe bámult. Egy kis idő után Castiel bólintott, majd kinyitotta az ajtót. Rápillantottam Ethan-re. Beletúrt a hajába, majd keserűen felnevetett.
Elmosolyodtam, majd kimentem a házból.
A kapun kilépve utoljára visszapillantottam a házunkra. A házra, ahova nemrég költöztem be. Ahol új életet kezdtem.
- Lehet sose jövök ide vissza - mondtam. Castiel megállt, és rám nézett.
- Hát, ha itt totojázol, akkor nem is fogsz visszajönni.
Felnevettem, de aztán felültem Castiel mögé a motorra. Beizzította, majd észrevettem, hogy Ethan az ablakból figyel minket.
Utoljára végignéztem a házon, de aztán elhagytuk a területet.
- Lehet sose jövök ide vissza - mondtam. Castiel megállt, és rám nézett.
- Hát, ha itt totojázol, akkor nem is fogsz visszajönni.
Felnevettem, de aztán felültem Castiel mögé a motorra. Beizzította, majd észrevettem, hogy Ethan az ablakból figyel minket.
Utoljára végignéztem a házon, de aztán elhagytuk a területet.
Castiel egy egész különleges helyen állt meg. Ebben a negyedben még sose jártam, és nem is hallottam felőle. Kopár, kietlen hely volt.
Egy panel lakásnál parkolt le. Leszálltam, majd felpillantottam. Hét emeletnél nem lehet több.
- Harmadik.
Visszafordultam.
- Tessék?
- Harmadik emeletre megyünk.
Bólintottam, de aztán Castiel elővette a telefonját, rápillantott, majd beütötte a kódot. Recsegve kinyílt az ajtó, és benyomultunk rajta.
Felbaktattunk a harmadik emeletre, majd Castiel az egyik lakásnál megállt, elővette a zsebéből a kulcsot, és kinyitotta az ajtót.
- Hát, ne várj luxus lakosztályt.
Kitárta az ajtót, én pedig bementem.
Nem közönséges lakás volt. Le volt pukkanva, alig volt benne valami. Csupán néhány bútor.
- Egy haveromé. Azt mondta nekem, hogy ha egyedül akarok lenni, távol a családomtól, akkor idejöhetek.
- De te alapjáratban is egyedül laksz.
Castiel lehajtott fejjel felnevetett.
- Ezt is mondtam neki.
Ledobtam a táskámat, majd jobban körbekémleltem. Konyha, fürdő, egy nappali, és egy hálószoba. A nappaliban állva, megjegyeztem valamit.
- Ez túl nagy. Mármint, hogy nekem. Hisz egyedül leszek.
- Aha. Csak nem leszel egyedül. Én is itt maradok - fonta össze a karját a mellkasa előtt Castiel, és az ajtófélfának dőlt.
Odakaptam a tekintetemet.
- Micsoda?
- Nem foglak egyedül hagyni. El tudom képzelni, hogy beülsz a sarokba, és késsel vagdosod magad a nyomás miatt.
Felkacagtam, de aztán bementem a hálószobába.
Egyszemélyes ágyat vártam. De helyette egy franciaágy foglalt helyet, pont középen. Mellette egy szekrény volt, az ágy szélénél pedig bal és jobb oldalt egy komód található.
Castiel bement, és rázuhant az ágyra. A fejét a párnába fúrta, mire elnevettem magam.
Kimentem, és kipakoltam a cuccaimat. A fürdőbe kiraktam a fogkefémet, és ezeket, majd a hálószobába visszatérve bepakoltam a szekrénybe.
- És a te cuccaid? - nézek Castielre.
- Majd elmegyek értük. De előbb ide kellett hozzalak - nyögte ki nagy nehezen.
Felkacagtam.
- És értem én, hogy itt leszünk. De hogy szerzünk kaját?
- Azt bízd csak rám.
Rámosolyogtam, majd visszamentem a nappaliba.
Pár perccel később Castiel kinyitotta az ajtót, és mondta, hogy mindjárt jön. A cuccaiért megy vissza, körülbelül 10 perc múlva itt van.
Becsukódott az ajtó, Castiel pedig eltűnt. Egyedül maradtam.
Most féltem csak igazán.
Egy panel lakásnál parkolt le. Leszálltam, majd felpillantottam. Hét emeletnél nem lehet több.
- Harmadik.
Visszafordultam.
- Tessék?
- Harmadik emeletre megyünk.
Bólintottam, de aztán Castiel elővette a telefonját, rápillantott, majd beütötte a kódot. Recsegve kinyílt az ajtó, és benyomultunk rajta.
Felbaktattunk a harmadik emeletre, majd Castiel az egyik lakásnál megállt, elővette a zsebéből a kulcsot, és kinyitotta az ajtót.
- Hát, ne várj luxus lakosztályt.
Kitárta az ajtót, én pedig bementem.
Nem közönséges lakás volt. Le volt pukkanva, alig volt benne valami. Csupán néhány bútor.
- Egy haveromé. Azt mondta nekem, hogy ha egyedül akarok lenni, távol a családomtól, akkor idejöhetek.
- De te alapjáratban is egyedül laksz.
Castiel lehajtott fejjel felnevetett.
- Ezt is mondtam neki.
Ledobtam a táskámat, majd jobban körbekémleltem. Konyha, fürdő, egy nappali, és egy hálószoba. A nappaliban állva, megjegyeztem valamit.
- Ez túl nagy. Mármint, hogy nekem. Hisz egyedül leszek.
- Aha. Csak nem leszel egyedül. Én is itt maradok - fonta össze a karját a mellkasa előtt Castiel, és az ajtófélfának dőlt.
Odakaptam a tekintetemet.
- Micsoda?
- Nem foglak egyedül hagyni. El tudom képzelni, hogy beülsz a sarokba, és késsel vagdosod magad a nyomás miatt.
Felkacagtam, de aztán bementem a hálószobába.
Egyszemélyes ágyat vártam. De helyette egy franciaágy foglalt helyet, pont középen. Mellette egy szekrény volt, az ágy szélénél pedig bal és jobb oldalt egy komód található.
Castiel bement, és rázuhant az ágyra. A fejét a párnába fúrta, mire elnevettem magam.
Kimentem, és kipakoltam a cuccaimat. A fürdőbe kiraktam a fogkefémet, és ezeket, majd a hálószobába visszatérve bepakoltam a szekrénybe.
- És a te cuccaid? - nézek Castielre.
- Majd elmegyek értük. De előbb ide kellett hozzalak - nyögte ki nagy nehezen.
Felkacagtam.
- És értem én, hogy itt leszünk. De hogy szerzünk kaját?
- Azt bízd csak rám.
Rámosolyogtam, majd visszamentem a nappaliba.
Pár perccel később Castiel kinyitotta az ajtót, és mondta, hogy mindjárt jön. A cuccaiért megy vissza, körülbelül 10 perc múlva itt van.
Becsukódott az ajtó, Castiel pedig eltűnt. Egyedül maradtam.
Most féltem csak igazán.
Larry
Miután felvettem a cipőmet, és elköszöntem a nővéremtől, elhagytam a házunkat. Dipper üzent, hogy menjek a parkba, fontos dologról van szó.
A járdán lépkedve, összehúztam a kabátomat. Felraktam a fejemre a fejhallgatómat, majd bekapcsoltan egy zenét a telefonomon. Felhúztam a kapucnimat, majd úgy sétáltam tovább.
Befordultam a parkba, majd észrevettem a többieket. Vagyis Dipper, Libby, Eve, és az új lány, Scy volt ott. Valamint Zed.
- Hali - köszöntem.
- Meg tudnád egyszer állni, hogy lerakd azt a rohadt fejhallgatót? - néz rám Dipper. Lent ült a földön, egy fehér ingben.
A járdán lépkedve, összehúztam a kabátomat. Felraktam a fejemre a fejhallgatómat, majd bekapcsoltan egy zenét a telefonomon. Felhúztam a kapucnimat, majd úgy sétáltam tovább.
Befordultam a parkba, majd észrevettem a többieket. Vagyis Dipper, Libby, Eve, és az új lány, Scy volt ott. Valamint Zed.
- Hali - köszöntem.
- Meg tudnád egyszer állni, hogy lerakd azt a rohadt fejhallgatót? - néz rám Dipper. Lent ült a földön, egy fehér ingben.
- Ezt nem ígérhetem.
Felröhögött, de aztán leültem egy padra.
- Miért van itt mindenki?
- Zed elköltözik - válaszolta Libby.
Meghökkentem.
- Micsoda?
- Tíz perce tudtam meg - mondta Zed. - Scy és én sétáltunk az utcán, és az ingatlanközvetítőnél láttuk az eladó lakásoknál az én házamat. A szüleim nem is szóltak róla - vont vállat.
- Látjátok?! Ilyenek velünk! - akadt ki Dipper. - Nem avatnak a dolgaikba! Semmibe vesznek minket!
Dipper úgy dühöngött, mint egy 5 éves.
- Meg sem kérdezik, hogy kell-e kistestvér! Hogy kell-e a nevelőfater!
Dipper anyja nemrég álított be egy új férjjel. Nem mondta el Dipper-nek, meglepetésnek szánta. Aztán elvárta, hogy a fia örüljön ennek.
- Elválnak, aztán elköltöznek, kimennek Ázsiába, feleségül veszik a Wendy-t, mi meg vágjunk hozzá jó képet! Hát nem! Én nem vágok, nem törődök bele! - csapkodott Dipper.
- Most mi lesz? - tekintett körbe Zed sápadtan. - Nem akarom itt hagyni a sulimat.
- Nézd a jó oldalát - szólalt meg Eve.
- Jóóó oldalááát?! - forgatta a szemét Dipper. - Ugyan mi jó van abban, ha az ember feje fölött eladják a szülei a lakást?!
- Egy kistestvérnek is lehet örülni, és egy költözésbe sem kell rögtön belehalni - válaszolta Eve.
- Akkor költözz össze a nevelőfaterommal, a büdös bagójával együtt - mérgelődött Dipper.
- Biztos kertes házba mentek - simította meg Scy Zed karját. - Képzeld el, milyen király lesz. Fák, virágok, madárcsicsergés...
- Másik osztály, idegen iskola, csupa új gyerek - vágtam a szavába. - Arról megfeledkeztél, hogy ha kertes házba költöznek, alig látjuk majd egymást?
- Talán itt a környéken nem árulnak kertes házat? - tárta szét a karját Eve.
- És ha külföldre megyünk? Ha elmegyünk, mondjuk Honoluluba? - vetette fel riadtan Zed.
- Honoluluba? - hökkentem meg. - Az meg hol van?
- Nem tudom. Csak úgy mondtam - rántotta meg a vállát Zed.
- Az hiányozna, hogy külföldre menjetek - riadt meg Scy.
- És ha Amerikába mentek? - fordult Dipper Zed-hez.
- Honolulu, Amerika... - csóválta a fejét Libby. - Honnan tudná, hova mennek? Tíz perccel ezelőtt még azt sem tudta, hogy elköltöznek.
- Miért ne mehetnének Amerikába? - védte Dipper az igazát. - Mehetnének Szerbiába is, vagy Luxemburgba, vagy Macidóniába!
- Macedóniába - javította ki Libby.
- Akkor oda - hagyta rá Dipper.
- Nyugodjatok meg! Hiszen még nem is tudjuk biztosan, hogy Zed elköltözik - avatkoztam közbe. - Lehet, hogy az a kép nem is Zed lakása... - tártam szét a karom, ám itt el is akadtam, mert bármennyire törtem a fejem, nem jutott eszembe egyetlen értelmes magyarázat se arra nézve, hogy vajon mit is kereshet Zed lakásának képe egy ingatlanközvetítő iroda eladó lakásainak kínálatában.
- Biztos, hogy a mi lakásunk - rázta a fejét Zed.
- Meg kell akadályoznunk a költözést! - kiáltott fel Dipper, majd felpattant.
- Ülj vissza - parancsolt rá Libby.
- Nem! Mégis hogy képzelik? - akadt ki Dipper. - Hát mik vagyunk mi? Dísznövények? Hogy kényük kedvük szerint csak úgy ide-oda lehet pakolgatni, meg költöztetni minket?! Hát én nem fogom eltűrni, hogy egy bagós ember beköltözzön a lakásomba! Én fellázadok!
- Dipper-nek igaza van - mondta Eve. - Miért kellene mindent eltűrnünk, csak mert tinik vagyunk?
- És ha fellázad? Mit ér el vele? - legyintettem.
- Meg kell akadályoznunk a költözést - nyivákolt Scy.
- És mégis hogyan?
- Szerintem lopjuk ki Zed lakásának a képét a kirakatból - tanácsolta Eve.
- Lopjuk ki? Miért? - vontam fel a szemöldököm.
- Azért, mert ha nincs fénykép a kirakatban, akkor nem érdeklődnek a lakásuk iránt. És ha nem érdeklődnek, akkor...
- Nem veszik meg a lakást. Világos - bólogatott Scy. - De... Szerinted nem tűnik majd fel az irodában, hogy hiányzik a kép?
- Dehogynem! - vágta rá Dipper. - Már másnap észreveszik, és visszarakják a képet. Nem valami elmés javaslat... - legyintett. - Nekem sokkal jobb ötletem van! Menj be, Zed, az ingatlanközvetítőbe - fordult Zed felé. -, és jelentsd be, hogy megváltozott a telefonszámotok. Adj meg egy olyan számot, ami nem létezik... Vagyis lehet, hogy létezik, de mindenesetre nem a tiétek. Hiába hívják a számot, nem érnek el titeket.
- Bottal menni fog - vetette közbe Zed.
Felnevettünk, Dipper pedig a szemét forgatta.
- Tudod, hogyan értettem. Szóval, ha nem érnek el titeket...
- Akkor bemennek az ingatlanközvetítőbe, és elkérik Zed lakásának a címét - fejezte be a mondatot Scy, akit igencsak bántott Dipper lekezelő viselkedése.
- Tényleg... Erre nem is gondoltam... - vakarta meg a füle tövét Dipper. De aztán felragyogott az arca. - Tudjátok mit? Zed mondja azt, hogy a lakcímük is megváltozott!
- A lakcímük?! - meredt rá megrökönyödve Libby. - Hogyan? Arrébb mászott a ház?!
Hangos hahotára fakadt a társaság. Libby a szája elé kapta a kezét, úgy kuncogott, Scy és Zed egymás vállának dőlve hahotázott, Eve előre-hátra dülöngélt a pad tetején, félő volt, hogy leesik róla, és én is nevettem. Egyedül Dipper nem kacagott, hanem sértődötten harapdálta az ajkát, és mogorván bámult bennünket.
- Jól van, ha ti okosabbak vagytok nálam, akkor találjatok ki valami jobbat! - dohogta.
- Most miért kell ennyire mellre szívni? - veregettem meg a vállát.
- Nincs is mellem.
Libby vállon csapta.
- Ez egy szólás!
- Mindegy. Csak egy módon érhetjük el, hogy Zed itt maradjon - mondta Scy. - Elűzzük a vevőket.
Hirtelen elhallgattunk, és várakozón Scy-ra pillantottunk.
- Zed szülei eldöntötték, hogy költözni, akarnak, és ha a szülők egyszer eldöntöttek valamit, akkor elég nehéz lebeszélni őket a tervükről.
- Lehetetlen - javította ki Dipper. - Én tudom.
- Mindenféle dolgot kell mondanunk, hogy elűzzük őket. Most már értem - bólogattam.
- Mond, hogy tele van a ház csótányokkal - nézett Zed-re Eve.
- Meg egerekkel - helyeselt Libby.
- Van otthon egy egerem. Kölcsönadjam? De aztán add vissza - emelte fel a kezét Dipper.
- Miért van neked egered? - hőkölt hátra Zed.
- Hosszú.
- És talán idomított a kisegered? - mérte végig gúnyosan Scy. - Csak füttyentesz egyet, és visszafut a tenyeredbe?
- Mi van? - értetlenkedett Dipper.
- Hogy adhatná vissza, ha egyszer elengedte a lakásban?
- És szerinted hogyan tud Zed mindenféle dolgot mondani, miközben ott vannak a szülei mellette?! - vágott vissza Dipper.
- Telefonon - válaszoltam.
- Hogyan?
- Hát így! - kaptam fel a képzeletbeli kagylót, és beleszóltam. - Halló? Igen. Értem... Sajnos nem aktuális. Köszönöm a hívását. Viszonthallásra.
- Ez nagyon király! - adott pacsit Zed.
- És utána mit mond a szüleinek, ha megkérdezik, ki hívta? Na, erre válaszolj - fűzte keresztbe a karját bosszankodva Dipper.
- Majd azt mondja, hogy egy akciós utazással kapcsolatban hívták, vagy mittom' én - vonom meg a vállam.
- Ez jó - bólintott Libby. - Mostanság sokszor zaklatják ilyenekkel az embert.
- Akkor probléma megoldva! - álltam fel, és kinyújtózkodtam.
Elindultunk hazafelé. Eve és Libby (mivel sport fanok) versenyt futottak a kapuig, majd lihegve bevártak bennünket. Dipper kissé lemaradva tőlünk beszélt valakivel telefonon.
Már a park kijáratánál jártunk, amikor megcsörrent a telefonom.
A többiek hátrafordultak, jelezve, hogy megvárnak. Előhalásztam a telefonomat, majd felvettem.
- Szia Evy!
- Larry? - hallottam a hangját.
- Igen. Van valami baj?
- Nem... Csak...
- Evy.
- Nem tudom személyesen elmondani, mert mindjárt randira megyek. Yves-ről van szó.
- Yves?! - kiáltottam fel.
A többiek meghökkenve néztek rám.
- Igen... Ne szakíts félbe, oké?
- Jó.
- Yves kórházban van - mondta ki egy szuszra. - Megvizsgálták, és... Te is tudod, hogy gyenge volt az elmúlt időben... Szóval... Kiderült, hogy Yves rákos... - megbicsaklott a hangja. - Találtak egy daganatot. Agydaganat. Az orvos szerint nincs sok esélye, hogy túlélje... 15%...
Szótlanul hallgattam Evyt.
- Sajnálom Larry, de mennem kell. Majd még beszélünk. Szia.
Evy letette a telefont.
Üveges szemmel magam elé bámultam, majd leengedtem a telefont.
- Larry! Mi az? Mi történt? - sivalkodtak a többiek.
- Yves... - suttogtam.
- Mi van Yves-el?
- Kórházba került.
- Miért?! Mi a baja? Larry!
- Bassza meg! Rákos! Nem fogja túlélni! - csattantam fel, majd felkiáltottam. - Meghal a legjobb barátom, értitek?!
A többiek lehajtották a fejüket. Libby kilépett a tömegből, majd nyugodt, remegő hangon megkérdezte.
- Ki monda ezt...?
- Evy. Ő hívott az előbb... - fordítottam el a fejem.
Libby beleharapott az alsó ajkába, majd lehajtotta a fejét. Hozzám lépett, majd átölelt. Magamhoz szorítottam, és felhangzott a szinte hangtalan sírása.
A többiek bánatosan lógatták a fejüket. Libby a mellkasomba sírt, én pedig felpillantottam az égre. Dipper pislogás nélkül bámult, majd odalépett hozzánk, és szó nélkül átölelt minket.
Mi hárman vagyunk azok, akik a legközelebb állnak baráti körben Yves-hez.
Érthető, hogy miként érzünk egy ilyen esetben...
Curt
A kocsimnak dőlve várakoztam. Egy lufit fújtam a rágómmal, és a mellkasom előtt összefontam a karomat.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Evy lépett ki rajta. Rámosolyogtam, majd végigmértem.
Egyszerű fekete farmert viselt,magassarkúval. A kabátja alól kilátszott a szürke pólója, és a nyakában a szokásos nyaklánc csüngött. A szemét kihúzta szemceruzával, vagy mi is az, és kifestette a szempilláit. Vörös rúzs kent vékony ajkaira, majd rám mosolygott, amikor észrevett.
Olyan kibaszottul dögös...
- Szia - köszönt.
- Szia - mosolyogtam.
- Ma hova megyünk? - érdeklődött.
- Meglepetés - mondtam, majd ellöktem magam a kocsitól, és kinyitottam az ajtót. Játékosan kiraktam a kezem.
- Hölgyem.
- Micsoda úriember itt valaki. Köszönöm - húzta ki magát Evy. Beszállt az autóba, majd én is beültem. Elindultunk, de aztán Evy előre hajolt, hogy halljam amit mond. Megcsapott a parfümje illata. Azt fújta magára, amit imádok.
- Miért hátra ültettél? - kérdezte.
- Titok - néztem rá mosolyogva a visszapillantóból.
- És hova megyünk? Mond már el - nevetett.
Mosolyogva elhúztam a számat.
- Vacsorázni.
- Mi van?! - akadt ki. - Nem-nem-nem! Az nagyon drága! Curt, máshova menjünk... Nagyon sokba fog kerülni.
- Ne aggódj. A faterom hónaponta egy valagnyi pénzt küld nekem. De hogy minek, azt nem tudom - nevettem fel. - Egy vacsora kitelik belőle.
- Jaj, Curt! Olyan édes vagy... - simította meg az arcom. Basszus, Evy... Még egy mozdulat, és elvesztem a fejem...
Leparkoltam a kiszemelt étterem mellett, majd kiszálltam a kocsiból.
- Ugye megérte csiniben jönnöd? - mosolyogtam rá a lányra.
- Emlékszem, hogy mondtad - kacagott fel.
Evy belém karolt.
- Sose vittek még vacsorázni... Mármint, családdal már voltam, de egy fiú... Még sose. Az előző pasim... Na, ő még moziba se vitt - sóhajtott fel.
- Mert egy barom. A legjobbat érdemled - pillantottam rá.
Elmosolyodott, de aztán besétáltunk.
Előre foglaltam asztalt, így hamar le tudtunk ülni. Lesegítettem Evy-ről a kabátját, majd én is levettem a sajátomat. Leültem, majd a könyökömre támaszkodva figyeltem, ahogy Evy a száját harapdálva nézi az itallapot.
- Sikerült választani?
Felpillantottam. Egy 22 éves, barna hajú, zöld szemű fiatal lányt pillantottam meg.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Evy lépett ki rajta. Rámosolyogtam, majd végigmértem.
Egyszerű fekete farmert viselt,magassarkúval. A kabátja alól kilátszott a szürke pólója, és a nyakában a szokásos nyaklánc csüngött. A szemét kihúzta szemceruzával, vagy mi is az, és kifestette a szempilláit. Vörös rúzs kent vékony ajkaira, majd rám mosolygott, amikor észrevett.
Olyan kibaszottul dögös...
- Szia - köszönt.
- Szia - mosolyogtam.
- Ma hova megyünk? - érdeklődött.
- Meglepetés - mondtam, majd ellöktem magam a kocsitól, és kinyitottam az ajtót. Játékosan kiraktam a kezem.
- Hölgyem.
- Micsoda úriember itt valaki. Köszönöm - húzta ki magát Evy. Beszállt az autóba, majd én is beültem. Elindultunk, de aztán Evy előre hajolt, hogy halljam amit mond. Megcsapott a parfümje illata. Azt fújta magára, amit imádok.
- Miért hátra ültettél? - kérdezte.
- Titok - néztem rá mosolyogva a visszapillantóból.
- És hova megyünk? Mond már el - nevetett.
Mosolyogva elhúztam a számat.
- Vacsorázni.
- Mi van?! - akadt ki. - Nem-nem-nem! Az nagyon drága! Curt, máshova menjünk... Nagyon sokba fog kerülni.
- Ne aggódj. A faterom hónaponta egy valagnyi pénzt küld nekem. De hogy minek, azt nem tudom - nevettem fel. - Egy vacsora kitelik belőle.
- Jaj, Curt! Olyan édes vagy... - simította meg az arcom. Basszus, Evy... Még egy mozdulat, és elvesztem a fejem...
Leparkoltam a kiszemelt étterem mellett, majd kiszálltam a kocsiból.
- Ugye megérte csiniben jönnöd? - mosolyogtam rá a lányra.
- Emlékszem, hogy mondtad - kacagott fel.
Evy belém karolt.
- Sose vittek még vacsorázni... Mármint, családdal már voltam, de egy fiú... Még sose. Az előző pasim... Na, ő még moziba se vitt - sóhajtott fel.
- Mert egy barom. A legjobbat érdemled - pillantottam rá.
Elmosolyodott, de aztán besétáltunk.
Előre foglaltam asztalt, így hamar le tudtunk ülni. Lesegítettem Evy-ről a kabátját, majd én is levettem a sajátomat. Leültem, majd a könyökömre támaszkodva figyeltem, ahogy Evy a száját harapdálva nézi az itallapot.
- Sikerült választani?
Felpillantottam. Egy 22 éves, barna hajú, zöld szemű fiatal lányt pillantottam meg.
- Donna! Meg sem ismersz? - vigyorogtam rá.
Pislogás nélkül figyelt, majd elképedt!
- Curt! Úristen! Milyen rég láttalak!
Felnevettem.
- Rég volt már.
- Milyen aranyos vagy! Elhozod vacsorázni ezt a lányt? - mosolygott Evy-re. - Nagyon kedvesnek tűnik - súgta oda.
- Az is - bólogattam.
- Amikor legutoljára ide jöttél, szintén egy lánnyal voltál - mért végig ravasz pillantással Donna.
Evy rám kaptam a tekintetét, majd lefagyott a mosoly az arcáról.
- Ne aggódj, nem korodbeli lány volt - hajolt oda Donna Evy-hez. - Az anyukáját hozta el ide. Csak egy kicsit meg akartalak viccelni - mosolygott, aztán hozzám fordult. - Na, mivel ilyen aranyosak vagytok, hozok egy kis meglepetést! Várjatok!
Donna elsietett, én pedig Evy-re villantottam a mosolyomat.
- Na, érdemes volt idejönni.
Evy bólintott, majd beharapta az ajkát. De aztán felemelte a fejét, és elkezdett mondani valamit, de Donna ismét az asztalunkhoz libbent.
- Tessék! Egy kis pezsgőőő - nyújtotta el az ő hangot. - Majd én állom.
- Komolyan? - pillantott rá Evy. - Nagyon kedves vagy!
- Ennyit mindketten megérdemeltek. Tíz perc múlva visszajövök, addig válasszatok - nyújtott át mindkettőnknek egy étlapot, majd elsietett.
- Elég jó a viszonyotok - szólalt meg Evy.
Féloldalas mosolyra húztam a számat. Hallottam a hangjában a féltékenységet.
- Igen.
- Volt barátnőd? - nézett fel az étlapból, közvetlen a szemembe.
Elvigyorodtam.
- Miért érdekel?
Evy elpirult, majd lesütötte a szemét.
Egy kicsit felemelkedtem, majd áthajoltam az asztalon. Közvetlen Evy szemébe néztem.
- Az unokatestvérem.
- Á, értem.
Visszahuppantam a helyemre, majd mosolyogva figyeltem, ahogy Evy zavartan a száját harapdálja.
Donna visszajött pontosan tíz perc után, egy kis notesszal, és tollal a kezében. Leadtuk neki a rendelést, majd elsietett. Útközben megállt beszélgetni az egyik munkatársával, majd egy gyors, észrevehetetlen csókot nyomott a szájára. Vigyorogva figyeltem őket, de aztán visszafordultam Evy felé.
Sose éreztem még ilyen jól magam, bárkivel is voltam. Ez a vacsora többet ért, mint sok szeretkezés egymás után. Mert, hát, mi fiúk... Érti mindenki...
Órákig beszélgettünk. Rengeteget megtudtam Evy-ről. Mesélt az öccséről, valamint a macskájáról. Mióta megismert engem, a macska juttat eszébe. Itt kénytelen voltam felnevetni. Evy elmondta, hogy azért, mert a macska szőre pont olyan, mint a hajam. Kócos, és fekete. Evy megkérdezte, hogy szoktam-e egyáltalán fésülködni. Mindketten elnevettük magunkat, majd válaszoltam, hogy szoktam. Látná azt, amikor elalszom a hajam. Szerintem, egyből nem a macskája jutna eszébe.
Felkacagott, majd rám pillantott. Lassan, mégis rengeteg ideig tartott, míg elvesztem a tekintetébe.
Miután befejeztük a vacsorát, kifizettem Donnának, aki egy biztató mondatot súgott a fülembe. Elröhögtem magam, majd bólintottam.
Felsegítettem Evy-re a kabátját, majd én is felvettem az enyémet. Megköszöntem Donnának, hogy ilyen király pincér volt. Felnevetett, majd mielőtt kiléptünk volna az ajtón, integetett.
Kint erős szél, és hideg levegő fogadott minket. Felpillantottam az égre. Telihold volt. Imádtam ilyenkor. A hold fénye beragyogta az egész várost, és a szobámat is. Ugyanis olyan a szobám, hogy a tetején van egy ablak, aki éppen a csillagokra lát. És az ablak mellett van pár centivel (ha az üvegnél nézem) a hold. Ott van, de nem lehet látni az ablakból.
A kocsihoz érve kinyitottam az ajtót, majd az anyósülésre besegítettem Evy-t. Becsuktam az ajtót, majd én is beszálltam a kormány elé.
Kifújtam a levegőmet, majd beindítottam a motort. Útközben vetettem egy futó pillantást Evy-re. Kibámulva az ablakon, halkan dúdolt egy dalt.
- Mit énekelsz? - kérdeztem.
- Nem éneklek - nevetett fel.
- Akkor dúdolsz - csusszant ki egy kis nevetés a számon.
- Ella Henderson - Yours.
- Kedvenc számod?
- Aha. Az egyik.
Bólintottam.
- Ez egy lassú szám, ha nem tévedek.
- Ühüm... Mostanság rengeteg lassú számot hallgatok.
- Miért? Mi a baj?
Evy rám pillantott.
- Mi vagy te? Mutáns lény? Honnét tudod, hogy baj van? Te belelátsz a fejembe?
- Csak egy megérzés.
Hirtelen kiugrott egy szarvas az útra. Lefékeztem, majd Evy elé kaptam a kezem.
A kocsi megállt, a szarvas pedig elrohant.
- Jól vagy? - pillantottam aggódva Evy-re.
- Csak egy kicsit megijedtem. De semmi baj.
Felsóhajtottam.
- Instabil vagy lelkileg?
Evy vonallá préselte az ajkait, majd bólintott.
- Elmondod? - néztem rá.
- Utálok otthon lenni... A szüleim marják egymást... Tegnap este is összevesztek... Anyukám imádja a körömcipőket... Vagy száz pár van otthon...
Apa meglátta anya új cipőjét az előszobában, és kifakadt, hogy elege van abból - bicsakalott meg a hangja. -, hogy anya úgy költi a pénzt, mintha még mindig két kereső lenne a családban. Erre anya kiabálni kezdett, hogy neki is elege van abból, hog, apa nem törődik vele, hogy minden hétvégén baseballmeccsre jár ahelyett, hogy a családjával foglalkozna. Erre apa azt üvöltötte, hogy anya meg mindig a barátnőivel lófrál a városban, és facebookon cseverészik velük, ahelyett, hogy vacsorát főzne nekünk. Anya kiabálta, hogy minek vacsorát főznie, ha apa úgyis a munka után a kocsmába jár sörözni, mire apa harsogta, hogy persze, hogy a kocsmába jár, amikor nincs is otthon vacsora, és józanul nem lehet kibírni, ami otthon folyik... És akkor az öcsém közéjük lépett, és kiejtette, hogy mit gondol erős az egészről - mondta Evy, majd lehajtotta a fejét.
- Mit mondott?
- Közölte velük, hogy nem érti, miért kiabálnak egymással, hiszen a dolgok nem most változtak meg. Anya tisztában volt vele, hogy apa minden hétvégén baseballmeccsre jár, és hogy imád sörözni a haverjaival. És apa pedig tudta, hogy anya szenvedélyesen gyűjti a cipőket, mert mert a házasságuk előtt se fértek be a gardróbszekrénybe. A pénzről pedig azt gondolja, hogy nyugodtan élhetnénk szeretetben, amíg anya nem talál magának egy új munkát. És egy tojásrántotta is elég vacsorára, csak legyen már végre béke és nyugalom.
- És? Mit feleltek?
Evy nyelt egyet.
- Apa lekevert két hatalmas pofont az öcsémnek, hogy ne avatkozzon bele a felnőttek dolgába, és bezavarta a szobájába... Aztán én mentem oda az öcsémhez, és vigasztaltam, míg álomba sírta magát a karjaimban. És nekem is elegem van az egész családból... Elegem van abból, hogy mindent eltiltanak tőlem... Hogy a barátnőimmel legyek, vagy hogy egyáltalán bárhova is menjek...
- Mégis eljöttél velem a randikra.
Evy rám pillantott.
- Mert... El akartam jönni. Megszöktem, mondván, hogy tanulni megyek a barátnőmhöz.
Leparkoltam Evy háza előtt, majd rá pillantottam.
- Mert amikor veled vagyok... - kezdte. - Akkor úgy érzem, hogy otthon semmi sem fenyeget... Hogy nincsenek problémák... Ezeket a gondolatokat egy perc alatt el tudod űzni a fejemből.
Felsóhajtottam.
- Bármikor tudok ebben segíteni. Csak szólj.
Evy bólintott, majd felpillantott a házukra, és felhúzta a szemöldökét.
- Sötét minden ablak. Akkor nincsenek itthon? Vagy... Én vagyok hülye?
Megvontam a vállam.
Istenem, csak ne menjen még el...
Titokban imádkoztam, hogy a kocsiba maradjon. Annyi mindent akartam neki mondani, csak nem tudtam, hogyan... Meg akartam érinteni, hogy érezzem, mellettem van... Érezni akartam a teste melegét a bőrömön, miközben hozzám bújik... Talán azt is felvetettem, hogy egy szeretkezés után magamhoz akartam ölelni kiizzadt, apró, remegő testét...
Evy rám pillantott, majd megszólalt.
- Köszönöm az estét. Fantasztikus volt. Majd még beszélünk.
Ne...
Kinyitotta a kocsi ajtaját, de utána szóltam.
- Evy!
Odanyúltam a kilincshez, és visszahúztam. A kocsi ajtaja becsapódott, megakadályozva, hogy Evy elmenjen.
- Curt... Mi... - lepődött meg, majd visszafordult felém.
Nem tétováztam. Mindkét tenyeremmel átkaroltam az arcát, és az ajkaimat az övéhez préseltem.
Mohón, türelmetlenül csókoltam. Éreztem Evy döbbenetét, de aztán ellazultak az izmai.
Egy kisebb csókkal válaszolt, mire belemosolyogtam az ajkainkba.
Visszahuppantam a helyemre, majd Evy felém hajolt, hogy ne szakítsuk meg a csókot. Az egyik kezével átkarolta a nyakam, a másikkal pedig támaszkodott, hogy ne essen le a padlóra.
Egyre vadabbul, gyorsabban csókoltam. Ahogy tudta, viszonozta őket, majd a legelső csókunkból egy hatalmas csókcsata alakult ki.
Evy karja egy kicsit berogyott, majd felnyögött. Nehéz volt tartania magát, szinte elhagyta minden ereje.
A kezeimet levettem az arcáról, majd a combjaira helyeztem őket.
Óvatosan megemeltem, majd az ölembe húztam Evy-t.
Kényelmesen elhelyezkedett, majd megkísérelt egy apró csípőmozdulatot.
Felnyögtem. Közel álltam ahhoz, hogy elveszítsem az önuralmamat.
Előre nyúltam, hogy meg tudjam ragadni a kormányt, de helyette véletlenül megnyomtam a dudát.
Egy pillanatra szétrebbentünk, de aztán Evy nevetve visszahajolt hozzám.
- Kétbalkezes... - suttogta.
Elvigyorodtam, majd ismét megcsókoltam. A kezemet elvettem a kormánytól, és Evy hátára helyeztem.
De aztán Evy szorosabban préselődött hozzám, húzott magához, majd a csípőjét erősen az enyémhez nyomta. Hátulról belemarkoltam a kabátjába, és ismét felnyögtem.
- Curt! Hagyd abba! - figyelmeztettem saját magam.
Összeszedtem minden erőm, és elhúzódtam Evy-től. A homlokomat az övének támasztottam, majd halkan megszólaltam.
- Elkenődött a rúzsod - suttogtam.
- Egy ilyen szituációban ez nem meglepő...
Pár másodpercig csak ültünk, és hagytuk, hogy lelassuljon a légzésünk.
- Mennem kell... - suttogta Evy.
- Tudom...
Evy adott egy hosszú csókot, de aztán kinyitotta a kocsi ajtaját, és kimászott belőle.
- Hé - szóltam utána mosolyogva.
Visszafordult, majd kapott még egy utolsó csókot.
Összeharapta az ajkait, majd becsukta az ajtót. Figyeltem, ahogy a bejárati ajtó elé ér, de aztán eltűnt a szemem elől.
Pár perc múlva, miután a lámpák még mindig nem kapcsolódtak fel, elővettem a telefonomat, és tárcsáztam Evy számát. Három csörgés után felvette, mire elnevettem magam.
- Elnyelt a föld?
- Ne nevess már... A szüleim elmentek valahová az öcsémmel, és elvitték a lakáskulcsot... Hol aludjak, az ajtó előtt?! Hívtam Avery-t, de ő eltűnt, mint a kámfor...
Felröhögtem.
- Most ki a kétbalkezes?
Nem láttam, de tudtam, hogy Evy elpirult.
- Jól van, na...
Felsóhajtottam.
- Gyere vissza a kocsihoz.
Leraktam a telefont, mielőtt Evy bármit is kérdezhetett volna.
Kisvártatva megjelet a kocsinál, majd ismét beszállt az anyósülésre. Duzzogva fonta össze a karját a mellkasa előtt, majd rám nézett.
Felnevettem, de aztán felé hajoltam, és egy csókot nyomtam a szájára.
- Körülbelül 5 perce váltunk el - suttogta.
- Belőled sose elég - simítottam meg az arcát.
Evy elpirult, majd lesütötte a tekintetét.
Mosolyogva fordultam vissza a kormányhoz.
- Na jó... Irány horány!
- Mit keresünk itt? - kérdezte Evy, miután leparkoltam a házunk előtt.
- Nem hagyom, hogy az utcán legyél. Itt fogsz aludni - szálltam ki a kocsiból.
- Itt? Nálad? - lepődött meg.
- Van jobb ötleted? - húztam féloldalas vigyorra a számat.
- Nincs - csóválta a fejét.
Kinyitottam az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt. Levettem a kabátomat, és lerúgtam magamról a cipőmet.
- Elköltöztem, miután a szüleim.. Érted - szólaltam meg. - Az a ház túl nagy lett volna nekem. De ez pont ideális.
Evy bólintott, majd ő is levetkőzött. Bement a konyhába, én pedig felhúzott szemöldökkel néztem utána.
Követtem, majd azt vettem észre, hogy a pultnak támaszkodva néz ki az ablakon. Odamentem hozzá, és hátulról átöleltem a derekát.
- Baj van? - súgtam a fülébe.
- Nem... Dehogy... - makogta.
- Evy... Te zavarban vagy?
- Nem... Azaz... Lehet... Egy kicsit...
- De miért? - csókoltam meg a tarkóját.
- Mert... Igaz, hogy csak 3 perce vagyunk itt, de... Nem tudom, hogy te hogyan gondolod ezt az első együtt alvásos dolgot...
- Mégis hogyan gondolnám?
- Nincsenek elvárásaid? Vagy ilyenek?
- Elvárások?
- Hát... Basszus, ez így olyan kínos - nyögte.
- Nem az - simítottam meg az arcát. - Mondd csak.
- Hát... Tudod... A szex - suttogta
- Huh, az nálam kemény téma. Hát... Ha elvesztem a fejem, és nem állítanak le, elképzelhető, hogy megdöntök egy lányt. De erre kevés az esély. Viszont... Ezen az estén biztos, hogy legalább egyszer el fogom veszteni az önuralmam. De... Majd visszafogom magam, és akkor nem lesz baj...
Evy a tarkómra tette a kezét, majd magához húzott. Egy vad csókkal hallgattatott el, majd a másik keze a könyökömtől felcsúszott a vállamig.
Amikor a levegőhiány miatt ketté váltunk, felsóhajtottam.
- Ha ilyen mozdulatokat csinálsz, egész biztos nem tudom korrigálni magam...
Evy felnevetett, de aztán megsimogatta a hajamat.
- Majd figyelek rá. Csinálok valami kaját.
Bólintottam, majd bementem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra, és bekapcsoltam a TV-t.
Pár perccel később Evy két tányérral a kezébe (amiket pattogatott kukoricával töltött meg) jött be a konyhába. Odaadta a sajátomat, majd lehuppant mellém.
- Mi ez a film? - kérdezte.
- Elhajlási engedély - válaszoltam.
Evy a képernyőre pillantott, majd kezdetét vette a filmezős est.
Végigröhögtük az egészet. Az OLYAN részeknél lopva Evy-re pillantottam. Mindig a száját harapdálta, és céklavörös arccal nézte a jelenetet. Úgy, hogy mellette ültem, csak még jobban zavarba ejtette.
Egy olyan résznél, az állára raktam az ujjaimat, elfordítottam a tekintetét a képernyőtől, és megcsókoltam.
Evy visszacsókolt, de aztán elhúzódott tőlem.
- Ha beindulsz, még a végén levered a tányérokat. Kiviszem őket.
Felállt, én pedig csalódottam, elhúzott szájjal néztem utána. Felsóhajtottam, majd egy kicsit lehalkítottam a TV-t.
A konyha felé pillantottam, de Evy nem jött. Felhúztam a szemöldökömet, de aztán megráztam a fejem, és visszafordítottam a tekintetemet. Kinyújtózkodtam, majd mindkét kezemet a kanapéra raktam, és kinyújtottam. Lazán hagytam, hogy a kézfejem lelógjon, majd lépteket hallottam.
Odapillantottam. Evy jött vissza. Elvigyorodtam, majd visszafordítottam a fejem.
Evy odalépett hozzám, majd beleült az ölembe. A lábaival átkulcsolta a derekamat, majd az egyik kezét a nyakamra, a másikat pedig az arcomra téve megcsókolt.
Viszonoztam a csókját, majd egy huncut mosoly kíséretében átöleltem. Kisimított egy rakoncátlan hajtincset az arcomból, majd a fülembe súgta:
- Mennyi az esélye annak, hogy elveszted az eszed?
- Szerintem 95% biztos - válaszoltam.
Evy felnevetett, de aztán megcsókoltam. A nyelvem a fogai közé siklott, majd az övéhez érintettem. A csók után óvatosan beleharaptam az alsó ajkába, majd megrántottam.
Evy felkacagott, de aztán lehajolt, és egy hosszú, gyengéd csókot nyomott a nyakamra. Többször, egymás után csókolta meg.
Felsóhajtottam, majd hátrahajtottam a fejem. Evy folyamatosan csókolt, apró puszikkal borított el.
Belemarkoltam a pólójába, majd amikor Evy abbahagyta a nyakam csókolását, visszahajtottam a fejem. Ajkaimat az övéhez préseltem, majd szelíd csókokkal borítottam el.
De Evy gyorsított, vadabbul csókolt. Belevigyorogtam a csókunkba, és folytattam, amit elkezdett.
Erősebben húzott magához, jobban hozzám dörgölte magát. Megmozdította a csípőjét, mire halkan felnyüszítettem. Megmarkoltam a pólója anyagát, hogy egy támaszt biztosítsak magamnak. Evy félretűrte a haját, hogy jobban az ajkaimhoz férhessen. Kéjes nyögdécselésekkel, apró mozdulatokkal mozgatta a csípőjét, hogy még jobban felizgasson.
Elszakadtunk egymástól, mert muszáj volt levegőt vennünk. Ahogy néztem fel Evy-re, belebámulva a gyönyörű szürkéskék szemeibe, nyeltem egy nagyot. Képtelen voltam uralkodni magamon, többet akartam belőle.
Megragadtam Evy fenekét, és jobban magamhoz húztam. Felnyögött, majd a fülemhez hajolt. Az ágyékom fájdalmasan lüktetett...
- Elmegyek zuhanyozni - súgta. - Ne less!
- Miért ingerelsz? - nyögtem.
- Mert tudom, hogy elveszted a fejed....
Evy újra a szemembe nézett, majd elmosolyodott.
- Utállak - húztam össze a szemöldökömet.
Evy felkacagott, majd egy puszit nyomott a számra.
- Persze, persze...
Leszállt rólam, majd elindult a fürdő irányába. Hallottam a becsapódó ajtót, majd felsóhajtottam.
- Nem hagyom, hogy az utcán legyél. Itt fogsz aludni - szálltam ki a kocsiból.
- Itt? Nálad? - lepődött meg.
- Van jobb ötleted? - húztam féloldalas vigyorra a számat.
- Nincs - csóválta a fejét.
Kinyitottam az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt. Levettem a kabátomat, és lerúgtam magamról a cipőmet.
- Elköltöztem, miután a szüleim.. Érted - szólaltam meg. - Az a ház túl nagy lett volna nekem. De ez pont ideális.
Evy bólintott, majd ő is levetkőzött. Bement a konyhába, én pedig felhúzott szemöldökkel néztem utána.
Követtem, majd azt vettem észre, hogy a pultnak támaszkodva néz ki az ablakon. Odamentem hozzá, és hátulról átöleltem a derekát.
- Baj van? - súgtam a fülébe.
- Nem... Dehogy... - makogta.
- Evy... Te zavarban vagy?
- Nem... Azaz... Lehet... Egy kicsit...
- De miért? - csókoltam meg a tarkóját.
- Mert... Igaz, hogy csak 3 perce vagyunk itt, de... Nem tudom, hogy te hogyan gondolod ezt az első együtt alvásos dolgot...
- Mégis hogyan gondolnám?
- Nincsenek elvárásaid? Vagy ilyenek?
- Elvárások?
- Hát... Basszus, ez így olyan kínos - nyögte.
- Nem az - simítottam meg az arcát. - Mondd csak.
- Hát... Tudod... A szex - suttogta
- Huh, az nálam kemény téma. Hát... Ha elvesztem a fejem, és nem állítanak le, elképzelhető, hogy megdöntök egy lányt. De erre kevés az esély. Viszont... Ezen az estén biztos, hogy legalább egyszer el fogom veszteni az önuralmam. De... Majd visszafogom magam, és akkor nem lesz baj...
Evy a tarkómra tette a kezét, majd magához húzott. Egy vad csókkal hallgattatott el, majd a másik keze a könyökömtől felcsúszott a vállamig.
Amikor a levegőhiány miatt ketté váltunk, felsóhajtottam.
- Ha ilyen mozdulatokat csinálsz, egész biztos nem tudom korrigálni magam...
Evy felnevetett, de aztán megsimogatta a hajamat.
- Majd figyelek rá. Csinálok valami kaját.
Bólintottam, majd bementem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra, és bekapcsoltam a TV-t.
Pár perccel később Evy két tányérral a kezébe (amiket pattogatott kukoricával töltött meg) jött be a konyhába. Odaadta a sajátomat, majd lehuppant mellém.
- Mi ez a film? - kérdezte.
- Elhajlási engedély - válaszoltam.
Evy a képernyőre pillantott, majd kezdetét vette a filmezős est.
Végigröhögtük az egészet. Az OLYAN részeknél lopva Evy-re pillantottam. Mindig a száját harapdálta, és céklavörös arccal nézte a jelenetet. Úgy, hogy mellette ültem, csak még jobban zavarba ejtette.
Egy olyan résznél, az állára raktam az ujjaimat, elfordítottam a tekintetét a képernyőtől, és megcsókoltam.
Evy visszacsókolt, de aztán elhúzódott tőlem.
- Ha beindulsz, még a végén levered a tányérokat. Kiviszem őket.
Felállt, én pedig csalódottam, elhúzott szájjal néztem utána. Felsóhajtottam, majd egy kicsit lehalkítottam a TV-t.
A konyha felé pillantottam, de Evy nem jött. Felhúztam a szemöldökömet, de aztán megráztam a fejem, és visszafordítottam a tekintetemet. Kinyújtózkodtam, majd mindkét kezemet a kanapéra raktam, és kinyújtottam. Lazán hagytam, hogy a kézfejem lelógjon, majd lépteket hallottam.
Odapillantottam. Evy jött vissza. Elvigyorodtam, majd visszafordítottam a fejem.
Evy odalépett hozzám, majd beleült az ölembe. A lábaival átkulcsolta a derekamat, majd az egyik kezét a nyakamra, a másikat pedig az arcomra téve megcsókolt.
Viszonoztam a csókját, majd egy huncut mosoly kíséretében átöleltem. Kisimított egy rakoncátlan hajtincset az arcomból, majd a fülembe súgta:
- Mennyi az esélye annak, hogy elveszted az eszed?
- Szerintem 95% biztos - válaszoltam.
Evy felnevetett, de aztán megcsókoltam. A nyelvem a fogai közé siklott, majd az övéhez érintettem. A csók után óvatosan beleharaptam az alsó ajkába, majd megrántottam.
Evy felkacagott, de aztán lehajolt, és egy hosszú, gyengéd csókot nyomott a nyakamra. Többször, egymás után csókolta meg.
Felsóhajtottam, majd hátrahajtottam a fejem. Evy folyamatosan csókolt, apró puszikkal borított el.
Belemarkoltam a pólójába, majd amikor Evy abbahagyta a nyakam csókolását, visszahajtottam a fejem. Ajkaimat az övéhez préseltem, majd szelíd csókokkal borítottam el.
De Evy gyorsított, vadabbul csókolt. Belevigyorogtam a csókunkba, és folytattam, amit elkezdett.
Erősebben húzott magához, jobban hozzám dörgölte magát. Megmozdította a csípőjét, mire halkan felnyüszítettem. Megmarkoltam a pólója anyagát, hogy egy támaszt biztosítsak magamnak. Evy félretűrte a haját, hogy jobban az ajkaimhoz férhessen. Kéjes nyögdécselésekkel, apró mozdulatokkal mozgatta a csípőjét, hogy még jobban felizgasson.
Elszakadtunk egymástól, mert muszáj volt levegőt vennünk. Ahogy néztem fel Evy-re, belebámulva a gyönyörű szürkéskék szemeibe, nyeltem egy nagyot. Képtelen voltam uralkodni magamon, többet akartam belőle.
Megragadtam Evy fenekét, és jobban magamhoz húztam. Felnyögött, majd a fülemhez hajolt. Az ágyékom fájdalmasan lüktetett...
- Elmegyek zuhanyozni - súgta. - Ne less!
- Miért ingerelsz? - nyögtem.
- Mert tudom, hogy elveszted a fejed....
Evy újra a szemembe nézett, majd elmosolyodott.
- Utállak - húztam össze a szemöldökömet.
Evy felkacagott, majd egy puszit nyomott a számra.
- Persze, persze...
Leszállt rólam, majd elindult a fürdő irányába. Hallottam a becsapódó ajtót, majd felsóhajtottam.
Evy
Becsukódott az ajtó, majd azzal a lendülettel nekitámaszkodtam, majd lecsúsztam a földre. Mosolyra húztam a számat, majd beletúrtam a hajamba. Egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni...
Felálltam, majd levetkőztem. A pultra tettem a ruhámat, majd beálltam a zuhanyzó alá. Magamra engedtem a meleg vizet, majd a csempére meredve elgondolkoztam.
Sose gondoltam volna, hogy beleszeretek Curt személyiségébe. Valamint a kinézetébe. A hangjába. A viselkedésébe. Mindenébe...Ráadásul ez még csak a második randink volt.
Mások szerint nem kéne így indulnia egy kapcsolatnak. De én szarok a többiekre. Miért függenék tőlük? Ha akarom, egy hét után engedem Curt-nek, hogy ágynak döntsön...
Szeretem őt, ennyi az egész. De ez nem olyan, mint a többi emberé. Mert én tényleg... Imádom mindenét. Még azt is, ahogy levegőt vesz... Nem tehetek róla, hogy már az első randink közben beleszerettem...
Pár perc elteltével kiszálltam a zuhanykabin biztonságos melegéből, a nyirkos hidegbe. Rögtön lekaptam egy törülközőt a fogasról, és megtörölköztem vele. Magam köré tekertem, majd halkan felsikkantottam, amikor Curt dörömbölt az ajtón.
- Evy! Kész vagy már?
- Dehogy vagyok!
Curt felröhögött az ajtó túlsó feléről.
- Oké cicám, van egy perced. Aztán benyitok.
- Micsoda?!
Konkrétan lekaptam magamról a törülközőből, majd gyorsan előhalásztam a táskámból a váltó fehérneműmet. Ne nevessetek, én mindig hordok magamnál. Bármi történhet... Jelen esetben egy ottalvás...
Szó szerint beleugrottam a bugyimba, majd felvettem Curt egyik ingét a szárítóról. Fekete ing volt, pont hozzá illett. Belebújtam a rám két mérettel nagyobb ruhadarabba, és háromszor is fel kellett hajtanom az ujját, hogy legalább a kézfejem kilátszódjon. Persze mindezt roham tempóban csináltam.
Kinyitottam a szekrényt, hogy fésűt keressek...
BUMM BUMM BUMM!
- Lejárt az egy perced!
Odaugrottam, mielőtt még benyitott volna, és kinyitottam az ajtót.
Curt vigyorogva állt ott. Félmeztelenre vetkőzött, csupán egy melegítő nadrág volt rajta. A felső ajtófélfát támasztotta a kezével.
Szemügyre vettem izmos, finoman kidolgozott mellkasát, és kockás hasát. A karján tisztán látszottak az izmok, ahogy felemelte a kezét, hogy elérje az ajtófélfát. A mellkasa lassú ütemre emelkedett és süllyedt, ahogy levegőt vett.
- Az egyszerűség szexi - pillantott rám.
Lehajtottam a fejem, és szemügyre vettem magam. Curt megjegyzésére a mellbimbóim megkeményedtek, és láthatóak voltak az ing finom anyagán keresztül. A mellkasom előtt összefontam a kezem, mielőtt Curt bármit is láthatott volna.
- És most mi lesz? Leülünk a kertbe a full hidegbe, és kukoricát eszünk? - kérdeztem.
Curt elmosolyodott.
- Arra is kerül majd sor.
Csípőre tettem a kezem, vitára készen.
- Na álljunk meg egy szóra! Csak nem gondolod, hogy... - pillantottam Curt szemébe, de a ravasz kölyökvigyor belém fojtotta a szót. Lenéztem magamra, majd észrevettem, hogy a karjaim nem takarják el a mellbimbóimat, amiket Curt tisztán látott. Magam elé kaptam a kezem, majd felháborodottan felkiáltottam. - Curt!
Megjátszott szégyenkezéssel lehajtotta a fejét, de ahogy a félig csukott szemhéjai alól felnézett rám, még ördögibbnek tűnt a mosolya.
- Bocs, cica, de a két szemem önálló életet él...
- Hát, gondolom ez nem csak a szemedre igaz - húztam el győzedelmesen a számat, majd elmentem Curt mellett. Kihasználtam az alkalmat, hogy megérinthetem a mellkasát, amíg kisurranok a fürdőből.
Felmentem az emeletre, Curt pedig követett. Fent egy ajtóra mutatott.
- Ott a szobám.
Bólintottam, majd benyitottam. Curt is belépett, majd a lábával berúgta az ajtót.
Nem kapcsolta fel a villanyt. A kellemes félhomályban körülnéztem a szobában. Fekete bútorok, szürke falak. A tekintetem elidőzött a filmes polcán, majd az XBox mellett állapodott meg a tekintetem. Lehajoltam, majd felemeltem a konzolt. Curt minden mozdulatomat figyelte a szemével, miközben az ajkát harapdálta.
- Nem is tudtam, hogy játszol...
Visszatettem a konzolt, majd az íróasztalához léptem. Felemeltem egy könyvet, majd nehezen kiszemlélve a betűket, beleolvastam.
Felálltam, majd levetkőztem. A pultra tettem a ruhámat, majd beálltam a zuhanyzó alá. Magamra engedtem a meleg vizet, majd a csempére meredve elgondolkoztam.
Sose gondoltam volna, hogy beleszeretek Curt személyiségébe. Valamint a kinézetébe. A hangjába. A viselkedésébe. Mindenébe...Ráadásul ez még csak a második randink volt.
Mások szerint nem kéne így indulnia egy kapcsolatnak. De én szarok a többiekre. Miért függenék tőlük? Ha akarom, egy hét után engedem Curt-nek, hogy ágynak döntsön...
Szeretem őt, ennyi az egész. De ez nem olyan, mint a többi emberé. Mert én tényleg... Imádom mindenét. Még azt is, ahogy levegőt vesz... Nem tehetek róla, hogy már az első randink közben beleszerettem...
Pár perc elteltével kiszálltam a zuhanykabin biztonságos melegéből, a nyirkos hidegbe. Rögtön lekaptam egy törülközőt a fogasról, és megtörölköztem vele. Magam köré tekertem, majd halkan felsikkantottam, amikor Curt dörömbölt az ajtón.
- Evy! Kész vagy már?
- Dehogy vagyok!
Curt felröhögött az ajtó túlsó feléről.
- Oké cicám, van egy perced. Aztán benyitok.
- Micsoda?!
Konkrétan lekaptam magamról a törülközőből, majd gyorsan előhalásztam a táskámból a váltó fehérneműmet. Ne nevessetek, én mindig hordok magamnál. Bármi történhet... Jelen esetben egy ottalvás...
Szó szerint beleugrottam a bugyimba, majd felvettem Curt egyik ingét a szárítóról. Fekete ing volt, pont hozzá illett. Belebújtam a rám két mérettel nagyobb ruhadarabba, és háromszor is fel kellett hajtanom az ujját, hogy legalább a kézfejem kilátszódjon. Persze mindezt roham tempóban csináltam.
Kinyitottam a szekrényt, hogy fésűt keressek...
BUMM BUMM BUMM!
- Lejárt az egy perced!
Odaugrottam, mielőtt még benyitott volna, és kinyitottam az ajtót.
Curt vigyorogva állt ott. Félmeztelenre vetkőzött, csupán egy melegítő nadrág volt rajta. A felső ajtófélfát támasztotta a kezével.
Szemügyre vettem izmos, finoman kidolgozott mellkasát, és kockás hasát. A karján tisztán látszottak az izmok, ahogy felemelte a kezét, hogy elérje az ajtófélfát. A mellkasa lassú ütemre emelkedett és süllyedt, ahogy levegőt vett.
- Az egyszerűség szexi - pillantott rám.
Lehajtottam a fejem, és szemügyre vettem magam. Curt megjegyzésére a mellbimbóim megkeményedtek, és láthatóak voltak az ing finom anyagán keresztül. A mellkasom előtt összefontam a kezem, mielőtt Curt bármit is láthatott volna.
- És most mi lesz? Leülünk a kertbe a full hidegbe, és kukoricát eszünk? - kérdeztem.
Curt elmosolyodott.
- Arra is kerül majd sor.
Csípőre tettem a kezem, vitára készen.
- Na álljunk meg egy szóra! Csak nem gondolod, hogy... - pillantottam Curt szemébe, de a ravasz kölyökvigyor belém fojtotta a szót. Lenéztem magamra, majd észrevettem, hogy a karjaim nem takarják el a mellbimbóimat, amiket Curt tisztán látott. Magam elé kaptam a kezem, majd felháborodottan felkiáltottam. - Curt!
Megjátszott szégyenkezéssel lehajtotta a fejét, de ahogy a félig csukott szemhéjai alól felnézett rám, még ördögibbnek tűnt a mosolya.
- Bocs, cica, de a két szemem önálló életet él...
- Hát, gondolom ez nem csak a szemedre igaz - húztam el győzedelmesen a számat, majd elmentem Curt mellett. Kihasználtam az alkalmat, hogy megérinthetem a mellkasát, amíg kisurranok a fürdőből.
Felmentem az emeletre, Curt pedig követett. Fent egy ajtóra mutatott.
- Ott a szobám.
Bólintottam, majd benyitottam. Curt is belépett, majd a lábával berúgta az ajtót.
Nem kapcsolta fel a villanyt. A kellemes félhomályban körülnéztem a szobában. Fekete bútorok, szürke falak. A tekintetem elidőzött a filmes polcán, majd az XBox mellett állapodott meg a tekintetem. Lehajoltam, majd felemeltem a konzolt. Curt minden mozdulatomat figyelte a szemével, miközben az ajkát harapdálta.
- Nem is tudtam, hogy játszol...
Visszatettem a konzolt, majd az íróasztalához léptem. Felemeltem egy könyvet, majd nehezen kiszemlélve a betűket, beleolvastam.
"Utálom. Megvetem. Gyűlölöm a hétfőt. Jobban, mint Garfield. Holtkómásan, zombi módjára haldokolni az órán? Igen, pont ez a kedvenc időtöltésem. Szörnyű volt ez nap. Csak egy-két jó dolog volt benne...."****
Felsóhajtottam, de aztán hallottam, hogy Curt felsóhajt, majd felém lépett.
- Mi ez a köny...
Semmi esélyem nem volt befejezni.
Curt nekinyomott az íróasztalnak, majd erősen hozzám préselődött. A csípőjét hozzám szorította, a kezeit pedig az enyémre rakta, ezzel odaszorítva az íróasztalhoz. Vad csókot nyomott a nyakamra, de aztán kisebb csókokkal kényeztetett.
Hátrahajtottam a fejem a vállára, majd felsóhajtottam. Curt elvette a tenyerét a kezeimről, majd a csípőmre helyezte őket. Én az ujjaimmal hátulról beletúrtam a hajába, majd erősen magamhoz húztam a fejét.
Curt ellépett az asztaltól, majd engem is magával húzott. Lazított a szorításán, így meg tudtam fordulni.
Amint utat kaptam, már csókoltuk is egymást. Falánkul, szenvedélyesen falta az ajkaimat, miközben a mellkasomban éreztem mély, ugyanakkor gyenge nyögéseinek rezgését.
Megmarkolta a combomat, az ujjait majdnem a bőrömbe vájta. Egyáltalán nem érdekelt, élveztem, bárhogy is érintett meg.
Felemelt, én pedig összeakasztottam a bokáimat a háta mögött. Felforrósodott a testem, miközben Curt egyre vadabbul, többet akarva csókolt meg.
Az egyik kezét a falnak támasztotta, olyan erősen, hogy azt hittem menten összedől az egész ház. A mozdulat közben a kezével levert néhány DVD-t a polcról, amik hangos robajjal a földre értek.
Erősebben szorítottam a combommal vékony derekát, miközben feltártam neki az ajkaimat. A két nyelv keringőzni kezdett egymással, majd a kezeimet Curt arcára téve húztam magamhoz. Semmi pénzért nem engedtem volna el, örökké így akartam maradni... Így... Vele...
Curt visszatette a kezét a combomra, majd ellépett a faltól. Lefektetett az ágyára, pont ellentétesen. A lábammal félrerúgtam a párnát, de aztán Curt újra felém hajolt.
Ajkaink ismét egy őrjítően fantasztikus csókban forrt össze, de aztán Curt megszakította a csókot, majd egy puszit nyomott az államra. Elkezdte kigombolni az inge gombjait, majd a gombokat követve egy csókot lehelt a bőrömre. Fellángolt a testem, ahova az ajkai értem, majd beharaptam a számat.
Egy gyors mozdulattal megfordítottam magunkat. Curt került alulra, én pedig felette támaszkodtam. Lehajoltam, majd a nyelvemmel végigszántottam a nyakán. Curt felsóhajtott, majd hátrafeszített fejjel élvezte a kényeztetésem.
Lejjebb csúsztam, majd finom csókokkal borítottam el izmos mellkasát. Éreztem, hogy izzott a teste minden egyes porcikája, majd megfeszült a teste.
Felnyúlt a kezeivel, majd egy határozott mozdulattal lerántotta rólam a pólónak használt inget. Ledobta a földre, majd megfordított minket. Felém kerekedett, majd ráborult a bal mellemre, és óvatosan szívni kezdte.
- Curt... - túrtam bele a hajába.
Feljebb csúszott majd beleharapott a vállamba. Erősen ahhoz, hogy fájjon, de nem túl durván, nem sértette fel a bőrömet.
Miközben Curt játékosan harapdálta a nyakam, lenyúltam, és lecsúsztattam a csípőjéről a melegítő nadrágot. Tudtam.
Innen már nincs megállás...
Curt lesegítette magáról a ruhadarabot, majd ismét birtokba vette a számat. Szétnyitotta az ajkaimat, majd belül a nyelvével végigsimított a számban.
Megszabadítottuk egymást a felesleges ruhadaraboktól, majd magunkra húztam Curt rém nehéz takaróját. A fiúnak a hirtelen súlytól berogyott a keze, és jobban rám nehezedett.
Egy csók közben az éjjeli szekrénye felé nyúlt a kezével, de nem ért el odáig. Megszakítva a csókot, odahajolt, majd a fiókból kiemelt egy kis tasakot. Huncutul beharaptam az ajkam, de aztán mire kettőt pislogtam, Curt visszatért hozzám.
Vággyal a szemében felpillantott rám, majd hatalmasat nyelt. Az arca kipirult volt, a szeme különösen csillogott.
- Szeretlek, Evy... - suttogta.
- Szeretlek, Curt... - vizhangoztam.
Ismét megcsókolt, de aztán elszakadva tőlem, átkarolva magához húzott, majd a hajába süllyesztettem az arcomat. A fülemben hallottam szuszogását, majd a lábamat átvetettem a derekán.
Curt nyelt egy utolsót, de aztán belém hatolt.
Mindketten felnyögtünk, ahogy a testembe fogadtam őt. Magamhoz szorítottam a testét, majd Curt mozgatni kezdte a csípőjét. De nem akárhogy...
Az behatolás gyengeségének eltűnt a nyoma. Helyette a vad, határozott, erős lökések vártak rám.
A rám zúduló fájdalom miatt belesikítottam Curt vállába, de aztán a szám elé kaptam a tenyeremet. Curt felemelte a fejét, majd az egyik kezével lehámozta a tenyeremet az ajkaimról.
- Ne fogd vissza a hangod...
Bólintottam, majd beleharaptam az ajkaimba. Curt visszabújtatta a fejét a nyakamhoz, majd éreztem, ahogy az egyik kezével belemarkol a lepedőbe.
Fájdalmas nyögések, kisebb sikítások kíséretében fogadtam a lökéseket. Curt néha-néha felsóhajtott, olykor felnyögött, de nem hallottam a hangját. Helyette a teste forróságát, izzadását éreztem.
Pokolian fájt... Iszonyúan... Az egész testem bizsergett, és remegett egyszerre, de sose akartam, hogy ez az érzés valaha is elmúljon. Kétségbeesetten öleltem Curt hátát, majd szorosan behunytam a szemem.
A gyönyör csúcsa felé közeledve, Curt teste jobban megfeszült, erősebben ziháltunk mindketten. Az utolsó lökéseknél visszatartottam lélegzetemet, élvezettel vártam, hogy mi lesz ebből az egészből.
Miután elértem a csúcsra, kéjesen, hangosan felnyögtem. Éreztem, ahogy Curt le akar szállni rólam, de jobban magamhoz szorítottam a lábammal, valamint a karjaimmal.
- Maradj így... Kérlek - nyögdécseltem.
- Evy... Ne.... Így...
Mély, reszkető nyögés szakadt fel a tüdejéből. Én is felnyögtem, majd lehunytam a szemem.
Férfias hangja keveredett az enyémmel, akitől meleg borzongás futott végig a testemen. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam, Curt pedig átkarolva maradt, egészen addig, amíg el nem hagyott minden erőnk.
Rám roskadt, majd erősen zihálva hajtotta a fejét a mellkasomra. Magamhoz öleltem kiizzadt, forró testét, majd én is hagytam, hogy lelassuljon a lélegzetvételem.
Ha ott, meghalnék a karjaiban, valószínűleg észre se venném...
- Mi ez a köny...
Semmi esélyem nem volt befejezni.
Curt nekinyomott az íróasztalnak, majd erősen hozzám préselődött. A csípőjét hozzám szorította, a kezeit pedig az enyémre rakta, ezzel odaszorítva az íróasztalhoz. Vad csókot nyomott a nyakamra, de aztán kisebb csókokkal kényeztetett.
Hátrahajtottam a fejem a vállára, majd felsóhajtottam. Curt elvette a tenyerét a kezeimről, majd a csípőmre helyezte őket. Én az ujjaimmal hátulról beletúrtam a hajába, majd erősen magamhoz húztam a fejét.
Curt ellépett az asztaltól, majd engem is magával húzott. Lazított a szorításán, így meg tudtam fordulni.
Amint utat kaptam, már csókoltuk is egymást. Falánkul, szenvedélyesen falta az ajkaimat, miközben a mellkasomban éreztem mély, ugyanakkor gyenge nyögéseinek rezgését.
Megmarkolta a combomat, az ujjait majdnem a bőrömbe vájta. Egyáltalán nem érdekelt, élveztem, bárhogy is érintett meg.
Felemelt, én pedig összeakasztottam a bokáimat a háta mögött. Felforrósodott a testem, miközben Curt egyre vadabbul, többet akarva csókolt meg.
Az egyik kezét a falnak támasztotta, olyan erősen, hogy azt hittem menten összedől az egész ház. A mozdulat közben a kezével levert néhány DVD-t a polcról, amik hangos robajjal a földre értek.
Erősebben szorítottam a combommal vékony derekát, miközben feltártam neki az ajkaimat. A két nyelv keringőzni kezdett egymással, majd a kezeimet Curt arcára téve húztam magamhoz. Semmi pénzért nem engedtem volna el, örökké így akartam maradni... Így... Vele...
Curt visszatette a kezét a combomra, majd ellépett a faltól. Lefektetett az ágyára, pont ellentétesen. A lábammal félrerúgtam a párnát, de aztán Curt újra felém hajolt.
Ajkaink ismét egy őrjítően fantasztikus csókban forrt össze, de aztán Curt megszakította a csókot, majd egy puszit nyomott az államra. Elkezdte kigombolni az inge gombjait, majd a gombokat követve egy csókot lehelt a bőrömre. Fellángolt a testem, ahova az ajkai értem, majd beharaptam a számat.
Egy gyors mozdulattal megfordítottam magunkat. Curt került alulra, én pedig felette támaszkodtam. Lehajoltam, majd a nyelvemmel végigszántottam a nyakán. Curt felsóhajtott, majd hátrafeszített fejjel élvezte a kényeztetésem.
Lejjebb csúsztam, majd finom csókokkal borítottam el izmos mellkasát. Éreztem, hogy izzott a teste minden egyes porcikája, majd megfeszült a teste.
Felnyúlt a kezeivel, majd egy határozott mozdulattal lerántotta rólam a pólónak használt inget. Ledobta a földre, majd megfordított minket. Felém kerekedett, majd ráborult a bal mellemre, és óvatosan szívni kezdte.
- Curt... - túrtam bele a hajába.
Feljebb csúszott majd beleharapott a vállamba. Erősen ahhoz, hogy fájjon, de nem túl durván, nem sértette fel a bőrömet.
Miközben Curt játékosan harapdálta a nyakam, lenyúltam, és lecsúsztattam a csípőjéről a melegítő nadrágot. Tudtam.
Innen már nincs megállás...
Curt lesegítette magáról a ruhadarabot, majd ismét birtokba vette a számat. Szétnyitotta az ajkaimat, majd belül a nyelvével végigsimított a számban.
Megszabadítottuk egymást a felesleges ruhadaraboktól, majd magunkra húztam Curt rém nehéz takaróját. A fiúnak a hirtelen súlytól berogyott a keze, és jobban rám nehezedett.
Egy csók közben az éjjeli szekrénye felé nyúlt a kezével, de nem ért el odáig. Megszakítva a csókot, odahajolt, majd a fiókból kiemelt egy kis tasakot. Huncutul beharaptam az ajkam, de aztán mire kettőt pislogtam, Curt visszatért hozzám.
Vággyal a szemében felpillantott rám, majd hatalmasat nyelt. Az arca kipirult volt, a szeme különösen csillogott.
- Szeretlek, Evy... - suttogta.
- Szeretlek, Curt... - vizhangoztam.
Ismét megcsókolt, de aztán elszakadva tőlem, átkarolva magához húzott, majd a hajába süllyesztettem az arcomat. A fülemben hallottam szuszogását, majd a lábamat átvetettem a derekán.
Curt nyelt egy utolsót, de aztán belém hatolt.
Mindketten felnyögtünk, ahogy a testembe fogadtam őt. Magamhoz szorítottam a testét, majd Curt mozgatni kezdte a csípőjét. De nem akárhogy...
Az behatolás gyengeségének eltűnt a nyoma. Helyette a vad, határozott, erős lökések vártak rám.
A rám zúduló fájdalom miatt belesikítottam Curt vállába, de aztán a szám elé kaptam a tenyeremet. Curt felemelte a fejét, majd az egyik kezével lehámozta a tenyeremet az ajkaimról.
- Ne fogd vissza a hangod...
Bólintottam, majd beleharaptam az ajkaimba. Curt visszabújtatta a fejét a nyakamhoz, majd éreztem, ahogy az egyik kezével belemarkol a lepedőbe.
Fájdalmas nyögések, kisebb sikítások kíséretében fogadtam a lökéseket. Curt néha-néha felsóhajtott, olykor felnyögött, de nem hallottam a hangját. Helyette a teste forróságát, izzadását éreztem.
Pokolian fájt... Iszonyúan... Az egész testem bizsergett, és remegett egyszerre, de sose akartam, hogy ez az érzés valaha is elmúljon. Kétségbeesetten öleltem Curt hátát, majd szorosan behunytam a szemem.
A gyönyör csúcsa felé közeledve, Curt teste jobban megfeszült, erősebben ziháltunk mindketten. Az utolsó lökéseknél visszatartottam lélegzetemet, élvezettel vártam, hogy mi lesz ebből az egészből.
Miután elértem a csúcsra, kéjesen, hangosan felnyögtem. Éreztem, ahogy Curt le akar szállni rólam, de jobban magamhoz szorítottam a lábammal, valamint a karjaimmal.
- Maradj így... Kérlek - nyögdécseltem.
- Evy... Ne.... Így...
Mély, reszkető nyögés szakadt fel a tüdejéből. Én is felnyögtem, majd lehunytam a szemem.
Férfias hangja keveredett az enyémmel, akitől meleg borzongás futott végig a testemen. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam, Curt pedig átkarolva maradt, egészen addig, amíg el nem hagyott minden erőnk.
Rám roskadt, majd erősen zihálva hajtotta a fejét a mellkasomra. Magamhoz öleltem kiizzadt, forró testét, majd én is hagytam, hogy lelassuljon a lélegzetvételem.
Ha ott, meghalnék a karjaiban, valószínűleg észre se venném...
Húsz perccel később a légzésünk felvette a normális ütemet, bár a testünk egymás közelsége miatt még mindig tűzben égett.
Curt pár perccel ezelőtt felvette a párnáját a földről, majd ismét az ágy normális felén feküdtünk.
Curt a hajam egyik tincsével játszott, játékosan csavargatta, néha meg-meghúzta, én pedig a mellkasára hajtott fejjel, a plafon felé fordulva bámultam a csillagokat. A hold beragyogta a kis szobát, majd egy hullócsillag tűnt fel a sok ezer más csillag között.
- Kívántál valamit? - suttogtam bájosan.
- Dehogy is... - nevetett fel Curt. - Már megvan mindenem, ami kellett.
Felemeltem a buksimat, majd Curt egy apró csókot lehelt a számra, aztán megsimította az arcomat.
- Evy... Fájt? - komolyodott meg az arca.
- Micsoda? - karoltan át az arcát.
- Tudod, miről beszélek.
Elfordítottan a fejem, majd óvatosan bólintottam.
- A fenébe... - nyögte Curt.
- Ne aggódj... Lehet, hogy fájt, de fantasztikus érzés volt... Sose akartam, hogy vége legyen... Curt, te olyan perceket, élményeket adtál nekem, amiket sose fogok elfelejteni... A volt barátom labdába se rúghat melletted.
- Volt barátod? Labdába se rúghat? - kérdezősködött. - Ezt hogy érted? Vele is lefeküdtél?
Ismét bólintottam.
- De... Az koránt sem volt ilyen jó... Igaz, hogy ott gyengéd volt, de nem volt benne semmi érzelem... Itt pedig... - halkan felnevettem. - Gyengeségnek nyoma sincs, de ez az egész tele volt szenvedéllyel, fájdalommal, és gyönyörrel egyaránt...
Curt elmosolyodott, majd ismét egy csókot nyomott a számra.
- Szóval... Gyengéd volt a srác.
- Ühüm - válaszoltam.
- Tekints el a ma estétől. Jó volt a gyengédség?
- Aha... Egész jó. Sőt... Nagyon jó.
Curt féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Nekem is van olyan oldalam... - súgta a fülembe.
- Tényleg? - mosolyodtam el. - Akkor majd egyszer mutasd meg - fordultam át a hasamra, majd a mellkasán keresztbe fűztem a karomat és ráhajtottam a fejem.
- Vagy akár most is... - nyomott egy puszit a fülemre.
Felnevettem, de aztán megráztam a fejem. A karjaimmal átöleltem Curtöt, a mellkasára hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem. Fantasztikus érzés volt, hogy a karjai között zuhanhattam álomba...
Curt pár perccel ezelőtt felvette a párnáját a földről, majd ismét az ágy normális felén feküdtünk.
Curt a hajam egyik tincsével játszott, játékosan csavargatta, néha meg-meghúzta, én pedig a mellkasára hajtott fejjel, a plafon felé fordulva bámultam a csillagokat. A hold beragyogta a kis szobát, majd egy hullócsillag tűnt fel a sok ezer más csillag között.
- Kívántál valamit? - suttogtam bájosan.
- Dehogy is... - nevetett fel Curt. - Már megvan mindenem, ami kellett.
Felemeltem a buksimat, majd Curt egy apró csókot lehelt a számra, aztán megsimította az arcomat.
- Evy... Fájt? - komolyodott meg az arca.
- Micsoda? - karoltan át az arcát.
- Tudod, miről beszélek.
Elfordítottan a fejem, majd óvatosan bólintottam.
- A fenébe... - nyögte Curt.
- Ne aggódj... Lehet, hogy fájt, de fantasztikus érzés volt... Sose akartam, hogy vége legyen... Curt, te olyan perceket, élményeket adtál nekem, amiket sose fogok elfelejteni... A volt barátom labdába se rúghat melletted.
- Volt barátod? Labdába se rúghat? - kérdezősködött. - Ezt hogy érted? Vele is lefeküdtél?
Ismét bólintottam.
- De... Az koránt sem volt ilyen jó... Igaz, hogy ott gyengéd volt, de nem volt benne semmi érzelem... Itt pedig... - halkan felnevettem. - Gyengeségnek nyoma sincs, de ez az egész tele volt szenvedéllyel, fájdalommal, és gyönyörrel egyaránt...
Curt elmosolyodott, majd ismét egy csókot nyomott a számra.
- Szóval... Gyengéd volt a srác.
- Ühüm - válaszoltam.
- Tekints el a ma estétől. Jó volt a gyengédség?
- Aha... Egész jó. Sőt... Nagyon jó.
Curt féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Nekem is van olyan oldalam... - súgta a fülembe.
- Tényleg? - mosolyodtam el. - Akkor majd egyszer mutasd meg - fordultam át a hasamra, majd a mellkasán keresztbe fűztem a karomat és ráhajtottam a fejem.
- Vagy akár most is... - nyomott egy puszit a fülemre.
Felnevettem, de aztán megráztam a fejem. A karjaimmal átöleltem Curtöt, a mellkasára hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem. Fantasztikus érzés volt, hogy a karjai között zuhanhattam álomba...
Avery
Sötét volt. Csend volt.
Az utcán ugattak a kutyák. A fák ágai recsegve hajladoztak az erős szélben, az ablakon kopogtak az esőcseppek.
Ott feküdtem az ágyban, és nem bírtam elaludni. Rettenetesen féltem, talán úgy, mint még soha.
Castiel ott feküdt mellettem. Behunyt szemmel pihent, lehet el is aludt.
Egy macska nyávogását hallottam az alattunk lévő ember teraszán. A fejemet mélyen a párnába fúrtam, majd elöntötte a szememet a könny.
Féltem...
Egyedül voltam...
Hirtelen a konyhában alig, de valamelyest becsapódott a szekrényajtó.
Sikítva felültem, majd eltört a mécses. Zokogva, temettem bele a tenyerembe az arcomat, és engedtem szabadjára a könnyeimet.
Castiel felült, majd gyorsan magához ölelt.
- Hé, Szöszi, nincs semmi baj. Nyilván nyitva felejtettem az ablakot...
Castiel lerúgta magáról a takarót, majd ismét megszólalt.
- Megyek, megnézem.
- Ne... Castiel, ne hagyj itt! - könyörögtem.
Castiel visszafordult.
- Inkább veled megyek... - szálltam ki az ágyból.
Megragadtam Castiel csuklóját, majd hagytam, hogy kihúzzon a konyhába. Odabent az ablakra pillantott, majd elvigyorodott.
- Látod? Csak nyitva felejtettem.
Odament, majd bukóról, teljesen becsukta az ablakot. Visszalépett hozzám, majd a szemembe nézett.
- Nincs mitől félned...
Villámlás fénye töltötte meg a szobát, de aztán ismét sötét lett.
Sikítva bújtam bele Castiel mellkasába, aki sóhajtva átölelt.
- Hajj... Szöszi...
A térdhajlatomhoz csúsztatta a kezét, majd felemelt. Visszavitt a szobába, majd lefektetett az ágyra. Bemászott mellém, majd ismét átkarolt.
Egy második villámlásra ismét összerezzentem, de Castiel nyugtatni kezdett.
- Szöszi, nyugi... Nincs semmi baj..
Viszont nekem kipattant a szemem.
- Fel kell hívnom Ethant. Megígértem neki.
Castiel elengedett, majd a táskámhoz nyúltam. Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam Ethan számát.
Hangposta...
Ethan mindig felveszi ha én hívom... Még ha alszik is...
- Baj van? - kérdezte Castiel.
Nyeltem egyet.
- Ethan nem veszi fel a telefonját...
Az utcán ugattak a kutyák. A fák ágai recsegve hajladoztak az erős szélben, az ablakon kopogtak az esőcseppek.
Ott feküdtem az ágyban, és nem bírtam elaludni. Rettenetesen féltem, talán úgy, mint még soha.
Castiel ott feküdt mellettem. Behunyt szemmel pihent, lehet el is aludt.
Egy macska nyávogását hallottam az alattunk lévő ember teraszán. A fejemet mélyen a párnába fúrtam, majd elöntötte a szememet a könny.
Féltem...
Egyedül voltam...
Hirtelen a konyhában alig, de valamelyest becsapódott a szekrényajtó.
Sikítva felültem, majd eltört a mécses. Zokogva, temettem bele a tenyerembe az arcomat, és engedtem szabadjára a könnyeimet.
Castiel felült, majd gyorsan magához ölelt.
- Hé, Szöszi, nincs semmi baj. Nyilván nyitva felejtettem az ablakot...
Castiel lerúgta magáról a takarót, majd ismét megszólalt.
- Megyek, megnézem.
- Ne... Castiel, ne hagyj itt! - könyörögtem.
Castiel visszafordult.
- Inkább veled megyek... - szálltam ki az ágyból.
Megragadtam Castiel csuklóját, majd hagytam, hogy kihúzzon a konyhába. Odabent az ablakra pillantott, majd elvigyorodott.
- Látod? Csak nyitva felejtettem.
Odament, majd bukóról, teljesen becsukta az ablakot. Visszalépett hozzám, majd a szemembe nézett.
- Nincs mitől félned...
Villámlás fénye töltötte meg a szobát, de aztán ismét sötét lett.
Sikítva bújtam bele Castiel mellkasába, aki sóhajtva átölelt.
- Hajj... Szöszi...
A térdhajlatomhoz csúsztatta a kezét, majd felemelt. Visszavitt a szobába, majd lefektetett az ágyra. Bemászott mellém, majd ismét átkarolt.
Egy második villámlásra ismét összerezzentem, de Castiel nyugtatni kezdett.
- Szöszi, nyugi... Nincs semmi baj..
Viszont nekem kipattant a szemem.
- Fel kell hívnom Ethant. Megígértem neki.
Castiel elengedett, majd a táskámhoz nyúltam. Elővettem a telefonomat, és tárcsáztam Ethan számát.
Hangposta...
Ethan mindig felveszi ha én hívom... Még ha alszik is...
- Baj van? - kérdezte Castiel.
Nyeltem egyet.
- Ethan nem veszi fel a telefonját...
***
Feladó: Yves
Címzett: Avery
Üzenet: Egyszer véget fog érni minden... Hidd el...
Elküldi az üzenetet?: Igen/Nem
Menti piszkozatként?: Igen/Nem
[Írói megjegyzés: **** ez nem egy könyv, hanem más. Aki nézi YouTube-on Attilát, (Attila The Bookaholic) az érti. Az ő videójából másoltam ki a szöveg nagyját.]
